A 2008-as válság durvább volt, de ellenszerből most kevesebb van

A nyár folyamán elhatalmasodó, a tőzsdéket is megviselő adósságválság több jellemvonásában hasonlít a három éve óriásbankokat bedöntő krízishez, de még több dologban eltér, súlyosságában pedig egyelőre biztosan elmarad tőle. A világ jegybankjainak és kormányainak most viszont kevesebb eszközük van a válságkezelésre.

Zuhanó tőzsdék, hektikus devizapiacok, lassuló gazdaság, a megoldásról megegyezni nem tudó politikusok - számos olyan jellegzetessége van az utóbbi hetekben a világgazdaságban kialakult krízishelyzetnek, amely alapján a 2008-ban történtekhez lehet hasonlítani.

A New York Times által idézett, borúlátóbb amerikai tőzsdei kereskedők körében népszerű analógiák párhuzamba állítják a görög finanszírozási válságot és a Bear Stearns befektetési bank 2008. márciusi csődjét, melyet senki sem vett elég komolyan - hogy aztán a Lehman Brothers bank és az AIG biztosító őszi összeomlása annál pusztítóbb hatással legyen a piacokra. Utóbbi kettő megfelelője lenne Olaszország és Spanyolország adósságproblémája, mely e pesszimista szcenárióban hamarosan csődhöz vezet.

A többek között a szerdai, 10 százalék körüli tőzsdei esést produkáló hangulat valóban emlékeztet arra, amit három évvel ezelőtt megélt a világgazdaság. Az aggodalom már adatokban is tetten érhető: július óta az európai bankok hitelfelvételi költségei megduplázódtak, 2009 tavasza óta nem álltak olyan magas szinten, mint most. Ez arra utal, hogy a bankok egyre bizalmatlanabbak, drágábban kölcsönöznek egymásnak, márpedig ha a bankok nem kölcsönöznek egymásnak, akkor a cégeknek sem adnak forrásokat, így pedig lefagyhat a gazdaság, épp úgy mint 2008-ban történt.

Félelem az ismeretlentől

"Leginkább a félelem hasonló. Nem elsősorban a konkrét gazdasági mutatók, hanem az ismeretlentől való félelem" - mondta az amerikai lapnak Michael Hanson, a Bank of America Merrill Lynch közgazdásza. "Eddig nem alakultak olyan rosszul a dolgok, mint 2008-ban, de végül sokkal súlyosabb is lehet a helyzet, mivel az államok eladósodottsága globálisabb probléma a 2008-as jelzálogválságnál."

"Látszólag sok a hasonlóság, hiszen a befektetők a kockázatosnak tartott értékpapíroktól, devizáktól és piacoktól menekülnek, mert csökken a kockázatvállalási hajlandóságuk, amellett a pénzügyi szférát, elsősorban a pénzügyi közvetítőket érinti mindkét krízis. Három évvel ezelőtt azonban a mikroszférából, most pedig a makroszférából indult ki a válság. Ezúttal nem a bankok iránti, hanem a politikusokba vetett bizalom rendült meg, és egyes gazdasági szereplők helyett államok csődje fenyeget" - mondta az [origo]-nak Losoncz Miklós, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője és a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára hozzátéve, hogy az állami adósságválság éppen a korábbi krízis következménye.

A Wall Street Journal amerikai üzleti lap ugyanezt egy napokban megjelent elemző cikkében úgy érzékeltette, hogy míg a 2008-as krízis alulról felfelé terjedt, a magukat túlvállaló jelzálogadósoktól a felelőtlenül működő pénzügyi rendszeren át, addig most fölülről lefelé terjednek a gondok, a túlságosan eladósodott államok gondjai fertőzik meg a piacokat.

"A bankok most áldozatok"

"Korábban a baj a pénzügyi szektorban kezdődött, a bankok gyengesége okozta. Most a bankok nem gyengék, viszont ők szenvedik el a válságot, mivel sokuknak van a portfóliójában kockázatos állampapír" - magyarázta kérdésünkre Losoncz Miklós. Ezzel összhangban, az eurózónában a bajba jutott államok megsegítéséről folytatott egyeztetések jelentősége is részben abban áll, hogy minden ország a saját bankszektorát akarja megkímélni az esetleges államcsőd következményeitől.

Az [origo] korábbi cikkei arról, mi lehet a válság megoldása

• Az Európai Központi Bank úgy próbálja kezelni a probléma gyökerét, hogy vásárlással erősíti a kockázatosnak tartott államok kötvénypiacát.
• Sokan meg vannak róla győződve, hogy közös európai eurókötvény nélkül nem lehet megoldani a bizalmi válságot.
• Vannak olyan vélemények, hogy a megoldás az infláció óvatos felpörgetése lehet.

Vannak szakértők, akik szerint nemcsak egészségesebben működik a pénzügyi szektor, de a rá leselkedő veszélyek sem mérhetők az évekkel ezelőttiekhez. A Wall Street Journalnek nyilatkozó John Richards, a Royal Bank of Scotland stratégája arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad összekeverni a tőzsdei lejtmenetet a mindenre kiterjedő pánikkal. "Amit látunk, az a lassabb növekedési kilátások, illetve a recesszió esélyének megnövekedése miatti korrekció a részvényárfolyamokban. Ezzel szemben 2008-ban valódi finanszírozási válságot éltünk át" - jelentette ki.

Nehezebb lesz megtalálni a gyógymódot

A terápia szempontjából ugyanakkor Losoncz Miklós fontos eltérésnek nevezte, hogy míg 2008-ban széles válságkezelő eszköztár állt rendelkezésre, ezek az eszközök mára elfogytak: a kamatlábakat nem lehet tovább csökkenteni, és az úgynevezett mennyiségi könnyítésnek - amikor központi bankok pénzt pumpálnak a gazdaságba - is vannak korlátai. A recessziót lehetett a költségvetési politika lazításával, azaz hitelből történő állami költekezéssel enyhíteni, de ilyet most senki sem engedhet meg magának - mondta a kutató.

Szintén a mostani helyzet szempontjából kedvezőtlen különbségnek tűnik, hogy a politika megosztottsága a tengerentúlon és Európában is megnehezíti a kilábalást. Az Egyesült Államok ugyan nincs adósságválságban, de az államadósság plafonjának megemeléséről folytatott, a végletekig kiélezett - jövőre várhatóan megismétlődő - vita nem sok jót ígér a piacoknak. Európában pedig az eurózóna döntéshozatali mechanizmusainak lassúsága jelent nem elhanyagolható kockázatot.