Még a főnökök is bénák, ha tőzsdézésről van szó

Készüljünk a legrosszabbra, a vállalati bennfentesek ugyanis már nagy mennyiségben szabadulnak részvényeiktől - hangzott az utóbbi hetekben is a figyelmeztetés a külföldi sajtóban. Mivel a vezetők egy átlagembernél jobban ismerik az általuk irányított cég kilátásait, a részvénypiaci folyamatokat illetően is sokan vészjósló üzenetként értékelik a jelentős eladásokat. Nagy ijedtségre azonban nincs ok, hiszen a vállalati menedzserek éppen olyan gyakorisággal képesek a részvénypiaci mozgások előrejelzésében vakra futni, ahogy azt egy hétköznapi spekuláns is teszi.

Az utóbbi hetekben megint megszaporodtak a bennfentes részvényértékesítések, ami miatt a külföldi sajtó óva intette a tőzsdézésben aktív lakosságot. Mondván, hogy a vállalatok kilátásaival kapcsolatban ők sokkal jobban tisztában vannak, hiszen belülről látják a folyamatokat, a megrendelések vagy beruházások alakulását és a fogyasztói magatartás esetleges változását. Ha ők részvényektől szabadulnak, az sokak szerint rosszat jelent a jövőbeli tőzsdei mozgásokat illetően.

Kétségtelen, hogy a vállalati vezetők az üzleti folyamatok változását egy átlagembernél sokkal előbb látják, azonban ez nem jelenti azt, hogy a részvénypiaci mozgásokat is hasonlóan jól képesek meglovagolni.

Jim Stack, az Investech hírlevélírója összegyűjtötte azokat az alkalmakat, amikor a vállalati vezetők igencsak vakra futottak a tőzsdei eladásaikkal/vásárlásaikkal:

Mikor a Dow Jones 1982 végéhez közeledve 17 éve ellenállást jelentő szintekhez ért, a vállalati vezetők tíz éve nem látott módon kezdtek szabadulni részvényeiktől. Ezt talán túl korán tették, hiszen az ezt követő egy évben vaskos emelkedést mutatott az amerikai részvénypiac.
1987 nyarán viszont, amikor elkezdték nagytételben venni a részvényeket, túl korán sült el a bennfentesek keze. A Dow Jones hónapok alatt hatalmasat esett.

Ahogy telt az idő, a vállalatvezetők részvénypiaci szimata nem sokat javult, hiszen jellemzően rosszul időzítve vették és adták cégük papírjait.

Még az utóbbi években is megfigyelhetőek voltak az elsietett bennfentes eladások, vagyis az utóbbi időszak emiatti vészjósló prognózisait akár el is engedhetnénk a fülünk mellett. Az ismert tőzsdei publiciszta, piaci stratéga, Barry Ritholtz szerint a bennfentesek éppoly ügyetlenek a részvénypiacon, mint a hétköznapi befektetők.

A vállalatvezetők eladásainak vizsgálatakor azonban nem szabad elfeledni, hogy a vezetők a kedvező részvénypiaci teljesítmény közepette jellemzően magasabb juttatásokban részesülnek (hiszen sok esetben a prémium mértéke az eredménytermeléshez vagy konkrétan a részvényár mozgásához van kötve), vagyis ha jól megy a szekér, jellemzően nagyobb a bennfentesek értékesítésre váró részvényállománya is. Persze, érdekli őket, hogy mennyiért adják el a papírjaikat, de sokak idejéből nem futja arra, hogy az áralakulásra spekuláljanak. Bár több éves adatsorok vizsgálatánál ennek talán kisebb a jelentősége, azt sem szabad elfeledni, hogy a menedzserek éven belül csak meghatározott időpontokban válthatják készpénzre a juttatásként kapott részvényeket, ami szintén oka lehet a koncentráltan jelentkező eladói hullámoknak. Nem feltétlenül azért adnak el, mert a részvénypiac esésére számítanak, annak hátterében pusztán kényszerűség is állhat.

Nem kell tehát azonnal megijednünk, ha szaporodó bennfentes eladásokról olvasunk, a tőzsdei folyamatokat ugyanis még ők sem láthatják előre.