Mi köze a Tocsik-pernek a végkielégítések különadójához?

Vágólapra másolva!
Az Alkotmánybíróság szerint a jó erkölcsbe ütköző végkielégítések megadóztatásával nincs gond, az [origo] által megkérdezett jogászok szerint viszont az korántsem egyértelmű, hogy hol van a jó erkölcs határa. Az indoklásban feltűnő "jó erkölcsbe ütközés" fogalma kulcsszerepet játszott a Tocsik-perben is.
Vágólapra másolva!

Az Alkotmánybíróság keddi döntése elkaszálta a végkielégítésekre vonatkozó 98 százalékos különadót, az indoklás szerint a testület azt találta alkotmányellenesnek, hogy nem csak a jó erkölcsbe ütköző juttatásoknál alkalmazták az elvonást, hanem ott is, ahol alanyi jogon járt a végkielégítés. (A Fidesz frakcióvezetője, Lázár János azt mondta a döntés után, hogy kezdeményezi az alkotmány módosítását, miszerint a jövőben azokban a kérdésekben ne dönthessen az Ab, amelyekkel kapcsolatban népszavazás sem írható ki - az erről szóló cikkünket itt találja.)

Nem egyértelmű azonban, hogy mit is jelent a "jó erkölcsbe ütközés" jogi kategóriája, erre ugyanis nincs részletes törvényi szabályozás. Az [origo]-nak több, névtelenséget kérő jogász is azt mondta, hogy nem lehet meghatározni azt az arányt, ami a jó erkölcs határát jelenti. A bírói gyakorlat sem egységes, adott esetben a bíró ingerküszöbétől függ, hogy mit tekint kirívó aránytalanságnak.

Mi az a jó erkölcs?

Bozsonyik Hédi, a Szecskay Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint a törvény által szabályozott juttatások mindenkinek alanyi jogon járnak, tehát azok nem lehetnek jó erkölcsbe ütközőek. Ugyanakkor a szabályok csak a minimumokra vonatkoznak, a munkavállaló javára el lehet térni ettől, a plafont a "jó erkölcs" húzza meg.

A közalkalmazottak alapesetben három év után egyhavi, öt év után kéthavi, nyolc év után háromhavi, tíz év után négyhavi, huszonöt év után nyolc havi végkielégítésre jogosultak. Egy általunk megkérdezett jogász szerint pozíciótól és felelősségtől függően, egy-két éves munkaviszony után 3-6 havi végkielégítés egyedi szerződéses elemként még indokolható.

Bozsonyik Hédi szerint a "jó erkölcs" jogi kategóriája bírósági döntésekből vezethető le: eszerint jó erkölcsbe az a szerződés ütközik, amelyet jogszabály nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.

Nem szokásos

Vidákovics Béla Zsolt ügyvéd szerint nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik az a vállalkozói szerződés, amelyben a vállalkozó olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére nem képes és tevékenység kifejtése nélkül kíván a vállalkozói és az alvállalkozói díj különbözetéhez jutni vagy az olyan kötelezettség vállalása, amelynek teljesítésére a szerződő félnek nincs lehetősége.

Tehát az adott személy átlagos jövedelemhez, valamint a piacon kialakult szokásokhoz mért, azokhoz képest nagy mértékben eltúlzott végkielégítést (például a BKV-ügynél Sz.-né Sz. Eleonóra esetében a havi fizetésének 70 szerese) vagy akár annak ellenkezőjét lehet jó erkölcsbe ütközőnek tekinteni - mondta az [origo]-nak a jogász.

Nem mindegy, ki adja

A bírói gyakorlat szerint nem mindegy, hogy magáncégről, költségvetési pénzből működő szervről, vagy egy állami cégről van szó a jó erkölcsbe ütközés vizsgálatakor - mondta a végkielégítésekről az [origo]-nak Szűcs Péter, a Legfelsőbb Bíróság szóvivője.

A munka törvénykönyve, kollektív szerződés vagy a munkaszerződés rögzíti a végkielégítések mértékét. A költségvetési pénzből gazdálkodó vállalatoknál a bíróság a jó erkölcsbe ütközés vizsgálatakor a törvényszöveg és a körülmények mellett megnézi azt is, hogy mi az adott szektorban az általános gyakorlat. Továbbá azt is, hogy az a társadalom általános erkölcsi felfogásával ellentétes-e - mondta Szűcs Péter, aki szerint magáncégeknél elfogadható lehet akár kétéves fizetést tartalmazó végkielégítés is, cserébe azért, hogy ennyi ideig a munkavállaló ne menjen el a konkurenciához.

A Tocsik-perben vált ismertté

A Polgári Törvénykönyvben több helyen is említett, a szerződések semmissé nyilvánításának és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének is alapjául szolgálható "jó erkölcsbe ütközés" fogalma a Tocsik-perben vált széles körben ismertté.

Az ÁPV Rt.-től a kilencvenes évek közepén 804 millió forintos sikerdíjat felvevő jogászt az ellene indított büntetőeljárásban ugyan felmentette a Legfelsőbb Bíróság, a polgári perben azonban úgy ítélkezett, hogy sikerdíjszerződése a jó erkölcsbe ütközött, a "társadalom rosszallását váltotta ki", hiszen Tocsik túlzott ellenszolgáltatáshoz jutott a közvagyon terhére anélkül, hogy bármifajta kockázatot vállalt volna. A bíróság ezért jogerős döntésében tizedére, 80 millió forintra csökkentette a Tocsik Mártát megillető díjat.

Automatikusan visszautalja az APEH

Az eddig befizetett különadót minden érintett visszakapja, ehhez semmilyen jogszabály-módosításra, illetve új jogszabály meghozatalára nincsen szükség - közölte az APEH kedden. A magánszemélyeket terhelő különadó bevételi számlájára az adóhatóság adatai szerint október 25-ig 3,1 millió forintot fizettek be az adóalanyok. Az, hogy mikor, milyen módon kapják meg az érintettek a visszaigényelt pénzt, attól függ, hogy a végkielégítést a törvény hatályba lépése előtt, vagy után kapták meg, vagyis ők, vagy munkáltatóik nyújtották-e be a kapcsolódó bevallást - közölte az adóhatóság.