Mit kapnak a jó multik Orbántól?

Hirtelen barátja akar lenni a kormány egy sor magyarországi multicégnek. Többségük készségesen aláírta a kormány által kezdeményezett megállapodást, de nem akart mindenki stratégiai partnerré válni. Az eddig közzétett dokumentumokban elvétve találni konkrét vállalásokat - igaz, a bankszektor példája arra int mindenkit, hogy a papír sem garancia semmire.

A kormány kérésére nem lehet nemet mondani - mondta az [origo]-nak neve elhallgatását kérve az egyik olyan cég kormányzati kapcsolatokért is felelős vezetője, amely stratégiai megállapodást kötött a kabinettel. "Ha nemet mondunk, az olyan, mintha egyenesen az ellenzéket támogatnánk, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak" - indokolta a döntést. Elismerte, hogy ugyanakkor az is motiválta a vállalatot, hogy a kormány határozott ígéretet tett a nekik kedvezőtlen intézkedések elkerülésére.

A magyar vállalkozások helyzetbe hozását hangsúlyozó kommunikáció, a kiszámíthatóságot sokadik szempontként kezelő gazdaságpolitika, a konkrét tettek (különadók, államosítások) ugyanis mostanra kellően gyanakvóvá tették a magyarországi cégvezetőket a kormánnyal szemben, így nem csoda, hogy nem egyértelmű egy ilyen ajánlat elfogadása.

Kikkel állapodott meg a kormány?

Kedden a Tescóval már tízre emelkedett azon multiknak a száma, amelyekkel stratégiai megállapodást írt alá a kormány. Korábban az Alcoa-Köfém, a Coca-Cola, a Daimler, a GE, a Hankook, a Microsoft, a Richter, a Stadler Rail és a Suzuki lett a kabinet partnere.

Már biztos, hogy lesz egyezség az IBM-mel, a National Instrumentsszel, és a megegyezéseket a legtöbb esetben előkészítő Szijjártó Péter külgazdasági államtitkár közléséből tudható, hogy tárgyalások folynak az Audi, a Bosch, a Knorr-Bremse, a ThyssenKrupp, a Bombardier, a Nokia Siemens és az Opel itteni leányának vezetőségével is.

Orbán Viktor azonban az egyik aláírási ceremónián kijelentette, hogy nem lehet minden multit "egy kalap alá venni", vannak ugyanis olyanok, amelyek "nemcsak piacot akartak szerezni, hanem fejlesztenek és foglalkoztatnak is". A megállapodások szövegét átolvasva az a 40 vállalat, amely a tervek szerint összesen bekerül ebbe a körbe, arra számíthat, hogy a kormány elismeri a tevékenységét - bármit is jelentsen ez -, igyekszik azt segítő intézkedéseket hozni, és kikéri a véleményét az őt érintő változásokról. Az együttműködést pedig lehetősége lesz időről időre értékelni egy közös munkacsoport keretében.

Papírunk nekünk is volt

"Sokra mentek vele, papírunk nekünk is volt" - mondta egy banki felsővezető egy másik iparágból érkező kollégájának egy tél eleji budapesti konferencián, amikor arról beszélgettek, hogy mi értelme lehet stratégiai megállapodást kötni a kormánnyal. A megállapodást megkötő cég vezetője azzal érvelt, hogy így talán fognak velük egyeztetni, mielőtt a piacukat érintő kormányzati döntéseket hoznak. A bankos viszont arra utalt, hogy a kormány ugyan külön megállapodást kötött a bankokkal, de - igaz, az Európai Unió elvárásaira hivatkozva - azt nem tartotta be. Sőt, többszörösen megszegte, hiszen nemcsak nem felezte meg, de véglegessé tette a brutális bankadót, ráadásul közben bevezette, majd megnövelte a tranzakciós adót is.

Az egyenként öt-hat oldalas megállapodásokból mindenesetre úgy tűnik, papíron nincs túl nagy tétje annak, hogy valaki adja-e a nevét a kormányzati mosolyoffenzívához, vagy sem. A pontok egy része már megtörtént eseményeket rögzít, sőt "üdvözöl", a maradék pedig jobbára óvatos, valódi elköteleződést nem jelentő általánosságokat tartalmaz: a kormány "kifejezi szándékát" a jogszabályi háttér vagy a bürokratikus környezet javítására, a cég "készen áll" több magyar beszállító bevonására, "törekszik" tevékenysége bővítésére, "megfontolja" a kutatás-fejlesztési részleg létrehozását. A "vállalja" kifejezés elvétve fordul csak elő.

