"Az ország maga alatt vágja a fát" - interjú az Erste Bank vezérével

Nem sietett volna annyira az adósmentő csomag aláírásával, és úgy véli, hogy kifejezetten nehéz lesz megállapodni az IMF-fel - mondta el Radovan Jelasity, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója az [origo]-nak adott interjúban. A bankár nem érti, hogy miért kellett volna Janka néninek tudnia, mi az a "carry trade", és úgy látja, hogy a piacok kegyetlenek, mert kormányokat hoznak és kormányokat visznek. (Az interjú a Standard and Poor's szerdai, Magyarország leminősítését nyilvánosságra hozó döntése előtt készült - a szerk.)

- A legújabb adósmentő csomagot sikerként adták elő a felek. Kompromisszumos megoldás született, de azért még így is több százmilliárdos tehervállalást jelent a bankszektornak. Mit gondol, ha nincs a végtörlesztés, akkor bevállalták volna ugyanezt a bankok?

- Érdekes volt látni, hogy ezzel a programmal néhány kolléga kicsit többet dicsekedett, mint amennyit szerintem kellett volna. Szerintem ez nem siker. A végtörlesztés eleve nagyon sokba került a bankoknak, és sajnos még sok további veszteséget is fog okozni az országnak, miközben nagyon kevés hasznot hozott. A mostani egyezmény valójában a végtörlesztés erős hatása alatt született a kormány és a bankok között, de én személyesen nem siettem volna annyira, mint más bankárok, ugyanis az idő most már nekünk dolgozott.

Főleg amióta az IMF és az EU is megjelent mint tárgyalási partner. De jól látható volt, hogy a bankok között is különböző érdekek feszülnek, ezért nem mindenkinek egyformán fájdalmasak ezek az intézkedések. Nekünk fájtak.

- Miért?

- Mert mi voltunk a legaktívabbak a devizahitelezésben, a mérlegfőösszegre vetítve az Erste devizahitel-állománya a legnagyobb. Több frank- és euróalapú hitelünk van, mint Magyarország legnagyobb bankjának, az OTP-nek. Ezért volt különösen nehéz dolgom Bécsben a tulajdonosok előtt, és ezért volt az Erste az, amelyik a többiekhez képest a legnyíltabban és a legkritikusabban beszélt a problémáról.

- Patai Mihály bankszövetségi elnök külön köszönetet mondott Csányi Sándornak, mondván, az ő bölcsessége nélkül nem lehetett volna sikeresen lezárni a tárgyalásokat. Miért volt kitüntetett szerepe az OTP vezérének?

- Erről Patai urat kellene megkérdezni. De az biztos, hogy OTP Banknak ez a megegyezés kulcsfontosságú volt.

- Mennyire kovácsolta össze az elmúlt időszak a bankszektort? Milyen sűrűn egyeztettek a versenytársakkal?

- A problémák jobban összehozzák az embereket, mint amikor minden rendben megy. A mostani csomagot megelőzően naponta három órát együtt ültünk a legnagyobb bankok vezetőivel azért, hogy valahogy kompromisszumra jussunk. Azt azonban látni kell, hogy ez a program sem jelent végleges megoldást. A frankhitelek frankhitelek maradnak, az eurósok euróhitelek, vagyis nem teljes a megoldás. Annak azonban külön örülök, hogy az utolsó pillanatban bekerült a megállapodásba az, hogy az állam nem indít semmilyen más "mentőprogramot" a Bankszövetséggel történő egyeztetés nélkül. Ez azért nagyon fontos, mert a külföldi anyabankok naponta háromszor felteszik a kérdést, hogy most már vége van-e a folyamatnak, vagy jön-e még valami.

- Ígért már hasonlót korábban is a kormány, aztán mégis jöttek új lépések. Ez most azért más, mert írásba is foglalták?

- A helyzet most a bizalomról szól, ami nem egy villanykapcsoló, nem lehet csak úgy fel-le kapcsolgatni. A bankrendszer egy kulcsfontosságú mechanizmus, amelyen keresztül jelentős pénzösszegek mozognak napi szinten adósok és betétesek között, bel- és külföldiek között. Ezzel párhuzamosan a hitelminősítők is végzik a maguk dolgát - sokszor nem az országok kedvére. Az ország iránti bizalom az emberektől, a miniszterektől, sőt a kormányoktól is független, ha egyszer elvész, akkor azt nagyon nehéz lesz visszaszerezni.

