Rápirított a kormányra az IMF a végtörlesztés miatt

Ahol csak lehetett, elrontotta a kormány a gazdaság rendbetételét a végtörlesztéssel, mert az amúgy is sérülékeny bankrendszernek ártott, a jogbiztonságot ledarálta, és a legkiszolgáltatottabb hitelfelvevőknek nem hozott könnyítést, véli az IMF.

A magyar eset a mintapéldája lehet annak, hogy egy kötelező, de rosszul célzott és a terheket egyedül az amúgy is törékeny bankrendszerre hárító program hogyan tudja veszélybe sodorni a pénzügyi rendszer stabilitását, miközben a kitűzött célt nem tudja elérni - ezt írja az IMF egy ma megjelent tanulmányában a magyar végtörlesztésről.

A Valutaalap szakérői megállapították, hogy a magyar háztartások devizában való eladósodottsága a legmagasabb Európa keleti részén, noha a háztartások összes adóssága viszonylag szerény szintet, a GDP 40 százalékát érte el, és mintegy 800 ezer háztartásban (vagyis az összes 20 százalékában) koncentrálódott. Mire 2008-ban megérkezett a válság, a háztartások jelzálog hitelállományának 50 százaléka svájci frankban volt.

A magyar forintnak a globális pénzügyi válság kitörése után bekövetkezett meredek leértékelődése, valamint azok az aggodalmak, hogy a növekvő adósságszolgálat aláássa a magánfogyasztást, arra kényszerítette a kormányt, hogy megsegítse a devizában eladósodott háztartásokat. Az IMF 2011-es adatai szerint a devizában levő hitelek tulajdonosainak adósságszolgálati kötelezettsége több mint 50 százalékkal megnövekedett.

Az IMF elemzői szerint a kormány 2011 szeptemberében kötelező adósságátstrukturálási programba kezdett anélkül, hogy az érintettekkel, a bankokkal és a hitelfelvevőkkel előzetesen konzultált volna. A bankokat arra kényszerítették, hogy megengedjék az ügyfeleknek, kedvezményes árfolyamon, a piaci ár alatt mintegy 30 százalékkal fizessék vissza a jelzáloghiteleket. A szóban forgó adósságcsökkentésből eredő összes veszteséget a bankoknak egyedül kellett viselniük - olvasható az IMF elemzésében. A kötelező adósságátstrukturálási program az előzetes becslések szerint magas részvételt ért el - az összes jelzáloghitel mintegy 15 százalékát, több mint 150 ezer hitelfelvevőt érint.

A programnak azonban az elemzők szerint három alapvető korlátja volt. Először is rosszul célzott, abban a tekintetben, hogy csak a jómódú háztartások voltak képesek visszafizetni fennálló jelzáloghitel-állományt egyszeri forintbefizetéssel. Másodszor, a kötelező program a veszteségek teljes terhét a bankokra helyezte, amelyek közül több is kevéssé volt felkészült arra, hogy felszívja az ilyen veszteségeket. A tanulmány szerzői hozzátették, hogy a kormány 2011 decemberében, felismerve a jogszabálynak a bankszektorra gyakorolt lehetséges káros hatását, további intézkedéseket fogadott el a terhek megosztása érdekében. És végül, a magánszerződések visszamenőleges és a banki szektorral való konzultáció nélküli felülvizsgálata kárt okozott az általános befektetési klímának.