Milliók mézes puszedliből

Egy évtizeddel ezelőtt még gyűszűvel mérték a sütőlapra a sajtos tallért, mára hárommilliárd forintos árbevételű céggé vált az Urbán és Urbán Kft. A családi vállalkozás vezetője, Urbán Tibor eredetileg rádiószerelő volt, most az üzemében kialakított lakásából vezényli az éjjel is folytatódó termelést, és arra panaszkodik, hogy a fiatalok elszöknek a munka elől. Cége folyamatosan nyeri az uniós pályázatokat, és a válságból is jól jött ki.

"Mint a bányaló, vakon vágtunk bele" - mondja cégének születéséről Urbán Tibor, a leginkább mézes puszedlijáról ismert Urbán és Urbán Kft. tulajdonosa. A Nielsen Piackutató cég adatai szerint a ma Magyarországon eladott sajtos tallér 65, a mézes puszedli 70 százaléka az ő üzemükből kerül ki.

Az eredetileg elektronikai műszerész, valamint tv- és rádiószerelő végzettségű Urbán Tibor 1981-ben indította vállalkozását néhány dolgozóval. Mára több mint száz embernek ad munkát, és évi közel 3 milliárd forintos forgalmat bonyolít le.

"Öt év alatt fejlődtünk ekkorát, azelőtt nyújtófával álltam itt" - meséli a cégtulajdonos, aki szakács- és cukrásztanfolyamokon is képezte magát. A kft. számára a nagy ugrást az uniós pályázati lehetőségek megnyílása jelentette. 2005-ben nyerték meg első pályázatukat, amelyet ez ideig további nyolc követett. Körülbelül 458 millió forinthoz jutottak ezekből, és most van elbírálás alatt egy újabb, 2,5 milliárd forintos beruházáshoz kapcsolódó pályázatuk, amelyhez egymilliárd forintnyi támogatást remélnek.

Fejlesztéseiket uniós és állami pénz is segítette, de ezek 65 százalékát önerőként nekik kellett biztosítaniuk. "2008-ban például 1,2 milliárd forint bevétellel szemben 1 milliárd forintos hitel állt, de azt is túléltük" - mondta Urbán. Az Opten céginformációs rendszer szerint 2011-ben az Urbán és Urbán Kft. saját tőkéje közel egymilliárd forint volt, és 2,9 milliárd forintos bevétel mellett 48 millió forintos nyereségre tettek szert. A cégnek tavaly 1,4 milliárd forintnyi tartozása volt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Dobozokba kerül a csokis parány. További képekért kattintson a fotóra!

A legtöbb pályázati pénzt nagy teljesítményű gyártósorok megvásárlására költötték. Ezelőtt már az első gépük megvásárlása is hatalmas ugrást hozott 2001-ben, amivel duplázni tudták korábbi kapacitásukat. Előtte húsz évig kézzel gyártották a tallért. Egy olyan szerkezetre, mint a kávéházakban található újságtartó, 48 kis gyűszűt erősítettek, amelyet belemártottak a tallér masszáját tartalmazó kádba. Ezt egy nagy (gofrisütőre emlékeztető) vaslapon szétterítették, majd megsütötték. Két ember dolgozott egyszerre hat ilyen vasszerkezettel, egyikük keverte a masszát, és csomagolt, a másik sütött.

A gépesítés előtt a cég egyik legfontosabb termékét, a mézes puszedli tésztáját is kézzel nyújtották, egyenként rakták sütőlapokra (80 darabot 50 másodperc alatt), majd a sütés után a cukorszirupban megmártott, 70 Celsius-fokos puszedliket szabad kézzel fordítgatták meg a rácsokon, 24 órás váltott műszakban. "Mindenkinek el volt égve az ujjbegye" - mondja a cégvezető. A puszedli gyártása 2008-ig ilyen módszerrel zajlott a cégnél.

A fiatalokban nincs alázat

Urbán Tibor szerint nehéz jó munkaerőt találni. "Kellene a fiatal munkaerő, frissességet, új szemléletet hozna, és azt ötvöznénk a mi tapasztalatunkkal" - magyarázza az 55 éves cégvezető, aki az üzem egyik emeletén kialakított manzárdban él, hogy tűzközelben legyen.

