Sok hiszti után összejött - akik megoldották a végtörlesztést

Volt, aki az összes bútorát, a nyugdíjmegtakarítását és a gitárját is pénzzé tette, sokan családi kölcsönt kértek, és mostantól azt nyögik. Személyes beszámolók az utolsó napján a végtörlesztésnek, amely több embernek örökre elvette a kedvét attól, hogy hitelt vegyen fel.

"Nekem igenis morális dilemmát okozott, hogy élni fogok a végtörlesztéssel, mert tudtam, hogy milyen hatása lesz a nemzetgazdaságra és az ország külföldi megítélésére" - írta az [origo]-nak Orsi, akinek "sok hiszti, görcsölés után összejött a dolog", és 2006-os frankhitelét visszafizette a CIB Banknak. Most úgy érzi, soha többet nem fog hitelt felvenni, annak idején is "hidegrázása" volt tőle, csak meghajlott a szerinte egyébként nagyon jó matematikai vénával megáldott vőlegénye érvei előtt.

Az [origo] a kedvezményes végtörlesztés határideje előtti utolsó napokban gyűjtött személyes élménybeszámolókat. Orsiról kiderült, hogy maradék bútorát, biciklijét és gitárját is eladta, egy Tamás nevű végtörlesztő pedig megkönnyebbülésről számolt be. Miután a szűkebb család segítségével összekaparta a pénzt, letudta a devizahitelét, és bár a jövőben is kölcsönt törleszt, azt legalább kamatmentesen teheti a rokonok felé. "Nagyon elszántak voltunk abban, hogy megszabaduljunk ettől a tehertől, mert lélektanilag is rossz volt azt látni, hogy nem csökken a tartozás, hiába törlesztünk már hosszú évek óta."

Tamásék már jóval az állam által bevezetett végtörlesztési lehetőség előtt érdeklődtek a banknál, látva az árfolyam emelkedését. A bank alkalmazottja azonban lebeszélte őket a végtörlesztésről azzal, hogy a svájci frank ingadozik ugyan, de 225 forint fölé soha nem fog menni. "Végső soron most hálásak vagyunk ezért a tanácsért, mert akkor 205 forinton fontolgattuk a végtörlesztést, de végül 180-nal tudtunk megszabadulni ettől a rémálomtól" - írta a férfi, aki becsapottnak ugyan nem érzi magát, egy kicsit baleknak viszont igen. Azt mondja, a hitel felvételekor nem fogta fel az árfolyam-ingadozás kockázatát, és senki - beleértve a bankot is - nem figyelmeztette erre.

Ismerősei körében egyébként azt tapasztalta, hogy sok család erején felül próbált segíteni az eladósodott rokonoknak, de ez körülbelül 5 milliós hitelig működött, akik efelett voltak, egyelőre nem tudtak kitörni a helyzetből.

"Reménykedünk, hogy Orbánék észhez térnek"

Péter kis híján lecsúszott a lehetőségről, és ezért kizárólag a bankját hibáztatja. December első felében jelezte végtörlesztési igényét, és bár az ügyintéző először semmilyen aggályt nem fogalmazott meg a 2006 óta soha nem csúszó adósnak, január 20. után mégis nemleges választ küldött a bank. Hasonló időhúzásra és érthetetlen elutasításra sok más olvasónk is panaszkodott, főleg azok közül, akik nem a legelső hullámban adták be kérvényüket.

Egy levélírónk édesapjának végtörlesztésihitel-igényét például annak ellenére utasította el a bank, hogy további három ingatlant is fel tudott volna ajánlani jelzálogfedezetként. A visszautasítást azzal magyarázza, hogy szerinte a bankok hozzáállása megváltozott a végtörlesztés hónapjai alatt, és "ahogy haladtak az újabb tárgyalások a kormánnyal, kinyílt a csipájuk", vagyis már az új mentőcsomagra bazírozva húzták az időt.

Péter szerencséje az volt, hogy informális csatornákon már január első felében tudomást szerzett az egyébként indoklás nélküli elutasításról, így még időben tudott más banktól kölcsönt kérni. "Kilencmilliós szabad felhasználású forinthitelt vettünk föl, fájóan magas kamattal, de reménykedünk, hogy Orbánék észhez térnek, és hamarosan lejjebb mehet a kamat" - írta az [origo]-nak.

