Vágólapra másolva!
Az október 23-ai négynapos ünnep előtt Brüsszelben jelentette be Orbán Viktor, hogy az uniós elvárásoknak az elmúlt két hétben bejelentett két megszorító csomag egyike sem tesz eleget. Pedig a második kiigazítással a kormány elvben túl is lépte a brüsszeli elvárásokat. Utánajártunk, miért ugráltatja az Európai Unió a magyar kormányt.
Vágólapra másolva!

Újabb megszorító csomagra lehet szükség, mert az Európai Unió szerint még mindig nincs rendben a jövő évi magyar költségvetés - derült ki Orbán Viktor szavaiból a múlt heti EU-csúcs után. A magyar miniszterelnök sokakat meglephetett, különösen azután, hogy a kabinet a legutolsó csomagjával villámgyorsan reagált az unió múlt hét elején érkezett figyelmeztetésére. Ráadásul, mint azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a második körben bejelentett csomag mérete nemhogy kellően, túlságosan is nagynak tűnt.

A megszorítások miatt kellenek még megszorítások

A túltervezés oka az lehetett, hogy az első uniós figyelmeztetést nem vehette félvállról az Orbán-kormány. Brüsszel kerek perec közölte a miniszterelnökkel, biztonságos, hihető módon tartsa a bűvös 3 százalékos határ alatt a magyar költségvetési hiányt, különben decembertől felfüggesztik az országnak járó uniós kohéziós pénzek egy részét.

A bizottságot mégsem sikerült meggyőznie teljes mértékben, egy kis lyukat - Orbán és Matolcsy nemzetgazdasági miniszter egy-két tízmilliárdosról beszél - még lát Brüsszel. A két politikus szavai szerint a bizottság elégnek tartaná a kormány megszorító csomagjait, ha azok nem küldenék a mélybe a magyar gazdasági növekedést. De a növekedést lassító vagy akár teljesen el is tüntető hatás Brüsszel szerint újabb lyukat üt a magyar költségvetésen (mert kevesebb adó folyik be a kormány által reméltnél).

A kormány mindenre felkészült

Megpróbáltunk utánajárni, mi lehet a feltűnő EU-s keménykedés oka. Olyanokkal beszéltünk, akik rálátnak a kormány és az EU közötti párbeszédre, a költségvetési tárgyalásokra.

Az elmondottak alapján az tűnik valószínűnek, hogy a kormány és Brüsszel viszonyában túlságosan átpolitizált lett a magyar költségvetés ügye. A múlt hét végén, csütörtökön és pénteken szakértői szinten beszélték át a dolgokat a magyar küldöttség tagjai és a bizottságiak, de akkor semmi gond nem került felszínre. Információink szerint Brüsszel az első magyar megszorító csomag után egy durván 220-240 milliárd forintos hiánycsökkentést kért, hogy 3 százalék alá menjen jövőre az államháztartási deficit.

A kormány erre egy alsó hangon 270 milliárdos csomaggal rukkolt elő, amelyben van még egy sok tízmilliárdos - legfeljebb százmilliárdos - tartalék is, részben azért, hogy áthidalja a szigorúbb uniós módszertan miatti kieséseket, kisegítse a költségvetést. Ilyen tartalék lehet a 2,5 millió forint feletti összegről szóló számlák egyedi ellenőrzése és az államkincstártól remélt csekkadó megduplázása is. De a megelőző csomagban is vannak mankók: például a pénztárgépek összekötése az adóhivatallal. Ebből a bizottság szabályai szerint bemondásra nem fogadható el egyetlen fillér bevétel sem, de mint előre be nem lőhető összeggel kecsegtető lehetőséget figyelembe tudják venni.

Politikai döntés születhetett

Ha ekkora pufferrel tervezett a kormány, akkor hol csúszott el a magyar költségvetés ügye? A forrásaink által elmondottak alapján az rekonstruálható, hogy a szakértői szinten rendben levőnek tűnő ügy magasabb szinten, de nem feltétlenül az Európai Bizottságnál kapott gellert.

