Óvatos adagolással úszhatja meg a kormány a pótköltségvetést

Egyre több jel utal arra, hogy szigorúan a számok alapján pótköltségvetést kéne készíteni a kormánynak. A Mol-részvények megvásárlása, a MÁV és a BKV adósságának átvállalása és a PPP-projektek kiváltásának együttes hatása közel háromszorosára emelheti az idei költségvetési hiányt. A kiadások ügyes adagolásával azonban elkerülhető a pótköltségvetés nyűge.

Semmi nem utal arra, hogy pótköltségvetés készítését tervezné a kormány, pedig egyre több jel is arról árulkodik, hogy a kabinet egy ideje már tisztában van vele: az idei költségvetési hiányt sok száz milliárd forinttal megdobó tranzakciók előtt áll, amelyek miatt jócskán elszállhat a magyar elszámolás szerint tervezett hiány (a magyar és az európai uniós módszertan szerint költségvetési hiányok különbségéről lásd keretes írásunkat).

A Nemzetgazdasági Minisztérium múlt heti költségvetési tájékoztató közleményében szerepel egy olyan kitétel, hogy a magyar kimutatás szerinti (pénzforgalmi) hiány akkor süllyed vissza a törvényben előírt szintre, ha eltekintünk a MÁV és a BKV adósságának állam által tervezett átvállalásától, illetve egyes PPP-projektek kiváltásától. (A PPP-projektek kiváltása azt jelenti, hogy az állam fel kívánja bontani azokat a magáncégekkel kötött, autópálya-építésre, kollégiumi, felsőoktatási épületek, sportcsarnokok, uszodák építésére vonatkozó szerződéseket, amelyek a kormány szerint indokolatlanul nagy terhet rónak az államra. Ha nem bontanák fel a szerződéseket, akkor az állam húsz-harminc évig fizetné a magáncégeknek a díjat, ha viszont felbontják a szerződéseket, akkor az állam egy összegben fizeti ki a partnerét, és veszi át az ingatlanokat. Ez az összeg az állam reményei szerint kevesebb lesz, mint a húsz-harminc évre elnyújtott díjak.)

Egy másik kormányzati dokumentumban, a konvergenciaprogramban (pdf-formátumban olvasható) az állam azt is elárulja, mennyire becsüli ezeknek az intézkedéseknek az összegét: a GDP 2 százalékára, vagyis hozzávetőleg 580 milliárd forintra. A kormány már jó ideje elhatározta, és azóta többször is jelezte, hogy meglépi ezeket, az euró hazai bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítéséről szóló konvergenciaprogramban például ez a bekezdés olvasható: "A Kormány úgy döntött, hogy a MÁV és a BKV adósságának jelentős részét a költségvetés átvállalja. Emellett a jövőbeni terhek enyhítése céljából döntés szültetett egyes PPP projektek kiváltásáról is." Igaz, írásba foglalt döntés még nem született ezekről. Mind ez idáig azonban a kabinet nem kezdeményezte a költségvetési törvény módosítását az átvállalások miatt, pedig még a Fidesz által fellazított államháztartási törvény is erre kötelezné.

A Molban lévő orosz tulajdonrész megvásárlása körülbelül 500 milliárd forinttal dobja meg a kiadásokat, és így - a magyar módszertan szerint - a hiányt is. Az előző három projekttel együtt így már ezermilliárd forinttal nőne a hiány, vagyis a tervezett 687 milliárd helyett túllépné az 1700 milliárd forintot is. Ennek ellenére egyáltalán nem hallani arról, hogy pótköltségvetést tervezne a kormány, és az ezt firtató, múlt hét pénteken feltett kérdésünkre a Matolcsy György irányította Nemzetgazdasági Minisztérium nem reagált.

A költségvetési törvénytől való nagy eltérést meg kell jeleníteni

Azért, hogy a kormány ne térhessen el nagyon az elfogadott költségvetéstől anélkül, hogy ez a külvilág számára is egyértelművé válna, az államháztartási törvény (annak 41. paragrafusa) a költségvetési törvény módosítására vagy pótköltségvetés készítésére kötelezi a kormányt. Ha év közben a kormány úgy látja, hogy a költségvetésben elfogadott hiánynál érdemben nagyobb vagy kisebb lesz a deficit, vagy akár többletet produkálhat a büdzsé, akkor át kell írni az adott évi költségvetési törvényt.

Ha az elfogadotthoz képest a várható egyenleg az úgynevezett kiadási főösszeg 2,5 százalékával tér el, akkor elég a költségvetési törvényt módosítani, ha azonban legalább 5 százalékkal lesz kedvezőbb vagy rosszabb a szaldó az év végén, akkor pótköltségvetést kell készíteni. A pótköltségvetéssel több a nyűg, a miniszterelnöknek újra le kell ülnie egyeztetni minden miniszterrel. A folyamat egy-két hónapig is eltarthat, év közben kell egy komplett költségvetést összeraknia.

Mennyivel költhet többet az állam anélkül, hogy azt átvezesse a költségvetésen?