Péter esete jó példa arra is, hogy a forinthitelre váltók havi terhe a végtörlesztés ellenére sem feltétlenül csökken, vagy sokszor csak kis mértékben. A havi törlesztő náluk ugyanúgy 130 ezer forint lesz, mint az utóbbi időben volt (szemben a kezdetben jellemző 70 ezer forinttal), igaz, az új hitel futamideje öt évvel megrövidült. "Megkönnyebbültünk, mert ezzel a tartozással gyakorlatilag lehetetlen lett volna eladni a lakást, ha tovább akarnánk menni. Ha egyszer ráérünk, kiszámoljuk majd azt is, hogy ha annak idején eleve forinthitelt veszünk föl, jobban jártunk volna, vagy sem" - összegezte érzéseit, miután pénteken kora délután végleg ledobta magáról a frankhitel nyűgét.

"Nincs egy vasam sem"

Több olvasónk arról számolt be, hogy mindent megpróbáltak pénzzé tenni az elmúlt hónapokban. András például december 23-án adta el azt a garzont, amelyhez még 2006-ban felvette a hitelt, és emellett a felesége 15 éve indított önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítását is felszámolták. A lakáseladás az egyébként kifejezetten túlkínálatos piacon meglepően gyorsan ment (online hirdetés, és egy hét alatt érkezett is foglaló), és az árral sem voltak elégedetlenek. "10 százalékkal kaptunk kevesebbet, mint amennyiért vettük a lakást, a vevő is a végtörlesztési őrület nyomán jelentkező befektető volt" - írta az [origo]-nak.

A nyugdíjpénztári egyenleg lenullázásán viszont durván 150 ezer forintot buknak (a befizetett tőkére korábban kapott adókedvezményeket vissza kell fizetni), de ezt sem bánják. "A megkönnyebbülés nagyon nagy, de már lett januárban új banki kölcsön. Tévére, kis összeg, rövid futamidő, forint" - jegyezte meg András.

Erika leveléből is az derült ki, hogy minden tartalékát beáldozta a végtörlesztésért, és az elsők között hívta a bankját, amint hatályba lépett a törvény. "Most nincs egy vasam sem, erre ment el az összes megtakarításom, és még törlesztem a kölcsönkapott pénzt is, de nem nagyon bánom" - írta. Ő egyébként soha többet nem akar banki hitelt, mert rémálomként élte meg, amikor tavaly augusztusban 270 forinton kellett törlesztenie, és akkoriban nem lehetett tudni, hol áll meg a frank. "Azt is rebesgették, hogy eléri a 300 forintot, sőt meg is fogja haladni, nagyon örülök, hogy túl vagyok rajta" - zárta sorait.

Adminisztrációs tortúrák

A készpénzes végtörlesztőkkel - az [origo]-hoz érkezett beszámolók szerint - a bankok "pikk-pakk" jártak el, de azért a procedúra teljes lezárása még így is körülményes volt, és tanulságos azok számára is, akiknek az utolsó napokban jött össze a pénz. A bankok gyakorlata ugyanis eltérő abban, hogy ki hogyan segíti az ügyfelet a jelzálogjog töröltetésénél és a földhivatali eljárásnál.

Pozitív példaként említettek olyan bankot, amely két héten belül postán kiküldte olvasónknak a jelzálogra vonatkozó törlési engedélyt, több levélíró azonban panaszkodott, amiért a pénzintézet "megfuttatta" az adósokat az engedélyért, csakis személyesen adta ki, és volt olyan is, aki rossz papírok miatt háromszor járta meg a földhivatalt. Egy adóssal egyébként a földhivatali eljárás 6600 forintos költségét is meg akarták először fizettetni, mert a banki papírok nem voltak egyértelműek, de miután az ügyfél harmadjára már "kicsit idegesen" lépett fel a bankfiókban, "csapkodta az asztalt", és a törvényre hivatkozott, végül minden szükséges dokumentumot beszerzett, és díjmentesen levetette a zálogjogot.