"Tele vagyunk modern technikával, de nincs, aki szakszerűen működtesse. Sok mérnök megszökik, mire betanítjuk, mert rájön, hogy itt dolgoznia kell, és esetleg lisztes lesz a ruhája. Sok fiatal munkájában nincs meg a kitartás, az alázat és a tudomány" - mondja a cégvezető, aki fél órával később felbosszantja magát az üzem bemutatása közben, mert szerinte túl keményre keverték az egyik keksz tésztáját, így leállíttatja a gyártást.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Urbán Tibor cégtulajdonos a kisült keksz mellett. További képekért kattintson a fotóra!

Ennek ellenére úgy véli, az édesiparban a magyar iparosok nagyon szorgalmasak, és "vannak vagy tucatnyian, akik megpróbálják feltámasztani a privatizációban szétvert iparágat". Ők személy szerint már felvették a kapcsolatot szakiskolákkal, a tervük, hogy ösztöndíjrendszerrel csábítanának magukhoz tanulókat.

A nápolyi mint fordulópont

2008 volt talán a legfontosabb év a cég eddigi történetében. Egyrészt azért, mert akkor költöztek mostani, Dunakeszin található telephelyükre Budakalászról. Másrészt ebben az évben váltak nápolyigyártóvá, és mint mondták, ez adott igazi lökést nekik. Az egyik osztrák gyártó kivonulása miatt piaci rés keletkezett a nápolyipiacon, ezért négy héten belül hitelre vettek egy gyártásra alkalmas gépsort. Ennek segítségével a töltött ostyából jelenleg óránkét 625 kilót képesek gyártani.

Az egyre növekvő mennyiséget el is kell adni, ráadásul a cégvezető szerint a pályázati rendszerek a gyártásban segítenek, de a piacra jutásban kevésbé. A kezdetekkor kizárólag úgynevezett slepptúrákon adták el áruikat a boltoknak, amikor teherautójukat megpakolták, és azonnal átadták az üzleteknek az általuk megrendelt termékeket.

Mindenkinek szállítanak

A cég ma az összes, Magyarországon jelen lévő üzletláncnak szállít, és gyártja többük saját márkás termékét. "Ezeknél nem ugyanaz a termék van becsomagolva, mint az Urbán és Urbán Kft. logója alatt forgalmazott áruknál" - szögezi le Csúvár Csaba, a cég kereskedelmi igazgatója. Szerinte kényes egyensúlyt kell itt megtalálni, egyrészt a saját cégnév védelme, illetve a között, hogy az üzletláncok logója alá gyártott terméknek is kedvező minőségűnek kell lennie.

A cég öt fő termékkört (puszedli, nápolyi, sajtos tallér, keksz, csokis parány) árusít 200-féle csomagolásban. Vannak saját receptjeik, de sok úgy születik, hogy járják a világot, vásárolnak, és megnézik, ők hogyan tudnák legyártani a kiszemelt terméket. Cukrászukkal recepteket készítenek, sütnek, kóstolnak, majd próbagyártást végeznek a gépsorokon, mert lehet, hogy az adott termék gépesítés után más ízű és állagú lesz. Van recept, amely 15 perc alatt készült el, van, amely fél év alatt. Az új mintákból készült édességeket csomagolják, majd kéthetente megkóstolják, hogyan változik a minőségük. A megvásárolt gépekhez receptötleteket is kapnak, amelyen igény szerint módosíthatnak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Másodperceken belül csomagolás kerül a nápolyira. További képekért kattintson a fotóra!

A válság is segített

A 2008-as év kiemelt jelentősége a cég életében azért is érdekes, mert ekkor kezdődött a gazdasági válság. "A kevésbé életképes vállalkozásoknak befellegzett, emiatt tisztulási folyamat zajlott le az édesiparon belül is" - szögezte le Csúvár Csaba.

Urbán Tibor hozzátette, amikor az embereknek kevesebb a pénzük, az általuk is gyártott lisztes édességek forgalma nő, mert azoktól - az élvezeti értéken túl - jól lehet lakni. "Egy 500 grammos puszedli egy hétig is kitart egy nyugdíjasnak reggelire" - említi példaként.

"Nem gondoltuk volna pár évvel ezelőtt, hogy ide jutunk" - vallotta be a cégvezető, aki ma is a gépsorok mellett tölti a napjait, és szemmel láthatóan az a típus, aki szereti saját maga kézben tartani a birodalmát. A cég további útja nagyban függ attól, sikeres lesz-e a legújabb pályázatuk. Ezzel egyrészt lehetőségük nyílna a külföldi piacokra betörni a fejlesztések következtében, másrészt a gyár alapterületének növekedésével magas kézi munkaigényű termékek gyártását is elindítanák, amivel további 50-60 embernek adnának munkát.