"Itthon az adott szó sok esetben súlytalan"- interjú egy multivezérből lett vállalkozóval

joe böröcz böröcz jános
Vágólapra másolva!
Az Egyesült Államokba exportál régi és új régiségeket, és ez nem képzavar, sőt ezzel még Magyarország hírnevét is öregbíteni szeretné. Hogy miképpen csöppent bele ebbe a vállalkozásba, és milyen különbséget lát az itthoni és a kinti üzleti felfogás között - többek között ezekről is beszél az [origo]-nak adott interjújában Joe Böröcz, vagy ha úgy tetszik, Böröcz József, egy csomagszállító multicég korábbi vezetője, aki ma vállalkozóként tevékenykedik.
Vágólapra másolva!

- Korábban multinacionális társaságok vezető munkatársa volt, az utóbbi évben viszont vállalkozóként átnyergelt régi tárgyak adás-vételére, Magyarországról zömében az Egyesült Államokba szállít régiségeket. Honnan jött az ötlet?

Az egész hobbinak indult. A feleségemmel mindketten nagyon kedveljük a régi holmikat, de a mi esetünkben nem arra kell gondolni, hogy egyedi régiségeket, órákat, festményeket, porcelánokat, ékszereket, vagy bútorokat gyűjtenénk. Éppen ellenkezőleg, olyan viszonylag nagy mennyiségben beszerezhető régi használati tárgyakat kutatunk fel, amelyeket szívesen helyeznek el lakásukban az amerikaiak, de az esetek zömében az eredetitől teljesen eltérő funkcióban használják. Mondok egy példát, hogy érthető legyen. Százszámra vásároltunk fel például régi, fából készült mosóteknőket, amelyeket aztán kint például feltesznek az asztalra, virágot tesznek bele, vagy gyertyákat, de az sem kizárt, hogy chipses tálak kerülnek bele egy buliban. A bádogteknőbe virágot helyeznek, a régi demizsonból lámpa lesz, és egy húszliteres befőttesüveg is kiváló dekorációs tárgy lehet.

- Hogyan képzeljük el az üzlet lebonyolítását?

Vegyük azt, hogy például fel kell hajtanom ötszáz mosóteknőt, amit persze lehetetlen lenne egyenként összeszedni. Magyarországon van két-három komoly gyűjtő, akik nagy mennyiségben kutatják fel ezeket a tárgyakat. Velük állok kapcsolatban, tőlük veszem meg a holmikat. Utána megtisztítjuk a tárgyakat, konténerbe teszük őket, és irány Amerika, ahol raktárba kerülnek. Innen szállítjuk ki a megrendelőknek, nagyjából ezer üzlettel állunk kapcsolatban. Persze mire az amerikai vásárlóhoz kerül a tárgy, négy-ötszörösébe kerül ahhoz képest, amennyibe itthon.

- De ezek a tárgyak előbb-utóbb elfogynak, ha mindet felvásárolják, akkor ott vége az üzletnek, vállalkozásnak?

Nem, nincs vége, két ok miatt sem. Egyrészt a tárgyak felkutatását kiterjesztettük a térségre is, így Szlovákiára, Romániára, Ukrajnára, Moldáviára, de még Nagy-Britanniából is szerzünk be tárgyakat. Utóbbiból - talán hihetetlennek tűnik - de régi tekegolyókat vásárolunk fel, az amerikaiak azt is keresik. De van egy másik profilunk is, hogy réginek látszó tárgyakat készítünk, például szétvágjuk a régi gerendákat, és abból gyártunk asztalt, kisszekrényt vagy bármit. Ez két szempontból is nagyon hasznos. Egyrészt nem kell újabb és újabb erdőket kivágni ahhoz, hogy a bontott fából új termékeket gyártsunk, másrészt pedig szakembereknek tudunk munkát adni. Jelenleg 60 ember dolgozik a közös vállalatunk üzemében, jövőre a létszám remélhetőleg száz fölé emelkedik. Egyre keresettebbek ugyanis ezek a termékek, ráadásul az Egyesült Államok és Kanada mellett Európára is nyitunk, elsőként a skandináv országokba.

- De az ehhez hasonló termékek gyártását a cégek zöme Ázsiába, elsősorban Kínába szokta vinni.

Én viszont tudatosan nem teszem, büszke vagyok a magyar gyökereimre, és ilyen módon is öregbíteni akarom Magyarország hírnevét, tudatosítom a kinti vásárlókban, hogy magyar terméket vesznek, és az különb, mint a többi, pláne az ázsiai tucatárukhoz képest. Persze bizonyos munkafázisoknál mi is számítógép vezérelte gépeket használunk, azokkal vágjuk méretre a faanyagot, de az összeszerelés kézzel történik, mint ahogy a végső fázisok is, a gyalulás, a viaszolás, a tárgyak antikolása. Ezzel érjük el, hogy ugyan sorozatokat készítünk a tárgyakból, de nincs két egyforma darab, mindegyiknek van valamilyen sajátossága. A vásárlóink ezt igénylik, ezért keresik a termékeinket. Ez amúgy is az üzleti filozófiám veleje, hogy az ügyfél a legfontosabb, minden kérését teljesíteni kell. Ez a sikeresség titka, ami persze meg is térül.

