Magyar kamatokba is belepiszkáltak mohó brit bankárok

Egy következményeiben nehezen túlbecsülhető csalás tölti ki a nyári uborkaszezont Nagy-Britanniában és a pénzügyi világban. A Barclays óriásbank manipulálta a világ egyik vezető referenciakamatát, a Libort. A Libor eltérítésének a magyar hitelesek is láthatták kárát, de csak alig észrevehető mértékben. A bankokkal szembeni bizalmi válság viszont újabb mélypontjára zuhant.

"Nem tudtam róla, hogy a bankunk egyes dolgozói a napi jelentésekben leadott számokkal éveken át befolyásolták a londoni bankközi kamatláb mértékét" - erősítette meg a hitetlenkedő brit képviselők előtt szerdai parlamenti bizottsági meghallgatásán a világ egyik legnagyobb bankjának kedden lemondott vezérigazgatója.

Bob Diamond próbálta megmagyarázni a saját szerepét, valamint az általa vezetett Barclays bankóriásét, a néhány napja kirobbant botrány közepette, amelynek során az európai pénzügyi rendszer talán legfontosabb igazodási pontjának a manipulálását igyekeznek feltárni a brit hatóságok, és amelynek csak első felvonása volt a Barclaysra kirótt 453 millió dolláros büntetés.

A rendelkezésre álló bizonyítékok - többnyire belső e-mailek - tanúsága szerint a Barclaysnál az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a pénzintézet a valóstól eltérő adatokat szolgáltatott a Libor nevű referenciakamat kiszámításához. Ennek azért van nehezen túlbecsülhető jelentősége, mert a kamatláb aktuális értékétől a Wall Street Journal amerikai üzleti lap szerint a világon több mint 800 ezer milliárd dollárnyi hitel és értékpapír kamat-, illetve árfolyamszintje függ - köztük magyarországi devizahiteleké is.

Mi az a Libor?

A londoni bankközi kamatláb (London interbank offered rate) azt mutatja meg, hogy az adott napon, az egyes devizákban milyen kamaton képesek rövid futamidejű hitelt felvenni a bankok. A tizenhat pénzintézet, köztük a Barclays által szolgáltatott adatokból, a szélső értékek kihagyásával, a Thomson Reuters minden délelőtt kiszámolja és helyi idő szerint 11:30-kor közzé teszi az átlagot, ez a Libor. Magyarországon is van ilyen bankközi referenciakamat, a Magyar Forex Társaság által működtetett Bubor. A kiszámítása hasonlóan zajlik, szintén 16 bank szolgáltat adatot, és a szabályzat szerint ha valamelyikük nem valós számokat közöl, felfüggeszthetik a tagságát.

Simonyi Tamás, a KPMG tanácsadócég igazgatója szerint lehetséges, hogy magyar vállalatokat is hátrányosan érintettek a Barclays manipulációi, hiszen számos devizában felvett vállalati hitel kamata a Liborhoz van kötve. Ha a manipuláció miatt magasabb volt a Libor, akkor magyar vállalatok is fizethettek magasabb kamatlábat a devizahiteleikért.

"Ez egy-egy cégre vetítve feltehetően nem jelentett komoly összeget. Előfordulhatott, hogy például 5 százalék kamat helyett 5,02 százalék kamatot fizettek. A két bázispontos különbség azonban a világpiac tekintetében borzasztó nagy, a különbségből elég jól meg lehet ebédelni" - magyarázta a KPMG igazgatója.

Ha a Libor szintjét valóban mesterségesen befolyásolták, akkor az elvileg hatással lehetett a magyarországi adósok egy részének a törlesztőrészletére, de ez a hatás aligha volt érdemi - mondta az [origo] felvetésére Kosárszky Gábor is, a magyarországi Volksbank treasuryvezetője, megjegyezve, hogy utólag azért nagyon nehéz az ilyen mozgásokat megítélni. Szerinte ha mindkét irányban történt manipuláció, akkor ezeknek a devizahitel-kamatokra gyakorolt hatása hosszú távon valószínűleg egyébként is kiolthatta egymást.

Arra a kérdésünkre, hogy a Libor feltételezett manipulálásának lehettek-e magyarországi hatásai, a Bubor kiszámításában közreműködő Magyar Nemzeti Bank kommunikációs osztályán azt válaszolták, hogy az MNB jelenleg a rendelkezésére álló publikus anyagokat tanulmányozza.

Súlyos bizalmi probléma

Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető makroelemzője szerint nem is biztos, hogy a Barclays valóban rendszeresen képes volt arra terelni a Libort, amerre az érdekei diktálták, hiszen a kamatszintje többnyire a legmagasabb vagy a második legmagasabb volt - márpedig a számítási módszer a szélső értékeket figyelmen kívül hagyja. "Ettől függetlenül a pénzintézet saját befektetői között lehettek olyanok, akiket becsaphatott a finanszírozási költségét a valóságosnál kisebbnek feltüntető adatokkal, és ehhez a motivációja is megvolt, mert éppen ezekben az években vont be nagyobb mennyiségű tőkét ázsiai befektetőktől" - tette hozzá.

A történtek rendszerszintű következményei súlyosak lehetnek, különösen, ha esetleg kiderül, hogy a Barclays nem volt egyedül a mesterkedéseivel. "Mivel a Libor kiszámítása nem megfigyelt tényadatok összesítése, hanem bemondás alapján történik, ha az egyik bank megtehette ezt, akkor megtehették mások is. Ebből nagyon komoly bizalmi probléma adódhat, amennyiben a hatóságok nem tesznek róla, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő többet" - mondta Kondrát Zsolt.