- Felmerült az utóbbi hónapokban akár egyszer is az, hogy az Erste itthagyja Magyarországot?

- Nem, ugyanis, ha az ember megnézi a magyarországi bankrendszert, ahol a hitelek aránya sokkal nagyobb a betétekénél, akkor beláthatja, hogy egy ilyen lépés egyszerűen nem lenne ésszerű. Ilyenkor józan paraszti ésszel nem vetődik fel senkiben annak a lehetősége, hogy kivonuljon. Tovább kell dolgoznunk, ugyanakkor az is biztos, hogy sok mindent másképpen kell majd csinálnunk a jövőben.

Józan paraszti ésszel nem vetődik fel senkiben, hogy kivonuljon

- Az Erste például több száz embert leépít, és vagy 40 fiókot bezár. A Nemzetgazdasági Minisztérium erre azt mondja, hogy az elmúlt években 60 milliárd forint nyereséget termelt Magyarországon a bank, hát most viselje a veszteségeket is. Valóban nagyon jó évek voltak a válság előttiek az itteni bankoknak, ahhoz képest hogyan viszonyulnak az utóbbi 1-2 év veszteségei?

- A mérlegnek mindig két serpenyője van, de a tárca csak az egyikről beszélt. Ha azt nézzük, hogy az Erste a Postabankot 2003-ban körülbelül 101 milliárd forintért vásárolta meg, és utánaszámolunk, hogy azóta mennyi nyereséget termeltünk, akkor nem lehetünk nagyon büszkék a befektetésünkre. Még úgy sem, hogy az idei évet nem vesszük figyelembe. Ha pedig 2011-et is beszámítjuk, akkor elmondható: egy év alatt nemcsak elvesztettük a befektetésünket, hanem 600 millió euró tőkeemelésre szorultunk. Ez majdnem 50 százalékkal több, mint amennyibe a Postabank került.

Ráadásul az az összeg, amit az NGM szerint az Erste az elmúlt években nyereségként elkönyvelt, kevesebb annál, mint amennyit csak a végtörlesztés miatt veszíteni fogunk. Természetesen megértem a minisztérium aggodalmát, de hiszek abban, hogy ezekkel az intézkedésekkel legkésőbb 2014-ben újra profitot termelünk majd, és nyereségadót is fizetünk. De most alkalmazkodnunk kell az új kihívásokhoz: drasztikusan kisebb a hitelezés, kisebb a kereslet a pénzügyi szolgáltatások iránt, így sajnos kevesebb munkatárs és fiók is elég az igények kiszolgálására.

Radovan Jelasity

43 éves, Baján született, magyarországi szerb származású közgazdász. Szerb és magyar kettős állampolgár, kiválóan beszél magyarul. Bosnyák nagyapja az I. világháború előtt vándorolt ki az amerikai St. Louisba, és ott ismerte meg hercegszántói születésű későbbi feleségét, így a háború után a faluban telepedtek le. Szülei ma is ott élnek. A hatodik osztály befejezéséig Hercegszántón élt, az ottani szerbhorvát iskolában tanult, majd a budapesti Szerbhorvát Gimnáziumban érettségizett. Belgrádban járt egyetemre, ott szerzett közgazdász diplomát, majd tanult németet, MBA diplomát pedig a chicagói Illinois Egyetemen szerzett.

Karrierjét a frankfurti Deutsche Banknál kezdte, később dolgozott a McKinsey & Company tanácsadó cégnél, 2000 és 2004 között pedig a Jugoszláv, majd a Szerb Nemzeti Bank alkormányzója volt, ebben az időszakban intenzíven tárgyalt a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval. 2004-től 2010-ig a szerb jegybank elnöke volt, 2011. június 1-jén csatlakozott a magyarországi Erste Bankhoz Papp Edit korábbi elnök-vezérigazgató utódjaként.