- Ha már itt tartunk, mik a legfőbb különbségek a vállalkozás feltételei között Magyarországon és az Egyesült Államokban?

A különbség részben ahhoz kapcsolódik, amit utoljára mondtam, vagyis ha Amerikában eladok valamit, arra nemcsak garanciát nyújtok, de egyben azt is vállalom, hogy ha bármilyen gondja támad az ügyfélnek, azt megoldom. Nem keresek kifogásokat, ahogyan azt itthon teszik. Mondok egy példát. Kint is, itthon is volt problémám az okostelefonommal. Itthon, sok más esethez hasonlóan, először azt kezdik vizslatni gyanúsítással felérő módon, hogy biztosan leejtettem, vagy valami más rosszat tettem a készülékkel, tehát az elhárítás felé mozdulnak.

Amerikában viszont rögtön arra megy az ügymenet, hogy miképpen tudják megoldani, vagy kicserélik vagy visszaadják a pénzt és elnézést kérnek a kellemetlenségért. Magyarországon pedig beveszi a készüléket három hétre javíttatni, ami alatt én mit csinálok egy számomra szinte nélkülözhetetlen mobil nélkül - kérdezem én. Összefoglalva, az Egyesült Államokban alapvető szabály, hogy az ügyfelet ki kell szolgálni, mert ha nem teszed, megteszi majd más. Ez a hozzáállás Magyarországon nincs meg vagy legalábbis nem általános.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"Az ügyfelet ki kell szolgálni, mert ha nem teszed, megteszi más"

De van egy másik jelentős különbség is. Hiába születnek akár hihetetlen hosszú szerződések egy-egy üzletről Amerikában, az adott szónak legalább olyan súlya van. Sajnos itthon még mindig megtalálható az a fajta ügyeskedés, ami az ügyfél rovására megy, miközben az adott szó sok esetben súlytalan lesz.

- Miben más egy multinacionális cég vezetőjének lenni, gondolok például arra, amikor a DHL magyar leánycégének élén állt, összehasonlítva a mostani vállalkozás irányításával?

Most több olyan munkát is nekem kell megcsinálnom, amit korábban a csapatom egy tagja végzett. Harminc évig volt asszisztensem, most nincs. Persze ma már óriási segítséget nyújt a technika, napi szinten tartom a kapcsolatot az ügyfeleimmel mobilon, e-mailben, a honlapokon. Ami viszont borzasztóan hiányzik, hogy nagyon szerettem jó emberekkel, jó csapatban dolgozni.

- Sportos kollégáim a lelkemre kötötték, hogy ne felejtsem el a magyar labdarúgásról is megkérdezni, hiszen az Újpestben az ügyvezetői posztot is betöltötte. Hogyan látja, miért beteg a magyar foci?

Mert még mindig a múltban él, még mindig Puskásról, esetleg Benéről, a valamikori Fradi vagy a Dózsa sikereiről beszélünk, arról hogy hol voltunk. De könyörgök, ezeknek már közel ötven éve! Évek óta beszélnek az utánpótlás fontosságáról is, és bár történt némi előrelépés ezen a területen, még mindig iszonyú messze vagyunk a fejlett focinemzetek színvonalától. Az tény, hogy több és jobb szakembert keresünk, de nem látom, hogy a jól bevállt külföldi elemeket felhasználjuk. Itt gondolok a kiválasztástol a táplálkozásig.

Pénz, pénz, és pénz kell a futballba, például ahhoz is, hogy a szurkolóknak, a nézőknek is kulturált környezetet tudjunk biztosítani, amihez fel kellene újítani a stadionokat, újakat is építeni kellene, amelyeknél megoldott a parkolás, tiszták a vécék, normálisan működnek a büfék, egy szóval létesítmények kellenek, ahol jól érzik magukat az emberek. Nagyon fontos, hogy a magyar emberekkel és az egész társadalommal újból megszerettessük a labdarúgást. Ehhez Magyarország legfelsőbb vezetőjére lesz szükség. A kormányban, úgy ítélem, megvan az elszántság, hogy ez ügyben lépjen is, az majd kiderül, hogy erre mennyi idő és energia kell.

Színes életút

A 14 évesen az Egyesült Államokba kikerült Joe Böröcz igen színes életutat tudhat maga mögött. Magyarországon vezette a DHL szállítmányozó cég itteni részlegét, előtte pedig megfodult Ausztráliában és Új Zélendon is, ahol a söriparban volt marketing- és értékesítési vezető. Az Egyesült Államokban vezetői állást töltött be a kommunkációs mammut AT&T-nél, de foglalkozott a csomagolástechnika rejtelmeivel is. Budapesten kedvelt sportjához, a labdarúgáshoz is közel kerülhetett, ugyanis ügyvezetői posztot töltött be az Újpest FC-nél, a klubnak pedig társtulajdonosa is volt egy ideig.