A tisztánlátáshoz tudni kell, sokszor keveredik az Európai Bizottság és az uniós pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin szerepe egy-egy uniós döntésben, így történhetett a mostani esetben is. Az Ecofinben a politikai nyomásgyakorlás sokkal erősebb egy-egy ügyben - ott képviselteti magát minden egyes állam a pénzügyminiszterével -, míg a bizottság a szakmaibb megközelítések terepe. Orbán pénteken azt követően nyilatkozott az unió elégedetlenkedéséről, hogy az EU állam- és kormányfőinek brüsszeli találkozóján részt vett, így gyanítható, hogy az államok politikai vezetői álltak bele keményebben az ügybe.

Egyszer engedtek, most nem akartak

Az uniós keménykedés gyökerei régre nyúlnak vissza. Mint azt több beszélgetőtársunk is felidézte, az EU-s normákat többször felrúgó, az ajánlásokat semmibe vevő (a jegybanktörvény, a bírák nyugdíjazásának esete), Brüsszelnek szóban nem egyszer nekitámadó Orbánt egyetlen dologgal tudták sakkban tartani: ha kilátásba helyezték a kohéziós források elvételét.

Ezt az ütőkártyát azonban előbb az Ecofin-tanács, majd egy hónapra rá a bizottság elnöke, José Manuel Barroso dobta el. Vele Orbán április végén négyszemközt tárgyalt, majd a találkozó után nem sokkal jött a hír, Brüsszel hatástalanítja az év elején beélesített fegyvert. Forrásaink egyöntetű benyomása szerint azóta is él az nézet, hogy Barroso hagyta kicsúszni a bizottság kezéből Orbánt.

Most az EU újra olyan helyzetbe került, hogy a kohéziós források befagyasztásának szankciójával fenyegethet, a bizottság pedig még egyszer nem akarja olyan könnyen megadni magát, ahogyan tavasszal - érzékeltették többen. Az idei és jövő évi költségvetési egyenlegről folyó tárgyalás épp megfelelő arra, hogy rugalmas szabályokon keresztül mérlegelhessen Brüsszel. Mint egyik forrásunk fogalmazott, "egy rossz tanulótól, a fejét örökké a csínytevésen törő gyerektől a tanár mindig többet vár, és csak akkor hiszi el neki, hogy végre megtanulta a leckét, ha ezt többször be is bizonyítja."

A kormány az [origo] információi szerint számított rá, hogy Brüsszel elégedetlen lesz az összeállított csomaggal. Annál is inkább, mert - ahogy ezt egy a bizottsággal folytatott egyeztetésekre rálátó kormánypárti politikus megerősítette - a kormánynak gyakorlatilag előre meg is üzenték, mi fog történni. A kabinetnek ennek megfelelően már meg is van a kiegészítő csomagja, amelyet hamarosan kiküld Brüsszelbe. Abban azonban kizárólag olyan, korábban kivetett adók - a bank- vagy a telekomszektorra kivetett adó - megemelése szerepel majd, amely "a bizottsági tagok mögött álló államoknak, pontosabban cégeiknek is fájni fog". A kormány ugyanis egyfajta daccal áll a brüsszeli "kötekedéshez", és úgy van vele, minél inkább keménykednek Magyarországgal, annál inkább olyan válaszlépésekben gondolkodik, amelyek a kötekedők számára is érezhetőek.

A kormány a történetet továbbra is úgy éli meg, hogy nyomást gyakorol Brüsszel. Kormánypárti forrásunk szerint a bizottsági keménykedés oka nem gazdasági, hanem politikai természetű: a tagok némelyike ugyanis nem enged abból a korábbi álláspontjából, hogy a szerintük önjárásra hajlamos Orbán-kabinetet folyamatos nyomás, illetve pénzügyi ellenőrzés alatt kell tartani.

