Bevált recepttel küzd a Ryanair a Wizz ellen

A Ryanair, Európa egyik legsikeresebb légitársasága az ultrafapados-modellt Amerikából importálta, és sikeresen ültette át az európai gyakorlatba. A magyar piacon alkalmazott módszerei nem egyediek, már korábban is bevetette őket.

"Mindenki azt kérdezi, mi a titkunk. Nagyon egyszerű. Olyanok vagyunk, mint a Wal-Mart Amerikában: nagy tételben rendelünk, és olcsón árulunk" - így jellemezte egyszer az általa irányított vállalatot Michael O'Leary, a Ryanair légitársaság vezérigazgatója. (O'Learyvel készült telefoninterjúnkat itt olvashatja.)

Megállja a helyét a párhuzam világ legnagyobb kiskereskedelmi láncával, az ír cég valóban tökélyre fejlesztette a nálunk fapadosként ismert kategóriát. Más légitársaságok - sokszor fapadosok is - világszerte szenvednek, és időnként tönkremennek, miközben a Ryanair egyre növekszik, és jelenleg is nyereséges.

Terjeszkedésének része az is, hogy a Malév leállásakor rögtön harminc új járattal jelent meg Magyarországon, éppen két évvel korábbi kivonulása után. Többségükre nagyon olcsón, nem titkolt szándékossággal a riválisok árszintje alatt kezdett jegyeket árulni. Vezetői pedig kendőzetlen őszinteséggel beszéltek arról, hogy a konkurensek előbb-utóbb nem fogják bírni ezt a küzdelmet - és közben igyekeztek nyomást gyakorolni a budapesti repülőtérre is, hogy nekik szolgáltasson olcsóbban.

Ez a rámenősség korábban már bevált a Ryanairnek. Az ICMR nevű, vállalatirányítással foglalkozó kutatóintézet egy interneten elérhető esettanulmánya szerint a cég nagyon hasonló eszközöket vetett be az EasyJet ellen a 2000-es években indított támadása során.

Bevált recept

Akkoriban óriási feltűnést keltett, hogy Michael O'Leary személyesen állt ki és hirdetett harcot a fő ellenféllel szemben. A média felkapta a témát, és a légicégek háborúját látta az árazási küzdelemben, a Ryanair pedig arra használta ki az ebből és az ugyancsak megosztó reklámjaiból nyert publicitást, hogy azt sulykolta: sokkal olcsóbb, mint az EasyJet - derül ki az ICMR esetanulmányából. Gyakorlatilag ugyanez történt most is: a hatmilliárd euró értékű vállalat vezetői az apró magyar piac kedvéért Budapestre utaztak, és nyilvánosan támadták a Wizz Airt, amivel bekerültek a vezető hírek közé.

A Ryanair módszerei szokatlanok, alapstratégiáját azonban egy másik diszkont légitársaságtól leste el. O'Leary bevallottan a dallasi székhelyű Southwest Airlinestól vette át az ütletfilozófia számos elemét, miután a kilencvenes évek elején Amerikában tanulmányozta a mára az Egyesült Államok legnagyobb légitársaságává fejlődött cég működését.

Másodlagos repterek, egyetlen géptípus

Az 1985-ben alapított Ryanairnek akkor nagy szüksége volt a váltásra, mert folyamatosan veszteséget termelt. O'Leary jól alkalmazta a másodlagos repterekről üzemelő ultrafapados-koncepciót, sikeresen szorította le a költségeket egyebek mellett azzal, hogy a flottában egyetlen géptípust hagyott meg. A céget hamarosan bevezették a dublini tőzsdére, részvényét ma az egyik legígéretesebbnek tartják az iparágban, árfolyama nemrég ötéves csúcson járt.

Az EU légi piacának liberalizálása, majd az unió 2004-es bővítése kapóra jött a Ryanairnek. Több versenytársát is felvásárolta, sőt az ír nemzeti társaságra, az Aer Lingusra kétszer is ajánlatot tett, igaz, ott mindkétszer elutasították. Majdnem háromszáz gépével évente közel nyolcvanmillió utast szállít, tavalyi bevétele több mint 3,6 milliárd euró volt.

A kövérek fizessenek felárat!

A cég sikeres, de szolgáltatásainak színvonalát, illetve általában azt, ahogyan az utasaival (és az alkalmazottaival) bánik, rengeteg kritika éri, emiatt már vesztes kártérítési pere is volt a dublini bíróságon. Mindenen spórolni akar, időnként előáll olyan ötletekkel, hogy a túlsúlyos utasok fizessenek felárat, vagy hogy legyenek állóhelyek a gépeken, de a törvények nem teszik lehetővé az összes efféle elképzelés megvalósítását. Árazási stratégiáját is bírálják, mert sok mindenért számít fel extra díjakat - olyannyira, hogy az ezekből származó pénz a teljes bevétel ötödét teszi ki. A hirdetései gyakran botrányosak, előfordult, hogy egyiket-másikat vissza kellett vonni.

Tárgyalási stratégiájáról a következőket írta Ács Gábor újságíró 2008-ban megjelent, Fapados forradalom című könyvében: "A drasztikus költségcsökkentés során a partnerek és beszállítók is gyorsan megtapasztalták, hogy más világ van készülőben a Ryanairnél. O'Leary folyamatosan hívogatta őket újabb és újabb árengedményt követelve, s amint valakitől jobb ajánlatot kapott, azonnal váltott. Gyakori volt, hogy a kialkudott díjazáshoz képest a pár nap múlva a Ryanair által aláírásra átküldött szerződésben már a megbeszélteknél alacsonyabb összeg szerepelt. (...) A költségcsökkentésnek az is része volt, hogy az elhagyott reptereknek lazán elfelejtették kifizetni a korábbi működés során felhalmozott tartozást."

A magát mindenütt a legolcsóbbnak hirdető Ryanair ugyanakkor nem mindig az. Az Irish Independent nevű ír lap legalábbis február első felében azt írta, hogy feladott poggyász nélkül ugyan továbbra is a legolcsóbb utakat kínálja, poggyásszal viszont már nem feltétlenül. A nyaralásra utazó írek számára tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Ryanair a legkedvezőbb megoldás, az Aer Lingus ilyen esetben a legtöbbször kevesebbet kér a jegyekért - állapította meg az újság.