Idén szigorúbban ellenőrzi a NAV a cégcsoporton belül használt árakat

Szinte minden vállalkozásra nézve kötelező előírás, hogy a vállalatcsoporton belüli másik cégükkel szemben alkalmazott árakat úgy vegyék figyelembe az adóalap kiszámításánál, mint ha "szokásos piaci árat" alkalmaznának. Az úgynevezett transzferárak ellenőrzését a NAV idén kiterjesztette a kis- és középvállalkozásokra is, igaz, egyelőre "nem túl jelentős számban". Az ellenőrzést nehezíti, hogy a kisvállalkozásoknak nem kötelező nyilvántartást vezetniük az árakról.

A cégek saját tulajdonukban álló vállalkozások között bármilyen áron elszámolhatják az egymásnak nyújtott szolgáltatásokat vagy az eladott árukat. Ha azonban ez eltér a a "szokásos piaci ártól", akkor a cégnek a két ár közti különbséggel növelnie kell az adózás előtti eredményét, pozitív eredmény esetén így az adóját is. A szabályozás célja, hogy az adóalap ne legyen kisebb, mintha a piaci árat fizetné a saját partnercég, hiszen így könnyen el lehetne tüntetni a cég bevételeit. A közös tulajdonban lévő cégek közötti árat nevezik transzferárnak.

2011-ben nagyobb figyelmet szentel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a kis- és középvállalkozások (kkv-k) transzferár-ellenőrzésének az idei ellenőrzési iránymutatás szerint, az ellenőrzés módszere azonban még nem teljesen kidolgozott. A kisebb vállalkozásoknak nem kötelező nyilvántartást vezetniük saját cégeikkel folytatott elszámolási áraikról, de az erre vonatkozó szabályt mégis be kell tartaniuk.

A NAV megfogalmazása szerint "a korábbi ellenőrzések tapasztalata alapján az alkalmazott árak tekintetében a multinacionális vállalkozások mellett indokolt figyelmet fordítani a kis- és középvállalkozási szektor adózóinak egymás közti belföldi ügyleteire is".

Kis cégeknek nem kell adminisztrálni

Siegler Zsófia, a BDO Magyarország adótanácsadója az [origo]-nak elmondta, a szabályokat nem csak a nagy cégeknek, de a kis- és középvállalkozásoknak is be kell tartaniuk, sőt az sem számít, hogy a cég és a kapcsolt vállalkozás nemzetközi vagy belföldi ügyletet teljesít. Igaz, a kisvállalkozások adminisztrációs könnyítést kapnak, mivel nem kell kötelezően, bonyolult szabályok szerint összevetniük a két árat, az adózás előtti eredményt azonban ettől még növelniük kell az árak eltéréséből származó összeggel.

Ez azt jelenti, hogy a kisvállalkozásoknál nem kötelező folyamatosan rendelkezésre állnia a dokumentációnak, azonban ha ellenőriz az adóhatóság, akkor be kell tudni bizonyítani, hogy az alkalmazott transzferár megegyezik a piaci árral - mondta Siegler Zsófia, aki szerint "tényleg komolyan veszi a NAV" az ellenőrzést.

A kapcsolt vállalkozás felé alkalmazott ár és a piaci ár összevetését tartalmazó elemzést az OECD egyik iránymutatása alapján pénzügyminisztériumi rendelet szabályozza, ezt azonban a kisebb vállalkozások maguktól aligha tudják elkészíteni tanácsadó segítsége nélkül. Az adott ügylet szokásos piaci árának meghatározásáról dokumentációt kell készíteni minden szerződés után, amely alapján az adóévben teljesítés történt.

A kisvállalkozások azonban nem kötelesek ezt a dokumentációt folyamatosan vezetni, ennek célja a kisebb gazdasági társaságok adminisztrációjának könnyítése. A NAV szerint a nyilvántartás vezetésére később sem kötelezhető a kisvállalkozás, ugyanakkor az adóalap kiegyenlítésére vonatkozó szabályt be kell tartaniuk. A hatóság a piaci ár figyelembevételének elvét követi, vagyis ha a vállalkozás bizonyítani tudja, hogy az adóalapja úgy alakult, mintha csak a piaci árakkal számoltak volna, akkor a hatóság azt elfogadja.

A többség betartja a szabályokat

A NAV azonban még nem alakította ki a nyilvántartásra nem kötelezett vállalkozások esetén követendő gyakorlatát. "Az ellenőrzések márciustól kezdődtek, így egyelőre nem rendelkezünk olyan ellenőrzési tapasztalattal, melyből általánosítható következtetéseket lehetne levonni" - válaszolta az adóhatóság az [origo] megkeresésére. A NAV szerint az eddigi "nem túl jelentős számú" ellenőrzésük során 10-15 százalékában találtak hiányosságot.

A szabályok szerint kisvállalkozásnak számít az 50 főnél kevesebb embert foglalkoztató és 10 millió euró árbevételt vagy mérlegfőösszeget meg nem haladó vállalkozás. (Önmagában a kis árbevétel még nem tesz kisvállalkozássá egy céget, a létszámszabály is szükséges hozzá.) Nem lehet azonban kisvállalkozás egy cég, ha az állam vagy egy önkormányzat legalább 25 százalékos részesedéssel vagy szavazataránnyal rendelkezik benne.

A BDO szerint azonban gyakran előfordul, hogy az első ránézésre kisvállalkozásnak tűnő társaság kicsúszik ebből a körből, mivel a kapcsolt vállalkozás adatait is figyelembe kell venni a cég besorolásakor. (Például, ha egy száz főt foglalkoztató kapcsolt vállalkozásban 40 százalékos tulajdoni hányada van a cégnek, akkor 100x0,4 = 40 fővel kell növelni a foglalkoztatottak számát a minősítésnél.)

A szabályozás szerint egyetlen olyan eset van, amellyel mentesülhetnek a kis- és középvállalkozások a szabály alkalmazása (és a dokumentálás) alól: ha a közös beszerzésre és értékesítésre létrehozott kapcsolt vállalkozásával tartós szerződést köt (ha azonban van másik kapcsolt, de nem beszerzésre létrehozott vállalkozás, annál érvényes a szabály). A BDO szerint a társaságiadó-törvény nem definiálja a tartósságot, de a számviteli törvény meghatározásából arra lehet következtetni, hogy a tartós szerződésnek minimum egyéves időtartamúnak kell lennie.