Csip-csup ügyek fedik el az "élet-halál harcot" Brüsszelben

Az Európai Parlament épülete, Brüsszel, Adósságválság, gazdasági válság, csip-csup ügyek
Ezúttal nem a terrorfenyegetettség miatt kellett új helyszínt találni az EU-csúcsnak.
Vágólapra másolva!
Az utóbbi hetek fejleményei nyomán sem ijedtek meg az Európai Unió brüsszeli intézményeiben dolgozók, a többség nem foglalkozik vele, hogy az euróválságnak esetleg nagyon rossz vége is lehet - ez derült ki az [origo] magyar tisztviselőkkel folytatott beszélgetéseiből. A legjelentéktelenebb ügyek is haladnak a maguk útján, az általános vélekedés pedig az, hogy a szétesés túl drága lenne ahhoz, hogy megtörténhessen.
Vágólapra másolva!

"Arról beszélgetünk, hogy a fedélzeti hallban milyen legyen a kárpit színe, miközben a hajó süllyed" - ezzel a képpel érzékeltette egy magyar eurokrata az [origo] érdeklődésére az Európai Unió központi intézményeiben jelenleg uralkodó, a válság súlyosságához képest szerinte indokolatlanul nyugodt viszonyokat.

Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy a brüsszeli apparátus körében megnőtt-e a krízis miatti aggodalom annak tudatában, hogy az utóbbi hetekben már az eurózóna esetleges felbomlása is a reális lehetőségek egyikévé vált. A szervezetben dolgozó magyarokat kérdeztünk tapasztalataikról, részben személyesen, a helyszínen, részben telefonon. A téma érzékenysége miatt valamennyien azzal a feltétellel válaszoltak, hogy a nevüket nem közöljük.

Nem készül vészforgatókönyv a "kiszivárogtatásgyárnak"

Az Európai Bizottságnál (EB), az egyik biztos kabinetjében dolgozó, fent idézett tisztségviselő úgy látja, ahhoz képest, hogy mekkora baj van, nagyobb ijedtségnek kellene lennie. "Széles körben népszerű az a szöveg, hogy az EU mindig is a válságokkal bukdácsolt előrébb, de engem ez az alapérzés nem igazán nyugtat meg. Nem érzékelem, hogy az emberek 90-95 százaléka átérezné, hogy ami most folyik, az valóban élet-halál harc" - jelentette ki. Hozzátette: "már az botrány, hogy augusztusban, mintha mi sem történt volna, elengedték az emberek nagy részét szabadságra", és az utóbbi hetekben az összes jelentéktelen üggyel ugyanúgy foglalkoznak, mint máskor.

Egy korábban szintén az EB szervezetén belül, most ideiglenesen más pozícióban dolgozó forrás ezzel egybehangzóan azt mondta, továbbra is megtartják az összes marginális jelentőségű eseményt, találkozót, megy tovább minden program, bármilyen sokadrangú legyen is. Szerinte lehet, hogy mindez tudatos, hiszen a pánikra utaló jelekről azonnal beszámolna a sajtó, ami súlyosbítaná a helyzetet. "Az EB nyilvánvalóan direkt nem készít forgatókönyvet az összeomlásra, mert az biztosan nem maradna meg az ironikusan kiszivárogtatásgyárnak is nevezett apparátuson belül" - jegyezte meg.

Riasztó pletykák azért így is akadnak, nemrég például elterjedt, hogy az Európai Parlament (EP) egyes képviselői euróból más devizába, az EU-n kívüli bankokba menekítik a megtakarításaikat. Erre semmilyen bizonyíték sincs, sőt, forrásunk tapasztalatai szerint az EP-képviselők között is inkább az az általános vélekedés, hogy az összeomlás annyira költséges lenne mindenki számára, hogy végül lesz olyan megállapodás, amely megoldja a válságot. Az egyik EP-frakció munkatársa is úgy vélte, a jelek szerint kollégáinak zöme "még csak most kezdi kapiskálni, hogy rossz esetben tényleg vége lehet mindennek".

Már lehet érezni ijedtséget

"A politikai döntéshozatal szintjén, az uniós biztosok kabinetjeiben mindenki meg van arról győződve, hogy a válságot sikerül legyűrni, a kérdés csak az, hogy milyen megoldás születik. Abban senki sem gondolkodik, hogy az euró megszűnése vagy pláne az uniós integráció leépülése bekövetkezhet" - mondta megkeresésünkre egy harmadik bizottsági tisztviselő. A döntés sürgőssége azért gyakran téma az egymás közötti beszélgetésekben, de abban megoszlanak a vélemények, hogy kinek kellene lépni. A legtöbben azt gondolják, hogy a Bizottság letette már a szükséges jogszabályjavaslatokat az asztalra, például a gazdasági kormányzásról és más intézkedésekről, most már a tagállamok vezetőinek kellene azokat elfogadni és a gyakorlatba átültetni.

A cikkünk elején idézett kabinettag ugyanakkor azt mondta, az EB-nek sokkal önkritikusabbnak kellene lennie, mert eddig rendkívül lassan reagált az eseményekre. Példaként említette, hogy ő maga már egy éve felvetette, megelőző jelleggel vizsgálják ki a mediterrán országok strukturális problémáit, de a javaslata a felsőbb szintekről "visszapattant". Azt is mondta, hogy az intézmények élére annak idején "kellő karizma nélküli" vezetőket választottak a tagállamok, és "ez most visszaüt".

"Azt vettem észre, sokáig úgy volt vele mindenki, hogy végül úgyis megoldjuk a problémákat, de az utóbbi hónapokban már lehet érezni az ijedtséget az itt dolgozók körében" - mondta kérdésünkre egy negyedik, kommunikációs területen dolgozó magyar uniós tisztviselő. Ő is azt mondta azonban, hogy a többség még mindig nagyon valószínűtlennek tartja az eurózóna szétesését, mivel annak kára akkora lenne, hogy nyilvánvalóan mindenki el akarja kerülni ezt a végkifejletet.

A bónuszukat féltik

"Belül közel sem érezni akkora nyugtalanságot, mint ami a belga vagy különösen a nekem még negatívabbnak tűnő magyar sajtóbeszámolókból árad. Nem gondolnak bele a kollégák, hogy mi lenne a felbomlás következménye, egyszerűen azért, mert nagyjából elképzelhetetlennek tartják" - erősítette meg a többiek beszámolóit egy újabb tisztviselő.

Egyik interjúalanyunk megjegyezte, egy területen igenis érezhető az aggodalom az uniós bürokraták körében: a megszorításokra kényszerülő tagállamoknak példát próbálva mutatni, az uniós intézményeknek maguknak is takarékoskodniuk kell a következő években. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkatársaknak le kell mondaniuk bizonyos eddig élvezett kedvezményekről és juttatásokról. A cél 2020-ig egymilliárd euró megspórolása az EU 7-8 milliárd eurós adminisztratív költségein, ennek érdekében leépítik a tisztviselői állomány öt százalékát, emelik a nyugdíjkorhatárt, és megnyirbálnak különféle juttatásokat.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt