Mi van az új adókon és a 600 milliárdos megszorításon túl?

Ígéretes eredményeket hozott néhány koronavírussal megfertőződött páciensnél a vérplazma-terápia (a kép illusztráció)

Turkál a zsebünkben, de mellette át is alakítja a nagy államháztartási alrendszereket a kormány.A Széll Kálmán-terv 2.0-val kiteljesedő, 2011-ben elindult kiadáscsökkentő akció többéves távlatban nézve akár még eredményes is lehet.

Telefonadó már idén, sárgacsekk-adó jövőre. Megadóztatják a cascót és a lakásbiztosítást is. Dugódíjat kell fizetniük a Budapesten autózóknak, a fuvarozók elektronikus útdíjat kapnak a nyakukba. Többet fog elvinni a rezsi, mert az energiaszolgáltatók vélhetően áthárítják a lakosságra a különadójuk megduplázásából fakadó pluszteher egy részét.

Ilyen adó- és díjemelések borzolják az emberek és a cégvezetők kedélyét azóta, hogy két héttel ezelőtt a kormány nyilvánosságra hozta a Széll Kálmán-terv 2.0-nak hívott konvergenciaprogramot. A bevételnövelés teszi ki az intézkedési terv nagyját: ha hinni lehet a dokumentumnak, 330-430 milliárd forint pluszbevétellel gazdagodik jövőre az állam. Ezt egészítené ki 230 milliárd forintnyi spórolás, így áll össze a jövőre belengetett költségvetési kiigazító csomag.

A 600 milliárdos csomagra azért van szükség, mert csak így tudja tartani a kormány az EU-nak és a befektetőknek tavaly tett ígéretét, amelyet ráadásul a kétharmados stabilitási törvénybe is bevarrt: az államháztartási deficit évről évre csökkenő pályán marad. A hiánymérséklésnek az a célja, hogy a GDP 80 százaléka körüli államadósságot lejjebb lehessen szorítani. A szigorú költségvetési gazdálkodásból azért nem engedhet a kabinet, mert az államadósság-mérséklés másik három lehetőségéhez nem akar, vagy nem tud nyúlni.

A privatizációt régóta elveti a Fidesz, gazdasági növekedést idén nem várhatunk, a következő években is csak moderált, 2 százalék körüli bővülésre számít a kabinet, a reálkamatláb (az állampapírhozamból levonjuk az inflációt) pedig túlszárnyalja a szerény gazdasági növekedési ütemet. (Ha a reálkamatláb meghaladja a gazdasági növekedés ütemét, akkor csak úgy tud csökkenni az államadósság, ha a kamatfizetés nélkül számolt költségvetési egyenleg többletet mutat, vagyis az adósságtörlesztés nélkül az állam több pénzt szed be, mint amennyit elkölt.)

A Széll-terv azonban a gazdasági növekedési kilátásokat romboló adóemelésen és rövid távú kiadáscsökkentésen (két év alatt immár a negyedik pénzmegvonást, -befagyasztást határozta el a kormány, 45 milliárd forint zárolását bontotta le tárcákra a kabinet egy minapi határozatával) túl strukturális elemeket, az állam működése szempontjából szerkezetátalakító lépések sorát is magában rejti. Ezek egy részétől azt lehet remélni, hogy kisebb lesz a pazarlás (például az önkormányzati rendszerben az intézmények államosításával), a másik részétől azt, hogy a minőség javulhat (a felsőoktatásban az önköltséges férőhelyek arányának megemelése révén), de van olyan elem is, amely az ország versenyképességét hivatott javítani (a júliusban élesedő új munka törvénykönyve rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot).

A kiadásoldali intézkedéseknek néhány év alatt érhet be a gyümölcsük: nem kell majd annyit költeni például a rokkantnyugdíjrendszerre, az önkormányzatok fenntartására vagy a tömegközlekedésre, mint most, illetve évente egyre kevesebbe kerül ezeknek a rendszereknek a működtetése. Takarékoskodni pedig van miből, ugyanis az állami újraelosztás nálunk nemcsak a régiós versenytársainkhoz képest magasabb, de - amint arra a Magyar Nemzeti Bank négy évvel ezelőtti tanulmánya is rámutatott - az ország fejlettségi szintjéhez képest is túl sokat költ az állam.

Ha csak annyi pénzt osztana szét, mint a lengyelek vagy a csehek, akkor évente 1500 milliárd forinttal kisebb lenne a kiadás, ha pedig a szlovákok módjára még kisebb állammal működnénk, ennek a dupláját is meg lehetne spórolni. (A kevesebb kiadás lehetőséget teremtene arra, hogy az adókat közel ugyanennyivel lehessen csökkenteni.)

Mennyit költ az állam? Az államháztartás kiadásai a GDP arányában, százalékban

	2010	2011	2015
Csehország	44,1	43,4
Lengyelország	45,4	43,6
Szlovákia	40	37,4
Magyarország	49,5	48,7	46,4*

(*1 százalékpont a magyar GDP-ben mérve durván 300 milliárd forintot jelent. A *-gal jelölt szám a kormány 2015-re tett előrejelzése. Forrás: Eurostat, Széll Kálmán-terv 2.0)

A kormány azt ígéri, az első Széll-tervben elindított, a második Széll-tervben végigvitt vagy éppen hamarosan útjára indítandó kiadásoldali intézkedéseknek köszönhetően durván 600 milliárd forinttal lesz kisebb az állam pénzéhsége, mint most.

Nyugdíjrendszer

A nyugdíjrendszerben két nagyobb akciót hajt végre a kormány. Az egyik csökkentheti a kiadásokat, a másik inkább csak a tisztánlátásban segíthet. A jövő év végéig felülvizsgálnak minden rokkantnyugdíjast, aki legalább öt évvel van az öregségi nyugdíjkorhatár alatt, és van arra esély, hogy képes legyen dolgozni (III-as osztályba tartozók). A felülvizsgálatra jelentkezni kellett a nyugdíjbiztosítótól kapott levél visszaküldésével. Tízezer ember nem jelentkezett, ők jelen állás szerint automatikusan kiesnek a rendszerből, rokkantellátást nem kaphatnak, igaz, még megpróbálhatják bepótolni a vizsgálatot.

Ezen kívül a kormány a nyugdíjkassza profiltisztításába is belevágott. Az öregségi nyugdíjakat a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetik ki, minden más, a klasszikus szociális járandósághoz közelebb álló nyugdíjakat, mint a korkedvezményes vagy szolgálati nyugdíjat a Nemzeti Szociálpolitikai Alap fedezi. Ebből a zsebből fizetnek továbbá különböző szociális ellátásokat, a családi pótlékot, az anyasági támogatást, a gyest és a gyermeknevelési támogatást is. Így látni lehet azt is, hogy összesen szociális ellátásokra mennyi pénz megy el. Szintén a nyugdíjakat érintő, de még csak tervben lévő változás, hogy a jövőben megszűnik a korai nyugdíjba vonulás lehetősége, ami újabb megtakarítást jelentene a költségvetésnek.

Munkára ösztönöz a kevesebb segély - de munkahely alig lesz

A nemzetközi összehasonlításban magasnak számító magyar szociális ellátások átalakításánál részben a megtakarítás, részben a munkára, illetve a gyerek iskolába járatására való ösztönzés lebeg a kormány szeme előtt. A családtámogatásokat befagyasztották (már évek óta nem emelkedett a családi pótlék, a gyes, az anyasági segély összege), és kilátásba helyezték, hogy jövőre is így lesz. A szociális ellátásra jogosultak száma eközben csökken, mert a járandóságok régóta a nyugdíjminimumhoz kötöttek, a nyugdíjminimum pedig maradt havi 28 500 forint. Akinek a családjában az egy főre eső jövedelem növekedett, az könnyen kieshet a rendszerből.

A családi pótlék szabályozását szigorították, úgy, hogy egy részének folyósítását felfüggesztik, ha a szülő gyereke többet hiányzik ötven kötelező tanóránál az iskolában.

A kormány igyekszik minél több embert munkára bírni. A munkanélküli-segély egyik formája, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás egyötödével csökkent idén. A támogatást csak akkor kapja meg a kérelmező, ha a neki felajánlott közmunkát vagy képzési lehetőséget elfogadja, valamint képes felmutatni legalább 30 nap munkaviszonyt egy évben. Egyes önkormányzatok ahhoz is kötik a juttatás folyósítását, hogy lakókörnyezetét tartsa rendben az illető.

Munkára sarkallja az embert az is, hogy kisebb lett a rendszeres szociális segély összege. Eddig a nettó minimálbér 90 százalékát is megkaphatták a rászorulók, de idéntől maximum a nettó közmunkabér 90 százaléka lehet, ami csaknem tizenkétezer forinttal rövidíti meg a szorult helyzetben levő, munkát nem vállaló személyt. Igaz, a munkára ösztönzés ott sántít, hogy mindehhez munkalehetőségre is szükség lenne, munkahelyek pedig egy-két év alatt nem igazán fognak teremtődni - legalábbis erre utal, hogy a jegybank és az IMF is magas szinten, 11 százalék körül ragadó munkanélküliségi rátára számít.

Nagyra nőtt a magyar állam

A Széll-terv 2.0-át azért kellett megalkotni, mert a 2011. márciusi első Széll-terv ugyan tartalmazott egy sor kiadáscsökkentő, szerkezetátalakító célzatú intézkedést, de a program elakadt, lelassult, a benne foglalt lépések 70-80 százaléka valósult meg.

A magyar állam a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány idején hízott nagyra. Gyurcsány idején az újraelosztási ráta megközelítette az 50 százalékot, vagyis a megtermelt GDP közel felét nem hagyta azoknál a kormány, akik megtermelték, hanem átcsoportosította.

A 2008 őszén kipattant világgazdasági válság és az államcsődtől megmentő IMF és EU kérésének eleget téve a Gyurcsány-kormány 2008 végén a kiadásokat némiképp visszafogó intézkedést jelentett be (a közszféra 13. havi bérét részben elvette), a kiadáscsökkentés a Bajnai-kormány idején lendületet kapott (a megmaradt pluszbért is elvették a közszolgáktól, a nyugdíjemelés ütemét visszacsípték, törvénybe foglalták a nyugdíjkorhatár 65 évre történő, fokozatos felemelését).

Önkormányzat

Jelentős hatékonyságnövekedést remél az állam az önkormányzati rendszer átalakításától. Jövőre létrejönnek a járások, az egy járáson belüli, kétezer főnél kisebb lélekszámú településeknek kötelező lesz közös önkormányzati hivatalt létrehozniuk. Ez kevesebb épület fűtését, tatarozását jelenti, kevesebb ügyintézőnek marad munkája, kevesebb képviselőnek kell díjazást fizetni. A kormány szerint mindettől évi 15 milliárd forint spórolhat az ország. Azzal, hogy megyei egészségügyi intézményeket átvett az állam, és ezentúl központilag történik ezeknek a kórházaknak, rendelőintézeteknek a működtetése, évi húszmilliárd forinttal kisebb kiadást jelenthet például a gyógyszer- és orvostechnikai eszközök központosított beszerzése miatt.

Jövőre az óvodák kivételével a köznevelési intézmények szakmai feladatai is az államhoz kerülnek. Központilag intézik a taneszközök beszerzését, az állam lesz a pedagógusok és segítőik foglalkoztatója, ebből is vár valamekkora megtakarítást a kormány. (Az intézmények működtetése, üzemeltetése és a gyerekétkeztetés marad az önkormányzatok feladata.) A központosítás az államigazgatási feladat- és hatáskörök többségénél is érvényesülni is fog, legalábbis a konvergenciaprogram tanúsága szerint.

