"A Szentkirályi ásványvíz ma már divatcikk" - a családi vállalkozás története

Vágólapra másolva!
Véletlenül találtak rá arra az ásványvíz-lelőhelyre, amelyre támaszkodva piacvezető ásványvíz-forgalmazó céggé nőtte ki magát a Szentkirályi Ásványvíz Kft. Balogh Levente, a cég tulajdonosa és ügyvezetője A Szentkirályi-titok címmel írt könyvet az Ünnepi Könyvhétre, amelyben bemutatja a családi vállalkozás sikerét és azt, hogy miként utasították el az ásványvíz iránt érdeklődő multinacionális vállalatokat, amikor Magyarországon még nem is volt divat ásványvizet inni.
Vágólapra másolva!

A Szentkirályi-titok címmel írt könyvet Balogh Levente, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. A szerdán megjelenő, önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyv bemutatja a rendszerváltás után indult vállalkozás sikereit, foglalkozik a szerző 2007-ben elhunyt édesapjának szerepével, illetve azzal, hogy miként akarták felvásárolni külföldi cégek a vállalkozást.

A mára milliárdos üzletté terebélyesedett vállalkozás alapját jelentő ásványvízkincsre csak véletlenül bukkantak Baloghék a kilencvenes évek elején. A család előző élelmiszer-ipari vállalkozásaihoz szükséges vizet a helyi vízellátás ingadozása miatt saját kútból kellett előteremteniük - ennek fúrásakor leltek a kincsre.

A szentkirályi ásványvíz-lelőhelyet Balogh Sándor, a szerző édesapja fedezte fel Lászlófalván, amikor önálló palackozóra lett szükségük. A falut korábban Szentkirálynak hívták (azóta vissza is kapta nevét), de a település önállósodásakor, 1952-ben a szerző szerint a helyi párttitkár után átnevezték. A szentkirályi lelőhely egy Balaton mennyiségű, egymillió éves készletet jelent, igaz, nem ismerték fel azonnal a készlet jelentőségét.

Eleinte veszteséges is volt az ásványvíz-ágazat, ezért inkább üdítőitalok gyártásához használták a vizet. 1995-ben és 1998-ban azonban külföldi cégek már megpróbálták felvásárolni a vállalkozást a készlettel, de a család nem adta. Egy későbbi anekdota szerint néhány éve egy német cég a következő kérdést tette fel a szerzőnek: "Balogh úr, ha tudnánk olyan összeget mondani, amelynek hallatán könnybe lábad a szeme, eladná a Szentkirályit?" A vállalkozást tehát többször próbálták felvásárolni, de a család nem adta, pedig a szerző szerint volt olyan ajánlattevő is, aki kitöltetlen csekket tett eléjük, hogy írják rá ők a vételárat.

Az apa első vállalkozása egy üdítőital-gyártó cég, a Vitapress Kft. volt, majd egyre több vállalkozást nyitottak. Balogh Levente szerint az ezredfordulóra a leveskockától a gyerekpezsgőig mintegy 280 terméket gyártottak. "Édesapám a rendszerváltás környékének hagyományos vállalatvezetői közé tartozott, akiknek egy része, miután a külföldiek fillérekért felvásárolták az itthoni cégeket, szinte a nulláról indulva kft.-ket hozott létre" - írta Balogh Levente édesapjáról, akit ambiciózusnak és céltudatosnak tartott, olyannak, aki becsületes munkával akart minél többet elérni.

A Szentkirályi ásványvíz sikertörténetét azonban nem az apa, hanem a fia teremtette meg. A 2000-es évek első felében Balogh Levente felvetette, hogy átvenné az öt cég közül azt, amire apjának nincs szüksége. Balogh Sándor a kétszázmilliós veszteséget "termelő" Szentkirályit adta át a fiának 250 millió forintért.

Balogh Levente a könyvben leírt vallomása szerint maga sem hitte még 2002 körül, hogy sikeres lehet az ásványvízágazat. Mint írta, a szentkirályi lelőhely feltárásakor még nem volt meg Magyarországon az ásványvíz iránti kereslet. Később azonban sikeres, s az országban piacvezető vállalkozássá nőtte ki magát, "a Szentkirályi Ásványvíz ma már divatcikk."

Az átvétel után, 2004-ben megalapította a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-t, amely két évvel később már akkora bevételt termelt, mint a Vitapress. Három-négy évvel később azonban az utóbbi már veszteséges volt, míg a Szentkirályi 3-4 milliárd forintos bevételre volt képes. Balogh Sándor 2007-es halála után a fia megritkította a cégeket és a termékeket, majd "az összes pénzt és tudást" az ásványvíz-ágazatba fektette.

A szerző saját bevallása szerint arról álmodozott, hogy a Nestléhez vagy a Coca-Colához hasonló márkát fog felépíteni. Balogh Levente szerint a sikert az hozta meg, hogy kétliteres palackokba töltötték az ásványvizet, és ráírták, hogy "fél liter ingyen van" - ezzel negyvenszeresére nőtt az addigi forgalom. A terjesztéshez hozzájárult egy barát legyártatott két és fél decis palackja is, amelyet a megrendelő végül nem fizetett ki, ezért Szentkirályit töltöttek bele, és éttermeknek adták el. A Lufthansa német légitársaság pedig a termék minősége mellett azért választotta az ő vizüket, mert ez a palack pont belefért a repülőgépek tálcájába.

Balogh Levente tudatosan készült a felemelkedésre - a világ leggazdagabb embereinek életrajzát, naplóit, élettörténeteit olvasta: "kíváncsi voltam, hogyan építették fel a cégeiket, miként szerezték vagyonukat". A vállalkozását aztán saját maga futtatta fel, maga szerezte a piacokat.

Az üzleti stratégiájáról azt írta a szerző, hogy a multinacionális vállalatokkal szemben ő először a piacot teremtette meg, s csak utána fejlesztette hozzá az ipart. Balogh Levente szerint a cég sikeresen kommunikált, ami "nem csupán ismertté tette a Szentkirályi ásványvizet, de jellemzően elsőként felidézhető márkává is. Kiderült, hogy a Szentkirályi különösen a márkahűség megteremtésében, megerősítésében, az egyszeriből a rendszeres vásárlás kialakításában múlta felül vetélytársait."

A vállalkozás reklámarcokat keresett a termék értékesítéséhez, és ez sikeres stratégiának bizonyult. A Szentkirályi-palackokon feltűnt már az énekesnő Zséda, Puskás Ferenc magyar és Luís Figo portugál futballsztár is. Balogh Levente szerint "nem szerencsés", ha csak egy-egy reklámarchoz kötik a brandet, "ez ugyanis személyfüggővé teszi a márkát", ezért váltogatják időnként a kampányarcot. A könyvből kiderült az is, hogy Luís Figo fele annyiba került, "mint amennyibe néhány, nemzetközi mezőnyben is ismert sportolónk". Balogh Levente azt írta a könyvben, hogy bár már lejárt a szerződés, a mai napig küldik a futballistának az ásványvíz-szállítmányokat.

A 14,5 milliárd forint piaci értékű Szentkirályi Ásványvíz Kft. tulajdonos-ügyvezetőjének könyve az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A Szentkirályi Ásványvíz Kft. gyárában készült fotóriportunkat a képre kattintva érheti el