Gyengülni fog-e a forint?

Ha közelről követjük az elmúlt hetek gazdaságpolitikai viharait vagy a kormány Európai Unióval vagy az IMF-fel folytatott pattogós hangvételű vitáit, akkor hajlamosak lehetünk elfeledkezni róla, hogy a forint kirobbanóan jól teljesít 2012-ben. Az elmúlt hetekben látott "erős" forint hátterében sajnos inkább a nemzetközi hangulat áll. Ezzel együtt úgy tűnik, még pár forint erősödés is benne lehet az euró/forint keresztárfolyamban, miközben látszólag attól sem kell rövid távon tartanunk, hogy 285 fölé emelkedne, feltéve persze, hogy ilyen békés marad a környezet.

Meglepően erősek vagyunk

A világ legjobban teljesítő devizája 2012-ben eddig a forint, ráadásul nem is vékonyka győzelemről van szó: a világ összes devizája közül egyedül a miénk tudott 10 százalék feletti erősödést összehozni a dollárral szemben. A mezőnyt elnézve egyébként érdemes lehet elgondolkodni a pesóra való átnevezésen is, úgy tűnik az jó ómen, hiszen a top tízben négy peso is helyet kapott.

A forint kiváló idei teljesítményét még tovább fényezi, hogy év elején komoly hullámvasutat írtunk le, az euróval szembeni történelmi mélypont (a grafikonon csúcspont) is ekkor alakult ki. Ehhez képest pedig mégis 10 százalék feletti erősödést sikerült elkönyvelnünk az euróval szemben is.

Ránézve a forint teljesítményére, az lehetne a benyomásunk, hogy Magyarország maga a nyugalom szigete a nemzetközi viharok közepette, de az elmúlt hetek-hónapok híradásait tekintve egészen más kép rajzolódik ki. Vajon meddig tarthat ez az "erő"? Kell-e törvényszerűen gyengülnie a forintnak?

Mit mutat a grafikon?

A kérdés megválaszolásához első körben segítségül hívhatjuk a technikai elemzés eszköztárát. Az elemzésnek ez az az ága, amelyik látszólag egyáltalán nem foglakozik a "miértekkel", nem vizsgálja a fundamentumokat, a makrogazdasági események hosszú távú hatását. A technikai elemzés filozófiája nagyon egyszerű: minden lényeges információ ott van a grafikonon, minden, amit a piacon jelenlévő szereplők csak tudhatnak, már beépült az árfolyamba.

Az euró/forint keresztárfolyamra tekintve szembetűnő, hogy az elmúlt hónapokban egy egészen szűk "folyosóban" mozgott, az egy-egy nap elmozdulását megjelenítő gyertyák közül csupán néhánynak lóg a "kanóca" a 286 forintnál húzódó felső szint (ellenállás) fölé, miközben 275 alá sem igazán nézett be az árfolyam (valójában nem járt 275 alatt az elmúlt bő egy évben).

November közepén sem indult el felfelé ebből a sávból az árfolyam, sőt, lepattanva a sáv felső széléről, éppen a lenti támasz felé tart. Ez mindenesetre arra utal, hogy inkább pár forintos erősödésre számíthatunk az előttünk álló napokban, hiszen az euró/forint árfolyam csökkenése a forint erősödését, az árfolyam emelkedése a gyengülést jelöli (nincs másról szó, mint hogy egy euróért hány forintot kell fizetnünk - ha gyengül a forint, többet, ha erősödik, kevesebbet).

Euró/forint (napi grafikon)

Mit jelent a technikai elemzés?

A technikai és fundamentális elemzés a tőzsdei elemzési módok két fő ága, míg a fundamentális elemzés igyekszik feltárni az okokat, megérteni egy részvény vagy más instrumentum értéke mögötti mozgatórugókat, addig a technikai elemzés az árfolyamgrafikonra koncentrál, feltételezve, hogy minden lényeges információt tartalmaz az árfolyam. A technikai elemző lényegében a befektetők viselkedését figyeli meg.