Az idén 687 milliárd forintos magyar kimutatás szerinti hiánnyal fogadta el az országgyűlés a költségvetést. A kiadási főösszeg 13 838 milliárd forint, ennek 2,5 százaléka 345 milliárd forint, 5 százaléka 690 milliárd forint. Vagyis ha a kormány év közben úgy látja, hogy év végén a hiány nem 687 milliárd lesz, hanem ezermilliárdnál is nagyobb, akkor a hiánymegugrás okait meg kell jelenítenie a költségvetési törvényben. Ugyanígy kell eljárnia, ha azt gondolja, hogy az egyenleg kedvezőbb lesz, például hiány lesz ugyan, de az nem lesz nagyobb 340 milliárd forintnál.

Ha azonban a deficit az eredeti előirányzat legalább duplájára emelkedne, vagy a másik végletben, többletet mutatna év végén az állam mérlege, akkor pótköltségvetést kellene összeállítani a minisztériumi egyezkedések eredményeként.

A kabinet most egyedül a Mol-ügylet miatt kívánja módosítani a költségvetési törvényt. Ha a parlament ezzel átírja a büdzsét, akkor "már csak" a MÁV- és BKV-adósság átvállalásának, valamint a PPP-s szerződések felmondásának költségvetésen történő átvezetése marad hátra.

Ezzel a kormány várhatóan kettészedi a négy nagy - a hiányt közel megháromszorozó - tételt. Ha így lesz, formálisan nem szegi meg a pótköltségvetés készítésére vonatkozó előírást a kabinet, mert előbb a Mol-tranzakció miatt módosítják a költségvetést, majd az így átírt költségvetést várhatóan újra módosítják a másik három ügylettel. Igaz ez utóbbiról egyelőre csak találgatni lehet, mert jelenleg csak a kormányzati célok ismertek, a végrehajtás módja még nem. A legvalószínűbb megoldás mégis a költségvetési törvény újabb módosítása, mert ezzel a trükkös megoldással kerülheti ki a pótköltségvetéssel járó macerát a kormány.

Magyar vs uniós kimutatás

Zavaró lehet, hogy amíg az uniós kimutatás szerint idén akár 2 százalékos GDP-arányos többletet mutathat a költségvetési egyenleg, addig a magyar kimutatás szerint tetemes hiánnyal, mint írtuk, akár 1700 milliárd forintnál (a GDP 6 százalékánál) is nagyobb deficittel zárhat a büdzsé. Ennek oka a két számbavétel közötti eltérés. Az uniós módszertan az államhoz kerülő nyugdíjpénztári megtakarításokat teljes egészében beszámolja a költségvetési bevételek közé, tehát a GDP 10 százalékának megfelelő, 2800 milliárd forintnál is nagyobb összeg javítja az államháztartási szaldót, ezzel szemben a magyar módszertan csak annyit tüntet fel az idei egyenlegben, amennyi készpénz vagy számlapénz az államhoz még idén befolyik az értékpapírok eladása révén (a költségvetési törvény 528 milliárd forintot tervezett be).

A kétfajta módszertan abban is különbözik, hogy a magyar metódus azokat a tranzakciókat könyveli be a költségvetésbe, amelyek idén január 1-je és december 31-e között lebonyolódnak, az uniós módszertan viszont jobban megragadja azt, hogy melyik évre vonatkozik az adott ügylet. Például a 2012. január közepéig az államhoz befolyt személyi jövedelemadót visszakönyveli az uniós módszertan 2011-re, mert az a 2011. decemberi bér 2012. januári kifizetéséhez tartozik. A 2010 végén esedékessé vált, de ki nem fizetett számlák közül többet idén januárban-februárban egyenlítettek ki állami intézmények, ezt a több tízmilliárdos tételt az uniós módszertan visszakönyveli a 2010-es kiadások közé.

Ilyen helyzetben az szolgálná a költségvetési politika átláthatóságát, ha a kormány benyújtana egy pótköltségvetési javaslatot, és nem a költségvetési törvény kétszeri módosításával próbálná megoldani a feladatát - mondta az [origo]-nak Romhányi Balázs, a tavaly év végén megszüntetett Költségvetési Tanács elemzőinek egy részéből alakult civil szervezet, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője.

Egy pótköltségvetés valódi funkciója, hogy "tiszta vizet öntsünk a pohárba", lássuk, hogy hogyan állunk, és milyen döntéseket kell meghozni a költségvetés-politikai célok eléréséhez. Nagy Britanniában ezt rutinszerűen, évente négyszer megteszik. Ennek a gyakorlatnak a hazai kialakulását nehezíti, hogy Magyarországon a pótköltségvetés parlamenti elfogadása ugyanúgy legalább 10 hétbe telik, mint egy normál költségvetésé. Ilyen körülmények között magától értetődő, hogy mind a kormány, mind az apparátus mindent megtesz a pótköltségvetés készítésének elkerülésére. A kiút a problémából a házszabály módosítása lenne, megengedve, hogy bizonyos korlátok között egyszerűsített eljárásban tárgyalja a parlament a pótköltségvetést - tette hozzá Romhányi Balázs.