Nyugdíjügyben a magyar útra léptek a lengyelek

Donald Tusk lengyel miniszterelnök (j) közös sajtótájékoztatót tart az első hivatalos külföldi látogatására Varsóba érkezett Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, Lengyelország, Varsó
Vágólapra másolva!
Egyelőre csak az első lépést tette meg a nyugdíjrendszer átalakításában a lengyel kormány, de egy hónappal ezelőtt még ettől is ódzkodott. A magyar példa részleges követése mögött az állami pénzügyek konszolidálására való törekvés, illetve az államadósság elszabadulásától való félelem áll. A piacok tetszését ennek ellenére aligha nyeri el a módszer.
Vágólapra másolva!

Kedden megerősítette a lengyel miniszterelnök gazdasági főtanácsadója, Michal Boni, hogy a kormány január 20-ig elkészíti a lengyelországi nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó törvényjavaslatot, melynek értelmében csökkenne a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakhoz érkező befizetések mértéke. A bruttó bérek eddigi 7,3 százaléka helyett áprilistól csak 2,3 százalék kerülne a magánpénztárakhoz, a maradék 5 százalék az állami nyugdíjalapot gazdagítaná.

Ez lényegében ugyanaz a lépés, aminek bejelentésével a magyar kormány is kezdte a nyugdíjrendszer átalakítását még tavaly ősszel. Különbségek azért vannak: Magyarországon a magánpénztári tagdíjak teljes összegét, eredetileg csak átmeneti, 14 hónapos időszakra irányította át a kormány, majd kiderült, hogy a célja a második pillér megszüntetése, az eddig gyűjtött vagyon államosítása, és az új szabályozás is ennek szellemében készült. Lengyelországban véglegesnek szánják a változtatást (illetve 2017-től az 5 százalék 3,8-ra csökkenne), de annak nincs jele, hogy a magánpénztárakat fel akarnák számolni.

A közös pont a két intézkedés mögötti valódi mozgatórugó, jelesül az államadósság szintje. Orbán Viktor miniszterelnök egy decemberi, a Facebookon megjelent videójában mondta ki először egyértelműen, hogy a túl magas államadósság (ennek mértéke nálunk a GDP több mint 80 százaléka) miatt kell a magánpénztárak vagyonát az államkasszába terelni. A lengyel kabinet is világosan jelezte az elképzelés első hivatalos bejelentésekor, december 30-án, hogy a cél a GDP-arányos államadósság mértékének 55 százalék alatt tartása (a lengyel törvények értelmében e határ elérésekor automatikusan megszorítások lépnek életbe).

Együtt nem ment

A két ország korábban együtt, hét másik uniós tagállammal közösen fellépve próbálta elérni, hogy azon uniós tagállamok, amelyek nyugdíjrendszerük fenntarthatóságának javítása érdekében bevezették a második pillért, az ebből adódó költségeiket - vagy legalább azok egy részét - ismertethessék el a költségvetésihiány-számítások során. A rendszer ugyanis eleinte csak viszi a pénzt, jótékony hatásai csak később, az első kifizetések beindulásával jelennek meg. A tagállamok adósságválsága miatt aggódó EU azonban nem ment bele ebbe. A magyar kormány ezután nyúlt a drasztikus megoldáshoz, a lengyelek pedig tovább lobbiztak, és valamilyen kompromisszumot sikerült elérniük, de ennek részletei még mindig nem ismertek.

"A magyar döntés komoly figyelmeztetés volt" - mondta korábban a Bloombergnek Marcin Mrowiec, a Bank Pekao varsói elemzője, aki szerint az EB arra jött rá, hogy a jelenlegi szabályok nem motiválják az országokat a reformokra. Annak idején a magyar példát hozta fel cikkében a Financial Times is, a lap szerint Lengyelország el akarta kerülni, hogy olyan radikális lépésre kényszerüljön, mint Magyarország. Aztán a lengyel kormány saját hatáskörben mégiscsak lépett, és a járulékok átrendezésével számítása szerint jövőre stabilizálódhat, majd lassan csökkenésnek indulhat az államadósság GDP-hez vizonyított aránya. A költségvetés deficitje ugyanis a remények szerint éves szinten 1 százalékponttal mérséklődik (ez körülbelül 15 milliárd zlotyt jelent).