A két módszer közötti különbséget egy egyszerű példával lehet szemléltetni: a fundamentális elemző úgy keresné meg a legjobb termékeket egy plázában, hogy végigjárva az üzleteket, minden árut alapos vizsgálatnak vetne alá, szemügyre venné az anyagokat, az elkészítés minőségét és az árakat. A technikai elemző ezzel szemben leül a pláza egyik kávézójában, és azt figyeli, melyik az az üzlet, ahová a legtöbb vásárló betér, és a legtöbben távoznak elégedetten, szatyrokkal a kezükben, és igyekezne megfigyelni, hogy mi az a termék, amit a legtöbben vásárolnak.

Egyik módszer sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, pusztán eltérő piaci, elemzési szemléletmódot tükröznek.

Ugyanezek a szintek rajzolódnak ki, ha nem napi, hanem heti grafikonon vizsgáljuk az EURHUF árfolyamot (ez esetben egy gyertya egy egész hét eseményeit foglalja össze a grafikonon). Ezen a héten ráadásul ahogy láttuk, igen nagy lendülettel indult el lefelé. Az erősödésnek ezzel együtt is jó eséllyel szabhat legalább ideig-óráig határt a sáv alsó széle, ami a nagy vehemenciát látva, akár pár napon belül is kipróbálhat a forint. Ha sikerülne ezen a szinten is átlépnie lefelé, az megnyitná az utat a 265-270 forintos zóna felé is, de erről most még talán kicsit korai beszélni.

Euró/forint (heti grafikon)

A legrövidebb távra tekintő technikai kép tehát még enyhe erősödést vetít előre, úgy tűnik, 275-276 forintra is lesüllyedhetnek az euróval szembeni jegyzések. Hosszabb távra tekintve viszont kétséges, hogy ez a trend megmaradhat-e, a határozott kereskedés sáv alapján elképzelhető, hogy hasonló "pingpongozást" láthatunk az előttünk álló hónapokban 275 és 285 között, mint nyár óta.

Mi az a gyertyadiagram?

A gyertyadiagram a tőzsdei elemzők legkedveltebb diagramtípusa, mert egyetlen "gyertya" egy nap vagy hét nyitó, záró, minimum és maximum árát is egyszerre ábrázolja. A gyertya értelmezése nagyon egyszerű: a gyertya testének alsó és felső széle jelöli ki a napi nyitó és záró árfolyamot, méghozzá oly módon, hogy ha a záró az alacsonyabb, akkor sötét (sokszor piros), ha viszont a záró magasabb, akkor pedig világos (sokszor zöld) gyertyát rajzolunk. A gyertya alsó kanócának vége jelöli ki a napi minimumot, míg a felső kanóc a maximumot.

Honnan ez a jókedv?

Mivel a forint lényegében világbajnok idén, nem meglepő, hogy a régiós versenytársakkal szemben is kiemelkedően erős a teljesítménye, bár a lengyel zloty végig a nyomában loholt, közel akkora mértékben tudott erősödni az euróval szemben, mint a forint. Érdemes azt is megfigyelni, milyen szorosan szinkronban mozog a két vonal, a forint felülteljesítésében szinte kizárólag az játszik szerepet, hogy áprilisban egy rövid kis megugrással lehagyta a zlotyt, azóta viszont együtt mozognak.

Ez azt is jelenti - és a grafikon is erre utal - hogy az elmúlt hetek nagy "ereje" a forintban nem kizárólag Magyarországnak szól, hiszen a régió meghatározó devizája, a zloty is nagyon hasonló ívet írt le. Ez annak tudható be, hogy a nemzetközi tőkepiaci hangulatban is egyfajta enyhülést látunk, az ismert és még nem megoldott európai és amerikai problémák ellenére a feszültség mintha oldódott volna a piacokon.