- A bankoktól most el is várja a Magyar Nemzeti Bank, hogy leépítsék a hitel-betét arányt és közelítsék a 100 százalékos mértékhez. Ez mit ígér a jövőre nézve?

- A bankok és a kormány most aláírtak egy növekedési paktumot is, ami elvileg ösztönözné a bankokat a hitelnyújtásra. Mit vár a megállapodás ezen pontjától?

Ráolvasással nem lesz több hitel

- Nyilván nem csak a volumen, hanem a minőség is számít. A kritikák szerint a bankok túl laza feltételekkel adtak mindenkinek devizahitelt. Ön szerint hibás termék a devizahitel?

- A devizahitel az utóbbi 20 év monetáris és gazdaságpolitikájának a közös terméke, amelynek az eredménye a magas infláció volt, mert a gazdaságpolitika úgy gondolta, hogy az segíti a céljai elérésében. Éppen ezért az "olcsó" devizahitelek 5-6 százalékos kamattal jelentették a "megoldást". Másrészt az is igaz, hogy a szabályozás is túl liberális volt: számomra valóban érthetetlen, hogy miért lehetett még Janka néninek is felajánlani a svájcifrank-alapú hitelt? És miért kellett volna Janka néninek megértenie, hogy mi a carry trade? (A carry trade a különböző devizák közötti kamatkülönbség kihasználását jelenti - a szerk.)

Az euróalapú hitel kicsit más kategória, mert 2004-2005-ben még arról volt szó, hogy az ország 2010-ben bevezeti az eurót, szóval ezt meg lehet magyarázni, de a svájcifrank-alapú hiteleket magam sem értettem. Egy biztos: még évek kellenek ahhoz, hogy a devizahitelezés okozta problémákból kilábaljunk.

- A kormány keresi a devizahitelezés felelőseit. Ön szerint hol keressék?

- Minden kormány megpróbál felelőst találni, és sosem az a felelős, aki éppen kormányon van. Szerintem inkább a megoldással kellene foglalkozni. Olyan kérdésekkel, hogy miért van rekordszinten az infláció a régióban, miért ilyen magas a jegybanki alapkamat, az ország kockázatosságát jelző CDS-felára.

- A forinthitelesekről kevés szó esik, pedig a rossz adósok aránya ebben a körben is riasztóan magas. Az ő megmentésük soha nincs napirenden. Ön szerint miért?

- Szerintem ez kifejezetten pragmatikus hozzáállás a politikusok részéről, hiszen devizahitelesből sokkal több van, tehát politikailag sokkal nagyobb szavazóbázisról van szó. A forinthiteleseket viszont nagyon nem irigylem, amiért jövőre fix kamat helyett referenciakamathoz igazított törlesztést fognak fizetni. Ha megnézem a jegybanki alapkamatot vagy azt, hogy az Államadósság Kezelő Központnak mennyit kell fizetnie egy 10 éves kötvényért, akkor sajnos nagyon valószínű, hogy a következő pár hónap igencsak próbára teszi majd a forinthiteleseket is.

Miért kellett volna Janka néninek megértenie, hogy mi a carry trade?

- Ön jegybankár is volt, így nyilván van véleménye arról, hogy a kormány most megteremtené a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonásának lehetőségét. Jó ötletnek tartja ezt?

- Szerbiában én egy ilyen rendszerben dolgoztam, és nekem csak jó tapasztalatom van arról, ha ez a két intézmény összevontan működik. Ilyenkor nincs egymásra mutogatás, és ha előbb-utóbb Magyarország a monetáris unió tagja lesz, akkor pláne indokolt a lépés, hiszen az önálló jegybanknak úgyis kisebb lesz a szerepe. A probléma csak az, hogy amikor Magyarországon ilyen döntéseket hoznak, akkor kizárólagosan személyek függvényében történnek a dolgok. Egyetlen országot sem ismerek Európában, ahol többet bütyköltek volna a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet érintő törvényekkel, mint itt. Már ez a tény önmagáért beszél.

- Az EKB néhány napja aggályait fejezte ki amiatt, hogy csorbulhat a Magyar Nemzeti Bank függetlensége. Ön is veszélynek látja ezt?