A Wall Street Journal szerint az ügy nem is áll meg a Barclays elleni vizsgálatnál: a hatóságok több mint egy tucat pénzintézetnél kutatnak olyan nyomok után, amelyek bizonyíthatják, hogy a pénzügyi válság éveiben hamis adatokkal a valóságosnál kedvezőbb színben tüntették fel a helyzetüket.

Az ügyfeleken csattanhat az ostor

Simonyi Tamás éppen ezért arra számít, hogy a botrány következményeként a bankokat még szigorúbban fogják szabályozni. Ez viszont az ügyfeleknek lehet hátrányos, mert a bankok óvatosabbak lesznek a hitelezéssel, és a tőke- és pénzpiaci kereskedésüket még inkább visszafogják, tehát kevesebbet tudnak keresni. Ezt kompenzálandó pedig csak a meglévő ügyfelektől lehet többet beszedni.

A KPMG igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a most kirobbant botrány tovább rontja a pénzintézetek reputációját. "A brit közvélemény szemében már a botrány előtt is szálka volt, hogy Bob Diamond egy gyenge eredményeket produkáló bank vezetőjeként nagyon magas fizetést kap. De az, hogy a Barclays manipulálni akart egy olyan általánosan elfogadott referenciakamatot, mint a Libor, végleg védhetetlen" - magyarázta.

Szerinte azért robbant olyan nagyot botrány, mert az utóbbi évtizedekben világszerte megnőtt a pénzpiacok szerepe, "ötven évvel ezelőtt egy efféle manipulációnak nem lett volna olyan hatása, mint ma". Emellett az is fontos, hogy egy világszerte hivatkozási alapnak számító kamatlábról van szó. "Ha valaki egy kis ország referenciakamatát manipulálja, az nem érdekelt volna senkit" - jelentette ki.

A botrány ráadásul nem merül ki abban, hogy - Lord Turner, a brit pénzügyi felügyelet (FSA) elnökének szavaival élve - a banki kereskedők "cinikus mohósága" belső manipulációhoz vezetett. A Barclays nyilvánosságra hozott egy Diamond által 2008-ban készített feljegyzést egy telefonbeszélgetésről, amelyet Paul Tuckerrel, a Bank of England kormányzóhelyettesével (ez megfelel a jegybank alelnökének) folytatott. A brit jegybank kormányzói pozíciójára is esélyes Tucker akkori "magas rangú kormányzati személyiségek" aggodalmát tolmácsolta amiatt, hogy a Barclays által jelentett kamatszint nagyon magas, és ez túlzottan sérülékenynek tünteti fel a bankrendszert.

Diamond azt állítja, hogy ezt nem értelmezte az adatok manipulálására való felhívásként, de a beszélgetés tartalmát megosztotta a bank ügyvezető igazgatójával, Jerry del Missier-vel, aki szerinte félreérthette Tucker szavait (közben Del Missier is lemondott, Marcus Agius elnökkel együtt). Diamond a meghallgatásán ragaszkodott hozzá, hogy nem tűnt fel neki, amikor ezután a bank által jelentett kamatszint csökkent, és idén júniusig nem volt tudomása a szerinte is elítélendő kamatmanipulálásról. Nem meglepő, hogy John Mann munkáspárti képviselő a meghallgatáson azt szegezte neki: "Ön vagy bűnrészes, vagy súlyosan gondatlan, vagy alkalmatlan." Diamond pár másodpercnyi hallgatás után csak annyit reagált: "Mi a kérdés?"

A bankszektor elfogadhatatlan arca

Az amerikai születésű Bob Diamond az elmúlt években egyebek mellett azzal keltett feltűnést, hogy ő volt a legjobban fizetett bankvezető Nagy-Britanniában. Tavaly, például, a BBC szerint, 20 millió fontot keresett (mai árfolyamon ez 7 milliárd forint), és a fizetését övez bírálatokra adott reakciói miatt gyakran érte az arrogancia vádja. A bank kétes ügyekbe is keveredett részben az irányítása alatt, így idén februárban adóelkerülés, korábban pedig pénzmosás gyanúja miatt kényszerült védekezni.

Peter Mandelson korábbi brit gazdasági miniszter 2010 áprilisában azt mondta Diamondról, hogy a felvett hatalmas összegekkel és az önkorlátozás hiányával ő testesíti meg a bankszektor "elfogadhatatlan arcát". Szerinte Diamond nem dolgozott meg a horribilis fizetéséért: nem teremtett értéket, nem épített fel egy vállalatot, "csak kereskedett, papírokkal ügyeskedett". Diamond lemondása után a jelenlegi pénzügyminiszter, George Osborne kijelentette, reméli, hogy "ez az első lépés egy új felelősségi kultúra felé a bankrendszerben".

Tény ugyanakkor, hogy a Barclays - ellentétben más brit nagybankokkal - a pénzügyi krízis során sem szorult állami mentőcsomagra, tehát nem az adófizetők pénzén élte túl a válságot - és ebben a befektetési banki részleg vezetőjeként, majd 2010 októbere óta vezérigazgatóként dolgozó Diamondnak is vannak érdemei. Általános elismerés övezte azt is, ahogyan levezényelte a csődbe került Lehman Brothers Barclays általi felvásárlását.