Nemrég még mást megoldást kerestek

Az államadósság-csökkentés elérésének eszköze egyértelmű szembefordulást jelent Donald Tusk kormányfő korábban hangoztatott politikájával, bár a kormányon belül eddig is voltak már viták a témában. "A magyar példa azt mutatja, hogy a rövid távú, egyszeri megoldások nem működnek. Eltökéltek vagyunk abban, hogy nem követjük Magyarországot. Más megoldást keresünk" - jelentette ki egy hónapja épp a fent idézett tanácsadó. A mostani döntés azonban, ha csak részben is, de a magyar példát követi - ahelyett, hogy a korábbi elképzeléseknek megfelelően egy új típusú államkötvény kibocsátásával kezeljék a keletkező államháztartási feszültséget.

A bejelentés után sok elemző a lengyel tőkepiacot kezdte félteni. A tervek szerint a kormány azzal ellensúlyozná a magánpénztárakba ömlő pénzmennyiség csökkenésének a részvénypiacra gyakorolt kedvezőtlen hatását, hogy a részvényhányad jelenlegi, 40 százalékos korlátját felemelné - de egyelőre nem tudni, mennyire. A varsói tőzsde mindenesetre nem omlott össze a várható keresletcsökkenés hírére, bár ebben bizonyára a bejelentés kiváló időzítése is szerepet játszott: az ünnepek körüli időszakban egyébként is alig volt forgalom.

"A legkönnyebb utat választották"

"A parlamenti erőviszonyok alapján nem lehet gond a törvény elfogadása, azt biztosra lehet venni" - mondta kérdésünkre a lengyel Raiffeisen Bank elemzője, Marta Petka-Zagajewska. A közgazdász szerint a piacokat kellemetlen meglepetésként érte a nyugdíjdöntés, mert bár pletykákat lehetett hallani, a legtöbben nem gondolták, hogy a kormány valóban ilyen lépésre készül. "Az általános értékelés szerint ez visszalépés a jelenlegi rendszerhez képest. A kormány a legkönnyebb utat választotta az állam pénzügyeinek rendbe tételéhez. A döntés nem túlságosan érdekli az embereket, amíg a nyugdíjat nem csökkeni" - tette hozzá.

"A lengyel nyugdíjrendszer egyébként rászorulna egy igazi reformra - a hagyományosan nagyon erős lobbierejű agrárágazatban, például, rengeteg az indokolatlan kedvezmény -, és egy önkormányzati reformmal is sokat lehetne fogni az állami költségeken. De jövőre parlamenti választások lesznek, ilyenkor aligha kezd bele a kormány nagyobb, kockázatos átalakításokba" - mondta az [origo]-nak Samu János, a Concorde Zrt. Lengyelországgal is foglalkozó elemzője.

A tervezett változtatás is okozhat azonban gondot a kormánynak, ha nem is közvetlenül a hazai népszerűségére gyakorolt hatással. Az Unicredit bécsi szakértője, Tóth Gyula aktuális elemzésében azt írta, elképzelhető, hogy a nemzetközi hitelminősítők negatívan, a lengyel adósbesorolás kilátásának rontásával reagálnak majd. Azt is megjegyzi, hogy noha Lengyelország az elmúlt években kitűnt az EU-ban példátlanul gyors gazdasági növekedésével, az ország strukturális hiánya nagyon rosszul alakult, és a friss fejlemények is azt mutatják, hogy a kormány nem hajlandó népszerűtlen intézkedésekre.

A bankadóról is gondolkodnak

A lengyel pénzügyminisztérium egyelőre még azt elemzi, hogy milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járna egy bankadó bevezetése - derül ki abból a válaszból, amit a lengyel pénzügyminiszter-helyettes adott kedden egy parlamenti interpellációra. Dariusz Daniluk azt írta, a tárca különösen nagy figyelemmel kíséri más uniós tagállamok reakcióit ebben a kérdésben.

Lengyelországban tavaly augusztusban vetődött fel először a bankadó bevezetésének a gondolata, akkor Donald Tusk miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy az intézkedés nem jelent majd nagy terhet a pénzintézeteknek. Szeptemberben Jacek Rostowski pénzügyminiszter azt közölte, hogy a bankadó a parlamentben egyszer már megvitatott tervezet szerint a mérlegfőösszeg 0,39 százalékát tenné ki.(Magyarországon a bankoknál az adó a módosított mérlegfőösszeg 0,45 százaléka, ez sokkal magasabb, mint a nyugati országokban alkalmazott teher.)