CIG: Kell az államtól az adókedvezmény

Vágólapra másolva!
2014 lehet a CIG első teljes nyereséges éve, mely után talán még osztalékot is fizethet - közölte az Investor.hu-val Horváth Béla, a CIG igazgatóságának elnöke. A pozitív eredmény záloga az életbiztosítási adókedvezmények feltámaszttatása lehet, amelyért a CIG bőszen lobbizik, de a költségvetés szűkös helyzetében ennek kevés az esélye. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piac állami megzabolázása is hozhatna a tőzsdei cég konyhájára, miután a még gyerekcipőben járó egészségbiztosítás termőre fordulása két évtizedbe is beletelhet.
Vágólapra másolva!

Tartják a CIG 2007-es alapításakor kijelölt irányt, most is érvényes az eredeti stratégia?

Miért változtatnánk? Egyre jobban bebizonyosodik, amit az alapítás előtt mondtunk, miszerint egy teljes egészében magyar tulajdonú biztosító 50 százalék előnyt élvez az itteni piacon, miután a lakosság fele alapból a hazait preferálja. Ez annyira bejött, hogy az eredeti terveknél még valamivel korábban is, már 2014-ben profitot termelhetünk.

De hiszen már a tavalyi év utolsó negyedét is nyereséggel zárták. Ezek szerint még jöhet egy visszaesés?

Minden induló biztosítónak megvan a maga természetes életciklusa. Egy fiatal biztosító az első 5-7 évben "kötelezően" veszteséges, majd ha elér egy konkrét szerződésállományt, akkor nyereségessé válik. Ez az életciklus a CIG Pannóniára is érvényes. Természetesen éven belül is megfigyelhető a ciklikusság: a negyedévek eredménytermelő képessége nagyon különbözik a biztosítási piac szezonalitása, illetve a saját portfoliónk épülésének történetisége miatt. Így lesznek még veszteséges és nyereséges negyedévek a továbbiakban is.

Megnehezítheti a fenntartható nyereségessé válást, hogy a tavalyi utolsó negyedév eredménye csak az eseti díjak megugrása miatt lett pozitív, amelyek viszont egyszerieknek tekinthetők, azaz nem fognak évről évre visszatérni?

Tény, hogy a rendszeres díjas termékekből tavaly - a válság, a devizahitelek végtörlesztése, valamint amiatt, hogy a befektetéssel kombinált, úgynevezett unit-linked életbiztosításokra nincs adókedvezmény - csak harmadannyit értékesítettünk, mint egy évvel korábban. Ám a meglévő portfoliónk profittermelő képessége hozta az eredményt. Azért lehet fenntartható a nyereségesség, mert a javuló teljesítményünket részben a költségcsökkentéseink alapozzák meg. De emellett természetesen folyamatosan diverzifikáljuk az értékesítési csatornáinkat, miközben nagy hangsúlyt fektetünk új, innovatív termékek bevezetésére, mint amilyen a Best Doctors egészségbiztosítás.

Azért diverzifikálják az értékesítési csatornáikat, mert a CIG Pannónia díjbevételei eddig alapvetően attól a Brókernettől függtek, melynek üzleti modellje tipikusan a unit-linked termékek értékesítésére épül, utóbbiak aranykora azonban a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) statisztikái szerint leáldozott? Beszélhetünk trendfordulóról, vagy a unit-linked biznisz felpörgésére számítanak?

A korábban említett okokból nem várjuk a unit-linked piac "felpörgését", de ez nem jelenti azt, hogy le kell írnunk e piacot. Továbbra is kínálunk ilyen termékeket, mert azok még mindig számos előnnyel bírnak. Emellett azonban ráerősítünk a védelmi jellegű termékek értékesítésére is, mivel a válságban az emberek menedéket keresnek, így várakozásaink szerint a klasszikus életbiztosítások szerepe nőni fog. Ehhez azonban elengedhetetlen az adókedvezmény, amire igyekszünk felhívni a döntéshozók figyelmét is. Nem tartjuk versenysemlegesnek, hogy a jelzáloghitelek és a lakástakarékpénztárak adókedvezményt kapnak.

Bár a kicentizett költségvetés miatt most kicsi az esély arra, hogy a biztosítások visszakapják az adókedvezményt, bíztató, hogy valamennyi mérsékelt politikai erő, nemcsak a kormány, hanem az ellenzéki pártok is, a megtakarítás-növelés szükségességét hangoztatják. A fentiek mellett hiszünk az egészségbiztosítási piacban is, ahová tavaly léptünk be. Igaz, ezen állomány kiépülése valószínűleg ugyanolyan hosszú ideig fog tartani, mint az életbiztosításoké. Az egészségbiztosítás előretörésével kapcsolatos víziónk a fejlett világban jellemző tendenciára épül: Nyugat-Európában és az USÁ-ban ugyanis a három, a vagyon-, az élet- és az egészségbiztosítási részpiac részesedése közel ugyanakkora.