Legalább az ütemet tarthatnánk

A magyar miniszterelnököt csuklóztató bizottságnak van mibe kapaszkodnia. A kormány tavaly tavasszal még azt ígérte, a hiány évről évre csökkeni fog. A rosszabb makrogazdasági helyzet miatt a bizottság rugalmas és megértő lehet, nem kérik számon Orbánon, hogy pontosan a másfél éve felfestett pályán tartsa a költségvetést, ezért is megy bele Brüsszel abba, hogy idén a vállalt 2,5 helyett 2,8 százalék legyen a deficit, és ezért elégedhet meg azzal, hogy jövőre nem kell feltétlenül a 2,2 százalékos hiányt produkálni, elég lesz 3 százalék alatt tartani.

De azt már megkövetelheti - ha akarja -, hogy a hiánycsökkentés a beígért ütemben történjen, vagyis az idei 2,8 után jövőre 2,5 százalékos legyen a deficit. Ekkor azonban a 2,9 százalékot, esetleg a 2,7 százalékot teljesíteni igyekvő kormány megszorító csomagjai valóban kevésnek bizonyulhatnak.

A bizottság a mai napig nem mondta meg nyilvánosan, melyik számot tartja küszöbértéknek. Márpedig a tizedszázalékoknak komoly jelentősége van: 0,1 százalékpont 30 milliárd forintnak felel meg, így ha a kormány 2,9 százalékosra lövi be a deficitet, de Brüsszel nem tágít a 2,5-ből, máris 120 milliárd forintos különbség adódik a két fél között. Most Matolcsy György és Orbán Viktor pár tízmilliárdról beszélt, vagyis valószínűleg egy-, legfeljebb kéttized százalékponton mehet a vita.

Bele akarnak látni Orbán lapjaiba

Brüsszel hozzáállását az is befolyásolhatja, hogy az újraindult, majd parkolópályára került hiteltárgyalásokat a magyar kormány és a bizottság, illetve az IMF között nehéz szétválasztani az uniós túlzottdeficit-eljárástól. Ha utóbbi alól jó magaviselet miatt Brüsszel kiengedi a magyar kormányt, nehezebb dolga lesz kicsikarni egy számára megfelelő hitelmegállapodást. A bizottság célja az lehet, hogy pénzének kockáztatásáért, a segítségért cserébe belenézhet Orbán lapjaiba, negyedévente közelről megvizsgálhatja a magyar gazdaságpolitikát.

Ha a hitelmegállapodás aláírása után a magyar kormány - a 2014-es választások előtt egy évvel - elkezdene osztogatni, elengedné a költségvetési hiányt, akkor a magyar adósságpálya könnyen fenntarthatatlanná, finanszírozhatatlanná válhatna, ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy Brüsszel és az IMF pénze, amelyet a magyar kormány rendelkezésére bocsátanak, veszélybe kerül.

A már idézett kormánypárti politikus szerint ha az Ecofin november eleji üléséig a pénzügyminiszterek többségénél sikerül elérni, hogy szavazzanak a Magyarországgal szembeni eljárás felfüggesztésére, a kormánynak nyert ügye van, ebben az esetben már csak az IMF-fel kell megállapodni. Arra ugyanakkor több megkérdezett szerint van esély, hogy a szervezet az idén már nem tér vissza Magyarországra, így a tárgyalások lezárására jövő tavasszal kerülhetne sor.

Félig hiú ábrándot dédelgetett

Több kormányzati nyilatkozat alapján nem kétséges, hogy Orbán remélhette azt is a brüsszeli kiruccanástól, hogy Brüsszel végre elveti az uniós források befagyasztásának lehetőségét. A miniszterelnök azonban félig hiú ábrándot dédelgetett, mert előre tudható volt, az uniós források befagyasztásával való fenyegetés legkorábban jövő júniusban érhet véget, mert a bizottság akkor értékeli Magyarország konvergenciaprogramját, és akkor már lesz majdnem végleges adat a 2012-es költségvetési egyenlegről. Utóbbinak 3 százalék alatt kell lennie, és a bizottságnak azt kell látnia, hogy a 2013-as deficit is a küszöbérték alatt lesz - ezek a minimális feltételek ahhoz, hogy az ország kikerüljön a közösségi pénzek elvesztésével fenyegető túlzottdeficit-eljárás alól.