Orbán sikerzónája is adósságba verte magát

A keleti és nyugati válságkezelési módszereket hasonlította össze Orbán Viktor miniszterelnök, és ebből az elsőt látta sikeresebbnek, mert az szerinte nem vezetett eladósodáshoz. Valójában a kommunizmusból a legtöbb keleti ország eleve alacsony adósságot hozott magával, a válságban viszont mindenki egyaránt eladósodott. A keleti és nyugati tagállamok között nagy különbség nincs, a válságkezelési módszerek országonként eltérőek voltak.

Kelet-Európa sikeresebb volt válságkezelésben, mint a nyugat - így szólt Orbán Viktor tételmondata a Bálványosi Szabadegyetemen tartott szombati előadásában. Ennek igazolására a kormányfő azt mondta, hogy "az aggasztó hírek nem Közép-Európa országaiból érkeznek, hanem Spanyolországból, Olaszországból és Portugália, Franciaország felől. Hozzájuk képest a kelet-európai országok kifejezetten stabilak."

A kormányfő sikerzónának nevezte Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát, amelyhez Magyarország és Románia szeretne csatlakozni. "Magyarországnak azért kell már erőfeszítéseket tennie, hogy ne szakadjon le Közép-Európától" - mondta.

A miniszterelnök mondandója alátámasztására azt hozta fel, hogy míg az olaszok, franciák, spanyolok a válság elején adósságokba verték magukat, ezt nem követték el a lengyelek, csehek, szlovákok, amely országok győztes pályán haladnak, és amelyekhez Magyarország és Románia is szeretne felzárkózni.

A miniszterelnök szavaival szemben kelet és nyugat kettőssége helyett sokarcú Európa rajzolódik ki a válságkezelési technikákat tekintve. A piacokat mozgató rossz hírek valóban gyakrabban érkeznek az eurózóna perifériájából, mert az adósságválság Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban okozza a legtöbb fejtörést. Ez azonban nem jelenti, hogy az összes nyugat-európai ország a válságkezelésük módjától szenvedne.

Orbán azon értékelése, hogy Kelet-Európa azért lenne sikeresebb, mert nem adósodott el, azért sántít, mert minden országban jelentősen nőtt a GDP-arányos államadósság szintje, és a legtöbb ország elengedte a kasszát keleten és nyugaton egyaránt. Igaz, a keleti tagállamok adósságszint-emelkedése valamivel kisebb mértékű volt, viszont a nyugati tagállamok az adósság nagyobb részét finanszírozzák saját maguk, azaz a lakosság saját megtakarításaiból vesz kötvényeket és kölcsönöz így az államnak. Ez azt is jelenti, hogy ezek az országok biztonságosabban engedhetnek meg maguknak nagyobb hiteleket.

A különbség inkább az, hogy a keleti tagállamok alacsonyabb szintről kezdték az adósságuk hizlalását, és ez alól éppen Magyarország a kivétel. Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense szerint a keletiek más-más okból, de alacsony eladósodottsággal jöttek ki a kommunizmusból, erről az alacsony szintről kezdték hizlalni az adósságukat.

Nyugat nem egységes

A régebbi tagállamok közel sem egységesek, a skandinávok például régóta ügyeltek arra, hogy a kamatfizetést leszámítva ne legyen költségvetési hiányuk, más országok, mint például Németország pedig azért engedhet meg magának 80 százalék fölötti adósságszintet, mert egyrészt a németek képesek a saját megtakarításaikból fizetni azt, másrészt a piac elhiszi, hogy vissza is fogják tudni fizetni - mutatott rá Pogátsa.

Ország	Államadósság 2007-ben	Államadósság 2011-ben	Eladósodás mértéke
Németország	65,2	81,2	+16
Franciaország	64,2	85,8	+21,6
Nagy-Britannia	44,4	85,7	+41,3
Olaszország	103,1	120,1	+17
Spanyolország	36,3	68,5	+32,2
Görögország	107,4	165,3	+57,9
Lengyelország	45	56,3	+11,3
Csehország	27,9	41,2	+13,3
Románia	12,8	33,3	+20,5
Magyarország	67,1	80,6	+13,5

A délieknél is minden országban más a válság okozója. Spanyolországban például nem az állam eladósodása a válság forrása, hanem a tartományoké, illetve az, hogy a bankok túl sok veszélyes jelzáloggal összekötött értékpapírt halmoztak fel. Olaszországban nem az adósság magas szintje a gond (hasonlóan a németekhez, ők is saját forrásból tudják fedezni), hanem a lassú növekedés, és a nagy fejlettségi különbségek.

Ugyanazok a módszerek

Orbán Viktor úgy értékelte a válságkezelési módszereket, hogy valójában a válságnak még nincs vége. Pogátsa Zoltán szerint ráadásul a válságkezelésnek a célja a hosszú távú szerkezetváltás, ezzel pedig egyik ország sem kísérletezett még. Az európai országok nagy költekezéssel, roncsprémiummal, kamattámogatással, állami beruházásokkal igyekeztek fékezni a válság okozta károkat, és ebben alig találni különbséget kelet és nyugat között, mert a költekezésben Lengyelország járt az élen, Csehország és Szlovákia pedig ugyanúgy bevetette az autócsere-programot, mint Németország.

A gazdasági szakértő Írországot jó válságkezelőnek írta le. A szigetország gazdasága az elektronikára és a pénzügyi szolgáltatásokra épített, ez a válságban hatalmas zuhanáshoz, és hirtelen eladósodáshoz vezetett. A kormányok kemény fizetéscsökkentéssel, a szociális kiadások lefaragásával állította fenntartható pályára a gazdaságot, igaz, a bankszektor újraszabályozásával nem foglalkoztak.

Nagy-Britannia, amely az írekhez hasonlóan pénzügyi szolgáltató-központtá fejlesztette magát a válság előtt, így érzékenyen érintette a bankválság, hatalmas költségvetési hiány és adósság árán igyekezett kezelni a válságot. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ország 10 százalék fölé engedte az államháztartás hiányát, hogy adócsökkentéssel, kamattámogatással segítse a belső fogyasztást.

Kelet sem egységes

Kelet-Európa sikeres válságkezelése mögött valójában sokféle módszer és út létezik. Észtország például a szigorban bízott, egyik évben sem engedte 3 százalék fölé az államháztartása hiányát, többek közt ennek köszönheti, hogy tavaly 6 százalék volt az államadóssága szintje. Igaz, eközben a gazdaság kibocsátása jelentősen elmarad a 2007. évitől.

Lengyelország, amelye az egyetlen uniós tagállam volt, amely nem esett vissza a válságban, erős költekezéssel állította meg a visszaesést. Két évben is 7 százalék fölé hagyta kúszni a költségvetés hiányát, igaz, emellé takarékossági intézkedésekkel és az IMF elővigyázatossági hitelkeretével biztosította a befektetők bizalmát.

Amennyiben a válságkezelés eredményességét a gazdasági növekedéssel igyekszünk mérni, Kelet-Európa valóban némileg előrébb tart, mint az eurózóna, ugyanakkor a különbség nem olyan nagy, az eltérést nagyban magyarázza, hogy a keleti tagállamok felzárkózó országok, a válság előtt is gyorsabban nőttek a fejlett országoknál. Az eurózónában 0 növekedést várt az Európai Bizottság idénre, ehhez képest a leggyorsabban robogó Lengyelország is csak 2,7 százalékos növekedésre számíthat. Közben Magyarország és Szlovénia visszaeshet, Csehország pedig stagnálhat.