Magyarországon mikorra állhat be ez az arány? Hiszen azért itt egészen más a kultúra, az öngondoskodás még ma sincs az emberek zsigereiben.

1991-ben a biztosítások 90 százalékát még a vagyonra kötötték, s alig 10 százalék volt életbiztosítás. Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az életbiztosítások kerüljenek többségbe. Magyarországon az elmúlt években származott először nagyobb, durván 400 milliárd forint bevétel az életbiztosításból, mint a közel 370 milliárdot hozó vagyonbiztosításokból. Ebből kiindulva úgy vélem, az egészségbiztosítás arányának növekedéséhez is valószínűleg két évtizedre lesz szükség. A vagyonbiztosítónk tavaly 3 milliárd forint bruttó díjbevételt ért el, ami annak köszönhető, hogy a kötelezőgépjármű-felelősségbiztosítási piacon a vállalatokra fókuszáltunk, s jó a szakembergárdánk. Jónak számít a tavalyi 400 millió forintos díjbevételünk Lengyelországban, ahol sikerült egy piaci rést betöltenünk. Egészségbiztosítási termékből tavaly 2 milliárd forintnyi talált gazdára, mi 67 milliónyit adtunk el, ami nem rossz eredmény, ha azt vesszük, hogy csak az ősszel indultunk.

Képes lesz a Brókernet másfajta termékek értékesítésében is a unit-linked biztosításokhoz hasonló sikereket elérni?

Az új szerzéseinkből a Brókernet részesedése 90-ről 40-50 százalékra csökkent. A fennmaradó részt saját hálózatunkon és a többi brókercégen keresztül teremtjük elő. A több lábon álló értékesítési hálózat kiépítése időigényes feladat, de ez nem csak a CIG Pannóniára jellemző.

Hogyan reagálnak arra, hogy a MABISZ adatai szerint folyamatosan csökken a biztosítási ágazat díjbevétele? Lassan már ott tartunk, hogy nem is lehet nyereséget elérni e termékeken.

Éppen ezért lenne szükség egyrészt az életbiztosítási adókedvezményre, másrészt a kgfb-ben az állami szabályozásra. A Münchener Rück szakértői még 1987-ben magyarázták el nekem, hogy a kgfb-piac egy szinuszgörbeként működik: az elején nagy a verseny, csökkennek a díjak, kihullanak, akik ezt nem bírják el, majd jön a konszolidációs szakasz, amikor elkezdenek emelkedni a díjak. Mi most Magyarországon ennek az utolsó fázisnak az elején tartunk. Az államnak vagy szabályoznia kellene az árakat, vagy ha nem, akkor legalább bekérnie az árkalkulációt, illetve azt, hogy mondjuk egy 7 ezer forintos kfgb mennyire elegendő a károk, tartalékok, költségek fedezetére.

A mostani helyzet ugyanis rossz a mindenkori költségvetésnek, mert adókikerülésre ad alkalmat. 7 ezer forintos díjjal nem lehet rentábilis a kgfb. Ilyen szélsőségesen alacsony díjnak az is a hátránya, hogy mellette a keresztértékesítés sem megy, hiszen, aki ekkora díjra szerződött, annak nagyon nehezen lehet másik terméket eladni. Az alacsony kgfb-díjakat egyébként az is lehetővé teszi, hogy - bármilyen meglepő - Magyarországon a legalacsonyabb a kárgyakoriság Európában, ráadásul javuló tendenciát mutat. Míg ez az arány 5 éve még 5 százalék felett volt, ma már a 3 százalékot sem éri el. Be lehetne vezetni az aktív kárrendezést, aminek a lényege, hogy a saját felelősségbiztosító téríti meg a kárt. Ennek hatására mindenki sokkal közvetlenebbül megérezné, mi fán is terem a biztosítási szolgáltatás. És mindenképpen szükséges az egészségbiztosítási piac további megnyitása.

Életbiztosítási szerződésállományuk jelentős része ér az idén abba a korba, amikor az ügyfelek már választhatják a díjszüneteltetési opciót. Mennyivel csökkenhet emiatt a díjbevételük?

A végtörlesztés és a válság miatt a szerződés-törlések és a díjszüneteltetések az egész piacot megviselték. Most úgy néz ki, hogy az új szerzésekkel az idén tudjuk kompenzálni a díjszüneteltetéseket és törléseket.

Az utóbbi negyedévekben 78-80 százalék között volt a meglévő portfólió megújítási aránya. Ez hogyan változhat a társaság egyre érettebbé válásával, mire számítanak a következő néhány évben?

Drasztikus javulást az életbiztosításokra vonatkozó adókedvezmény bevezetése hozhat. Szerintünk az lehetne a megoldás, ha a díjtartalékból állampapírba fektetünk, akkor a meglévő portfólió után a tizedik évben írják jóvá az adókedvezményt.