Olyan is van, aki nem kért belőle

Így is akadt, aki nemet mondott. Két olyan, műszaki területen működő vállalatról is tudunk, amely nem élt az ajánlattal. Az egyiknek a kormányzati kapcsolatok kezeléséért is felelős vezetője azt mondta, hogy semmilyen retorzióra, hátrányra nem számítanak csak azért, mert nem csatlakoztak. "Sokan sorban állnak a lehetőségért, és akit nem kértek fel, az úgy érzi, kimarad valamiből, és lobbizik, hogy sor kerüljön rá" - mondta szintén név nélkül a multinacionális cég egyik felsővezetője. Ő ezzel magyarázta azt is, hogy a kormány nem veszi rossz néven a távolságtartásukat. "Inkább azzal vannak elfoglalva, hogy válogassanak, nem érdekli őket, ha valaki kimarad" - tette hozzá.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A Coca-Cola nyitotta a sort

Szerinte a szerződő multicégeknek az anyavállalaton belüli pozíció szempontjából lehet előnyös, ha fel tudják mutatni, hogy van egy ilyen papírjuk. "Ahol nagyon erős a cégen belüli verseny, mondjuk régiók vagy régiós vezetők között, ott jól jöhet, ha a magyarországi főnök elmondhatja, hogy a kormány vele is stratégiai szövetséget kötött."

Fejlesztésért cserébe adókedvezmény

A sok semmitmondó megállapodás között két kivétel azért van, a Richterrel kötött egyezségben határidőkhöz kötött konkrétumokat is találni, és a Suzuki is kapott valamit. A Richter azt vállalja, hogy "megteremti Magyarországon a biológiai gyógyszerkészítmények ipari méretű előállításának technológiai feltételeit, magas képzettségű szakemberekből létrehozza a fejlesztés és gyártás szakmai stábját, világszínvonalú fejlesztési és gyártási kultúrát alakít ki, és 2015-től elindítja e készítmények ipari előállítását". A Richter vállalja, hogy "árbevételének legalább 8 százalékát kutatás-fejlesztési, illetve innovációs célokra fordítja, és saját k+f egységeiben legalább 800 főt foglalkoztat". Emellett azt ígéri, hogy 2020-ig legalább öt bioszimiláris gyógyszerkészítményt fejleszt ki.

A kormány cserébe állítja, hogy hosszú távon fenntartja a társaságiadó-alapnak a k+f költségekkel való csökkentését lehetővé tévő szabályt, továbbá kiszámítható és transzparens kedvezményeket nyújt a szektort sújtó különadók megléte idejére, és általában is figyelembe veszi a gyógyszergyártók versenyképességének kérdését. Noha minderre csupán készségét, illetve szándékát fejezi ki, ez így is több konkrét ígéret, mint amit a többi vállalat elkönyvelhetett - leszámítva a Suzukit, amelynek belengették az Esztergom környéki infrastruktúra fejlesztését.

Hurrá, beszélgetünk!

Igaz, az elmúlt két és fél év fényében már önmagában az csábítóan hangzik, hogy lehet valamiféle érdemi kommunikáció a hatalom birtokosaival, a topmenedzserek ugyanis ezt jobbára hiányolják. Beck György, a Vodafone elnöke egy közelmúltbeli konferencián azt mondta, a megállapodások még nem adnak eszközt a cégek kezébe a helyenként büntető jellegű kormánypolitika befolyásolására.

"A megállapodások sorozata egyfelől pozitív jelzés arról, hogy folyik valamilyen beszélgetés komoly cégekkel. Mi legalábbis nagyon kevésnek érezzük a kommunikációt. Nem világosak viszont a kiválasztás szempontjai, és kérdés, hogy a kimaradókkal mi lesz. Szerencsésebb volna, ha iparágakkal állapodna meg a kormány" - mondta az [origo]-nak Beck György.

A kiválasztást a budapesti amerikai nagykövet, Eleni Tsakopoulos-Kounalakis is kifogásolta. A diplomata a Wall Street Journalnek azt mondta, a kimaradó cégek úgy érezhetik, hogy a kormány "kevésbé becsüli őket". Érdekes egyébként, hogy míg mostanáig szemlátomást csak gyártó, termelő cégek jöhettek szóba, a Tesco kereskedőként tudott bekerülni a körbe.