Legalább ennyi haszna lesz annak, hogy hitelt csak kormányzati engedéllyel vehetnek fel a települések. Az elmúlt években számos önkormányzat eladósodott, és most képtelen fizetni hiteleit.

Felsőoktatás, egészségügy

A kormány szándéka szerint a munkaerőpiac igényeihez jobban fog illeszkedni, és rövid távon megtakarítást is jelent az állam számára az új felsőoktatási rendszer. A természettudományos, műszaki és informatikai képzésben arányaiban többen vehetnek részt, mint eddig, és az állami finanszírozású helyek drasztikus csökkentése miatt a csökkenő összlétszám ellenére is több hallgatónak kell a zsebébe nyúlnia. Ezt azonban a nagyvonalú diákhitel 2.0 megkönnyíti, a jelentős állami kamattámogatásnak azonban csak évek múlva jelentkezik a költségvetési - a büdzsét akkor sem romba döntő - hatása.

Az egészségügyben a kórházak nagy részének állami kézbe adásán kívül megtakarítással kecsegtet a gyógyszergyártók árlicitje, vagy az, hogy a következő években több nagy forgalmú gyógyszer szabadalma jár le, ez pedig a generikus készítmények elterjedése előtt nyitja meg az utat. Hiába írat fel három hónapra elegendő gyógyszert valaki az orvosával, egy ideje már csak egyhavi készítményt lehet kiváltani a patikában, így ha előbb abbamarad a terápia, mint három hónap, a beteg és az állam is spórol. Az is benne van a pakliban, hogy az újabb, 40 milliárd forintos spórolás nem fog menni másként, mint hogy a gyógyszerek állami ártámogatását leépíti a kormány, vagyis többet kell majd fizetni a gyógyszertárban a gyógyszerért, ez is ahhoz vezethet, hogy a betegek feleslegesen (csak azért, hogy egyszer hátha szükség lesz rá alapon) nem váltanak ki gyógyszert - ezt vetíti előre a legújabb Széll-terv.

Tömegközlekedés, munkaügy

A tömegközlekedés teljes átalakításának nekiugrik a kormány, a projekt levezénylésére kormánybiztost nevezett ki Orbán Viktor Fónagy János személyében. Április közepétől kevesebb vonat jár 400 vonalon, ez érdemi megtakarítást nem jelent ugyan, inkább csak a túlzott kapacitás csökken. A képlékeny tervek alapján a vasútnál a belső párhuzamosságok lenyesésének ez a kormány is nekifut, a beszerzéseken is akar spórolni. A szociális területtel közös pont, hogy az utazási kedvezményeket is szűkítenék; igaz, a tabunak számító 65 év felettieknél, a 6 év alattiaknál, a tanulóknál annyi jöhet csupán szóba, hogy csúcsidőben nem lennének érvényben a kedvezmények. A BKV-ra is kevesebbet kíván költeni a kormány, ennek következménye a jegyárak emelkedése és a dugódíj bevezetése lehet.

A munkaszabályok átalakítása nem az államigazgatás oldaláról ragadja meg azt, hogy fejlődjön az ország, hanem a cégvezetők örülhetnek a változásoknak. Júliustól nem lesznek bebetonozva annyira a munkavállalók, kevesebb garancia védi majd őket, aminek a haszna akkor mutatkozik meg, ha egy cég csak úgy tudja a túlélését biztosítani, ha más szaktudást igénylő dolgozókkal szeretné lecserélni az alkalmazottait, vagy létszámleépítés nélkül bezárhatná a boltot. A versenyképesség javulhat attól is, hogy a részmunkaidős foglalkoztatást jogszabályi eszközökkel is igyekszik elterjeszteni a kormány.