Az életbiztosításban a piac legnagyobb szereplője kívánnak lenni. Rendelkezésükre áll az ehhez szükséges jelentős tőke?

Megfelelő a tőkehelyzetünk. Annak ellenére, hogy a 2007-es indulásnál nem várt nehézségeink adódtak. Többek között fő finanszírozónk, a Lehman Brothers 2008 szeptemberében becsődölt. Pénzügyi viszontbiztosítónk, a Swiss Re pedig csak Warren Buffett 10 milliárd dolláros tőkeinjekciójával menekült meg. Szerencsére sikerült másik pénzügyi viszontbiztosítót találnunk, a Lehman által hagyott finanszírozási űrt pedig a tőzsdei részvénykibocsátással pótoltuk. Eddig üzleti lépéseinket mindig a lehetőségeinkhez igazítottuk. A vagyonbiztosító elindítását például a beszűkült forrásbevonási esélyek miatt jegeltük két évre, s indítottuk be csak tavaly. Még így is sikerül az induláshoz képest 3-4 éven belül nyereségessé válnunk, reményeink szerint jövőre már e terület is profitot termel.

Ugyanakkor meg kell felelniük az EU Szolvencia II tőkeszabályozásának is. Ez mennyiben tér el az I-estől, s mikorra várják a bevezetését?

A Szolvencia II bevezetése az eredeti tervekhez képest két évvel kitolódott, a tőkekövetelmények teljes körű bevezetése tudomásom szerint 2016-ban vagy azt követően várható. A Szolvencia II lényege, hogy a biztosítóknak számba kell venniük valamennyi őket érintő kockázatot - mint például egy természeti katasztrófáét -, és azokat a napi működésükbe épített folyamatok, kontrollok segítségével menedzselniük. A kockázatoknak megfelelően kell majd meghatároznunk a szavatolótőkénk nagyságát - ez az az összeg, amellyel a biztosítónak a tartalékok összegén felül rendelkeznie kell, és amely fedezetet nyújt a jövőbeli kötelezettségek kifizetésére, ha a díjak, illetve a tartalékok ehhez nem lennének elegendők. Az új szabályrendszerre való teljes áttérés hónapokat, illetve éveket is igénybe vehet, s a biztosítóknak bizonyosan nagy nehézségeket okozhat majd.

A CIG-nek is? Kell-e például tőkét emelniük az új szabályozás miatt?

Igen. De addigra már várakozásaink szerint évről évre emelkedő profitot termelünk. Márpedig ilyen háttérrel a pénzbevonás sem okozhat majd nehézséget.

Két éve kiléptek a MABISZ-ból, most viszont a visszatérésre készülnek. Miért?

Annak idején azért távoztunk, mert nehezményeztük, hogy a biztosítási adót a díjbevételre vetítették, noha a nyereséget nem ebből termelik a cégek, hanem a díjtartalékokból. Most átállnak a sávos nyereségadózásra, ezért tervezzük a visszalépést.

Mit gondol, le tudják nyelni a biztosítók az adóterhet, vagy azt részben, illetve teljesen áthárítják az ügyfelekre?

Mindenki áthárítja, mi is, ez a gazdasági racionalitás. Legfeljebb az áthárítás mértékében lehet eltérés az egyes biztosítók között.

Biztosítást 20 évre, biztosítói részvényt 30 évre vesz az ember - próbált kedvet csinálni 2010 őszén részvényeik jegyzéséhez. Most mivel érvelne a CIG-részvények tartása vagy felhalmozása mellett?

Ma is vallom, a nyilvános részvénykibocsátás árazása teljesen reális volt. Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen mértékben bedől a piac. Továbbra is tartom, hogy azoknak érdemes beszállniuk, akik 5, de inkább 10 évben gondolkodnak. Egy CIG-részvénycsomag, egy életre szóló, valamint egy kockázati életbiztosítás - szerintem ez az optimális kombináció.

Mikor számíthatnak osztalékra a részvényeik jelentős leértékelődése miatt elcsigázott CIG-kisbefektetők?

A nyereségbe fordulást követően át fogjuk gondolni az osztalékfizetés lehetőségét. Mindig is hangoztattuk, legfeljebb kevesen figyeltek fel rá, hogy egy induló életbiztosító a tapasztalatok szerint az első hét év után fordul nyereségbe. Tovább bonyolítja a képletet, hogy egy életbiztosítói állomány hosszabb idő - általában húsz év - alatt épül fel, mint például a vagyonbiztosítóé. Míg ugyanis a vagyonbiztosítónál a díj, a kár- és a káringadozási tartalékok befektetésénél elért hozam egy az egyben a biztosítóé, az életbiztosításoknál a törvény alapján mindössze maximum 20 százaléka, míg a hozam jellemzően 80-90 százaléka az ügyfeleket illeti meg. Vagyis az életbiztosítónál ezermilliárdos díjtartalék hoz annyit, mint a vagyonbiztosítónál egy százmilliárdos.