Nő az olasz feszültség - Berlusconi megint a káoszban parádézik

Lemond Mario Monti, olasz miniszterelnök, ha a parlament elfogadja a költségvetést. Monti szakértői kormánya több hiba mellett is sikerrel stabilizálta az olasz államháztartást és nyerte vissza a piac bizalmát, így távozása a bizonytalanságot növeli. Annál is inkább, mivel Silvio Berlusconi ismét színre lépett, és teljes erőbedobással halászik a zavarosban, és szélsőséges esetben egy politikai kamikaze-akcióval akár az európai krízis újabb hullámát is elindíthatja. 

Amint elfogadja az olasz parlament a költségvetést, kész benyújtani lemondását Mario Monti miniszterelnök, a kormányfő ezt hétvégén közölte az elnökkel. Monti lemondása utat nyithat az előrehozott választások előtt, amire akár már februárban sor kerülhet Olaszországban. A megmérettetésen ráadásul ismét ringbe száll az európai politikai színtér egyik legnagyobb bajkeverője, Silvio Berlusconi is, aki várhatóan nem válogat majd az eszközökben, hogy minél nagyobb káoszt okozzon.

Mario Monti és Silvio Berlusconi

Megbotlottak a piacok

A hírekre ma reggel megbillent az olasz kötvénypiac, a tízéves olasz állampapírok hozam 27 bázisponttal emelkedett, de még mindig bőven 5 százalék alatt, 4,8 százalék környékén mozog. A bizonytalanság erősödése a német kötvénypiacnak kedvez, a német tízéves hozam néhány bázisponttal került lejjebb. Az olasz kötvénypiac kockázatosságának egyik fontos mutatója, a német állampapírok feletti kockázati felár (azaz az olasz és német állampapírok hozama közötti különbség) ezzel ismét 3 százalékpont fölé került. Az olasz kötvények nemfizetése ellen védő CDS-ek felára folytatta emelkedését a 2011 júliusa óta nem látott alacsony szintekről.

Kockázati felár (spread): Két befektetési eszköz elvárt hozama közötti különbség. Általában egy kockázatos eszközt, például kötvényt szokás egy alacsony kockázatúnak vagy kockázatmentesnek tartott másik eszközhöz hasonlítani, így azt mutatja meg, hogy a kockázatos eszköztől a befektetők milyen extra hozamot várnak el a magasabb kockázatért cserébe.

CDS (credit default swap): a kötvények nemfizetése ellen védő származtatott termék, amelynek kiírója rendszeresen fizetett prémiumért cserébe (ez a CDS-felár) kifizeti a kötvény névértékét a CDS megvásárlójának abban az esetben, ha a kötvények kibocsátója fizetésképtelen lenne. A CDS-ek elméletben egy kötvénykibocsátó csődjére való spekulációt is lehetővé tesznek, de a legújabb szabályozás szerint csak kockázatfedezés céljával, azaz a meglévő kötvények mellé vásárolhatnak a befektetők CDS-eket.

Az olasz részvények is megbotlottak, a FTSE/MIB Index már 3,2 százalékos esést mutat, ezzel messze hátul kullog az európai mezőnyben. A görög kötvényvisszavásárlás körüli kérdésekkel együtt az olasz bizonytalanság az egész európai piacra rányomja egyébként a bélyegét, és magával húzza a spanyol indexet is, az IBEX35 1,8 százalékkal szánkázott lejjebb ma. (Reggeli átfogó piaci összefoglalónkat itt olvashatja)

FTSE/MIB Index (Milánó)

Monti sem tökéletes, de a célját elérte

Monti távozása egyértelműen a bizonytalanságot növeli a piacokon, hiszen az olasz a világ harmadik legnagyobb állampapírpiaca, és hiába relatíve alacsony az ország külső eladósodottsága (az állampapírállomány jelentős része rezidensek kezében van), a kötvényhozamok emelkedése könnyen ismét fenntarthatatlan pályára lökheti az adósságot. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága viszont valószínűleg túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen "menteni", ha rosszra fordulnak a dolgok.

Monti rövid szakértői kormányzása nem volt felhőtlen, de az ECB hathatós közreműködésével sikerült a kötvényhozamokat a kritikus, fenntarthatatlan szintekről letornászni, a költségvetés elsődleges (azaz az adósságra fizetett kamatok nélkül számított) egyenlege akár 3,5 százalékos többletet mutathat, és a kamatokkal együtt sem lesz 3 százaléknál nagyobb deficit idén.

Mario Draghi, az ECB elnöke ősszel jelentette be az európai jegybank OMT névre keresztelt kötvényvásárlási programját, aminek keretében bajba jutott országok állampapírjait vásárolhatja az ECB, amennyiben az érintett ország az ESM alaphoz fordul segítségért. Az OMT keretében egyelőre nem történt egyetlen kötvényvásárlás sem, de pusztán a védőháló ígérete elegendő volt ahhoz, hogy stabilizálódjanak az olasz és spanyol kötvényhozamok.

A megszorítások ugyanakkor jelentős növekedési áldozattal járnak, az olasz gazdaság egyelőre nem tudott kilábalni a recesszióból, és a vállalati szektor várakozásai - például a beszerzési menedzserindexek (PMI) - alapján az előttünk álló negyedévben sem fog sikerülni. Az emelkedő munkanélküliség és a dekonjunktúra egyéb hatásai miatt az előrehozott választások politikai csatározásai közgazdasági szempontból negatív eredményeket is hozhatnak, ha egyes politikai erők a tömegek elégedetlenségét akarják kihasználni a pozíciószerzéshez.

Színre lép a troll

Berlusconi feltűnése egyáltalán nem segít megnyugtatni a kedélyeket. Ugyan legtöbben bohócként tekintenek Berlusconira, a dörzsölt populista politikus valószínűleg minden mindegy alapon akár egészen extrém kampányt is folytathat. Berlusconi az olasz líra visszaállításával és a Monti-kormány hibáinak felhánytorgatásával egészen sok szavazatot is szerezhet a megszorítások miatt kiábrándult választók között. Korábban például azt is kijelentette, hogy a németeknek kellene kilépnie az eurózónából.

Monti idő előtti távozásában is nagy szerepe lehet Berlusconinak, hiszen pártja megvonta a támogatását Monti kormányától, nyilvánvalóan azzal céllal, hogy kiprovokálja az előrehozott választásokat, ahol a kormány hibáit hangsúlyozva kiemelheti magát és pártját a mezőnyből. Nem mellékesen egy újabb miniszterelnöki ciklus révén a rá kiszabott 4 éves börtönbüntetését is elkerülhetné, vagy legalábbis késleltethetné a nagy túlélő Berlusconi. A megválasztásra szerencsére kevés az esély, de nem elképzelhetetlen, hogy a Monti székére legesélyesebbnek tartott Pier Luigi Bersani mellett a kormányalakításba azért bele tud majd szólni.