- Ezt csak a végleges törvény alapján tudnám megítélni. Az biztos, hogy egy ilyen törvényt nem lenne szabad egyik napról a másikra elfogadni. Illene transzparensen csinálni, illene megbeszélni az Európai Központi Bankkal vagy a Nemzetközi Valutaalappal, valamint az egész folyamatnak és magának a törvénynek sem lenne szabad függenie egyes személyektől.

- Itt az év vége, érdemes mérleget vonni. Milyennek látja az Orbán-kormány eddigi teljesítményét?

- Az biztos, hogy az Orbán-kormány nem volt irigylésre méltó helyzetben, amikor átvette a kormányrudat. Számos probléma létezett, amit már sokkal korábban, a korábbi kormányoknak orvosolniuk kellett volna. Hogy csak egy példát említsek, a rokkantnyugdíjazás rendszeréről mindenki tudta, hogy nem jó, mégis hosszú évekig működött változtatások nélkül. Szóval a kormány számos olyan feladatnak nekiállt, ami nemigen tűrt további halasztást, és még mindig nagyon hosszú a lista, elég csak a Széll Kálmán-tervre gondolnunk.

Reálisan látni kell azt is ugyanakkor, hogy egy tízmilliós ország nagymértékben függ a külföldi befektetőktől, és attól, hogy hol van az ő tűréshatáruk. Főleg a jelenlegi európai helyzetben kiemelten fontos ez, amikor jól látszik, hogy a piacok kegyetlenek: kormányokat hoznak és kormányokat visznek.

- Az IMF-fel készülő megállapodás segítheti a bizalom visszaszerzését.

- Tartok tőle, hogy egy kicsit mindenki alábecsüli azt, hogy miként lehet az IMF-fel megegyezni. Szerintem kifejezetten nehéz megállapodni velük, ezt saját tapasztalatból mondom, hiszen jegybankelnökként jómagam hét éven keresztül tárgyaltam velük. Az IMF hagyományosan sokkal keményebb a tárgyalások elején, mert tudja, hogy ekkor erősebbek a kártyái. Amikor az ember már belement a programba, akkor mindkét félnek az az érdeke, hogy azt sikeresen végigvigyék. A nehézségek egyébként már látszottak abból is, hogy a kormány által emlegetett flexibilis meg elővigyázatossági konstrukcióktól eljutottunk a klasszikus stand-by hitelkeretig, és már az összeg sem az a 4-5 milliárd dollár, amit az elején emlegettek.

A piacok kegyetlenek: kormányokat hoznak és kormányokat visznek

- Közel fél éve van újra Magyarországon és tölti be az Erste elnök-vezérigazgatói posztját. Mi volt eddig a legjobb és a legrosszabb élménye magyar bankárként?

- Olyan most a légkör Magyarországon, hogy a bankár szinte szitokszóvá lett. Ez rossz élmény. Az is rossz élmény, hogy a magyar bankárok nem akarnak semmiről semmit mondani és a véleményüket nyíltan vállalni. Nem tudom, miért, talán bűntudatuk van, de szerintem sokkal többet, sokkal nyíltabban kéne beszélni. Az is rossz élmény számomra, hogy milyen alacsony itthon a pénzügyi kultúra foka. Legalább olyan alapösszefüggéseket értenie kéne mindenkinek, hogy ha nincs betét, akkor hitelt sem tudunk miből adni. Vagy azt, hogy ha az árfolyam felmegy 180-ról 210-re, akkor senki sem tett zsebre 30 forintot.

Szintén negatív élmény, hogy szinte mindenki be van skatulyázva. Ha ennek az embere vagy, akkor mindig jót mondasz, ha meg annak, akkor mindig rosszat. Picit árnyaltabban kellene gondolkodni. Az viszont feltétlenül pozitív, hogy a válság hozzájárul ahhoz, hogy a bankrendszer és a gazdaság újra a földön járjon. Úgy gondolom ugyanis, hogy ami 2005 és 2008 között történt, az teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A következő 1-2 év nem lesz könnyű, de a kiigazítás után talán már egy fokkal jobb lesz.