Ez az oldódás pedig általában véve a kockázatvállalási kedv erősödésével jár, és a tőke általában elkezd visszaáramolni például az európai feltörekvő piacokra, így például a forint piacára is, ahogy a befektetők merészebbekké válnak az egyébként kockázatosnak tekinthető eszközökkel kapcsolatban. Ez egy olyan "ajándék" a külső környezettől, amit érdemes lenne megbecsülni, de a hazai gazdaságpolitika nem mindig ebbe az irányba mutat.

Mindebből persze az is következik, hogy ha drasztikusan megváltozik a minket körülvevő piaci hangulat, akkor az a forint piacán is látványos nyomokat hagyhat, akár látványos forintgyengülés formájában is. Ha az árfolyam átlépné a sáv felső szélét 285-286 forint környékén, akkor az további emelkedés előtt nyihatna utat, de egyelőre ezzel mintha nem fenyegetne az aktuális helyzet. A technikai elemzés ráadásul távolról sem tévedhetetlen, pusztán a grafikonon látható jelek összegyűjtésére fókuszál, és meglehetősen szubjektív is, így nem biztos, hogy minden aspektusra kellőképpen fel tudja hívni a figyelmet.

A gazdaságpolitika mást mond

Ha megpróbálunk kicsit a gazdasági háttér és fundamentumok felé tekinteni, már nem ilyen egyértelmű a kép, sőt, bizonyos értelemben kisebb fajta csodaként is értékelhetjük, hogy a forint ilyen erős szinteken tudott maradni az elmúlt hetekben. A gazdaságpolitikai viharokat és az EU/IMF-párossal folytatott hadakozást nem a forint, hanem a részvénypiac szenvedte meg, érdemes megnézni, milyen látványosan vált el a magyar BUX index teljesítménye és a lengyel WIG20 index alakulása az elmúlt napokban.

A kormány sorozatos megszorító csomagjai ugyan a költségvetési hiány kordában tartásával, és ezen keresztül az államadósság remélhető csökkentésével valójában a forintbefektetők számára kedvező lépéseket jelenetnek, a kép sokkal árnyaltabb. A megszorítások ugyanis súlyos növekedési áldozattal járnak, 2013-ban nehéz bárminemű számottevő gazdasági növekedésre számítani a vállalati szektor beruházásait még jobban visszavető intézkedések nyomán. Ha nincs növekedés, akkor pedig a hiány csökkentése is nehezebb (kevesebb adóbevétel érkezik a költségvetésbe), ráadásul a GDP-hez viszonyított államadósság sem tud csökkenni.

Ez pedig sokkal borúsabb képet fest a forint jövőjéről is, különösen annak tükrében, hogy a jegybank az elmúlt hónapokban folyamatos kamatvágásokba kezdett, és a monetáris tanács külső tagjainak nyilatkozatai alapján ezt nem is szándékoznak abbahagyni még. Eközben az európai színtér legmagasabb inflációjával küzdünk, ezek a tényezők együttesen pedig a forint - akár drasztikusnak is mondható - leértékelődését is előrevetíthetik.

Érdemes persze kiemelni, hogy a fundamentumok gyakran egészen mást mutatnak, mint amit a piac képe alapján sejthetnénk, a piaci hangulat rövid távon lényegesen meghatározóbb lehet, mint a hosszú távra vonatkozó közgazdasági háttér.

A látszólagos ellentmondás tehát feloldható, és nagyjából így foglalhatjuk össze a forint kilátásait: rövid távon, kedvező piaci hangulat fennmaradása mellett nem kell drámai forintgyengüléstől tartanunk, de ha borongóssá válik a környezet, akkor a befektetők figyelmének homlokterébe kerülhetnek a forint erőteljes gyengülése felé mutató tényezők is. Hosszabb távon tehát érdemes lehet erre is felkészülni.