A magánnyugdíjat is fenyegeti a demográfiai bomba

A társadalom öregedése nem csak az állami nyugdíjrendszereket kezdi ki, hanem a magánpénztárakat is, ha ugyanis sok az idős és kevés a fiatal, akkor csak nyomott áron lehet pénzzé tenni a befektetéseket. A kérdéssel a pénztárak egyelőre nem foglalkoznak, az igazi fejfájást egyelőre az állami pillér jelenti, a kormányra készülő Fidesz-KDNP szakpolitikusa szerint azonban csak a nagyobb szülési kedv jelenthet megoldást.

A magánnyugdíj-pénztárak az elmúlt évben csaknem teljesen ledolgozták a világgazdasági válság okozta veszteségeiket, a portfóliók nagy többsége jól teljesített 2009-ben, illetve az elmúlt tizenkét évre vetítve is, így a jelenlegi szabályokból adódó kifizetési kötelezettségüket teljesíteni tudják - a pénzügyi felügyelet adatai alapján az lehet a benyomásunk, hogy a megtakarításaink teljes biztonságban vannak, és ha rendesen fizetünk, megfelelően finanszírozott öregkorra számíthatunk.

Magánpénztári nyugdíjunk azonban nem csak rajtunk és a vagyonkezelő ügyességén, illetve a piaci széljáráson múlik, így korai lenne még hátradőlni. A nyugdíjak hosszú távú befektetések, így a hosszú távú folyamatok hatnak rájuk a leginkább, ezek közül pedig van egy olyan, amely tehetetlensége, hatásának jelentősége és rossz irányba való fejlődése miatt különösképp kiemelkedik a többi közül: ez a társadalom öregedése, amit demográfiai bombaként emlegetnek.

Generációk közötti egyensúlytalanság

"A globális elöregedés nem csak az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszereket veszélyezteti, hanem a tőkefedezeti magánpénztári rendszereket is kihívás elé állíthatja. A demográfiai szerkezet átalakulása miatt ugyanis a megtakarítások piacán az idősek és a fiatalok közötti egyensúly megbomlik, ami a nyugdíjak reálértékének csökkenésével járhat" - erre a következtetésre jutott a svájci Nemzetközi Fizetések Bankjánál (BIS) dolgozó magyar közgazdász, Takáts Előd, aki a Portfolio.hu és a nyugdíjkerekasztal budapesti konferenciáján tartott előadást a múlt héten az elöregedés és az eszközárak kapcsolatáról.

A tőkefedezeti logikát követő magánnyugdíj-rendszereknek megvan az az előnye a felosztó-kirovó elven működő államiakkal szemben, hogy mindenki saját magának tehet félre öregebb napjaira, azaz senki nincs kitéve a következő generáció fizetési hajlandósága, illetve a járulékszabályok változásának. A fiatalok és az idősebbek közötti kapcsolat azonban itt sem szűnik meg, és a magánrendszer bizonytalansága ebből adódik: nyugdíjaskorban ugyanis úgy lehet pénzzé tenni a megtakarításainkat, ha azokat eladjuk a későbbre épp megtakarító fiataloknak. Gond akkor van, ha egyensúlytalanság alakul a piacon, vagyis túl sok időskorú akar eladni túl kevés fiatalnak.

Takáts Előd előrejelzése szerint a magyar társadalom elöregedése épp ezzel a következménnyel járhat. A demográfiai helyzet romlása első körben pozitívan hat az eszközpiacokra: a kevés gyermek miatt csökkenti az eltartottak aktívakhoz mért arányát, ami azt jelenti, hogy egy viszonylag népes generáció jelenik meg a megtakarítási termékek (részvények, állampapírok vagy épp ingatlanok) piacán, a túlkereslet pedig felhajtja az árakat - Taktás Előd szerint ez történt az utóbbi 25-40 évben a fejlett világban, aminek következtében csökkentek a hozamok és emelkedtek a részvény- és ingatlanárak.

Az állampénzügyeket is megnehezítheti

A következő pár évtizedben ezzel szemben arra lehet számítani, hogy ez a generáció nyugdíjba megy, és hirtelen megnő az eltartottak aránya. A friss nyugdíjasoknak pedig nem értékpapírokra van szükségük, hanem pénzre, így a megtakarításaikat pénzzé próbálják majd tenni - gondjuk azzal lesz majd, hogy nem lesz kinek eladni, hisz a nyugdíjas évekre készülő fiatalból kevés lesz. A következmény: a korábban a túlkereslet miatt drágán megvett megtakarítási eszközöktől csak nyomott áron tudnak majd megszabadulni, vagyis a nyugdíjuk a vártnál szerényebb lesz.

Lehetőségként felmerülhetne, hogy érdemes olyan piacokon befektetni a nyugdíjas évekre szánt megtakarításainkat, ahol nincsenek demográfiai bajok, hanem épp ellenkezőleg, fiatalodik a társadalom. A gond csak az, hogy a világnak jelenleg három olyan régiója van, ahol nincs öregedés (Afrika, India és az arab országok), ezen, amúgy is elég kockázatos térségekben azonban egyszerűen nincs annyi befektetési lehetőség, amennyire a fejlett világ nyugdíjasainak szükségük lenne.

Fontos a generációk közötti egyensúly

A magyar nyugdíjrendszerben a magánpénztárak csak az öregkori jövedelmek egy részét adják, a mindenkori aktívak befizetéseit újraosztó állami rendszer is fennmaradt - a demográfiai bomba ez utóbbi esetében még hangosabban ketyeg. "A magán-nyugdíjpénztári rendszer lényege, hogy a terhek egy részét leveszi a társadalombiztosítás válláról, ezáltal csökkenti annak kockázatait. És mivel mindenkinek egyéni számlát vezet, abban segít a tb-nek, hogy enyhíti azt a feszültséget, amikor az éppen aktívak befizetéseiből nem finanszírozhatók a nyugdíjak. Tehát megoldást jelent a kockázatokra, ha csak részlegesen is" - mondta érdeklődésünkre Nagy Csaba, a hazai magánnyugdíjpénztárak többségét tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség elnöke.

Külföldre vinnék a kínai nyugdíjmilliárdokat

A magasabb hozamok reményében külföldön fektetne be Kína 114 milliárd dollárt kezelő nyugdíjalapja. A Reutersnek nyilatkozó kínai illetékesek szerint a nemzeti társadalombiztosítási alap külföldi részvényekbe, kötvényekbe, kockázati tőkealapokba és a tőzsdére be sem vezetett cégekbe is fektetne a nyugdíjpénzekből. A szabályok szerint az alap tőkéjének akár 20 százalékát is Kínán kívülre viheti, jelenleg ez az arány 7 százalék alatt van.

Az elöregedés nem csak ott kezdi ki az állami rendszert, hogy ha egyre kevesebb a gyermek, akkor idővel egyre kevesebb lesz a befizető, miközben a nyugdíjasok száma nő, hanem a megtakarítások piacának fent bemutatott átalakulásán keresztül is. A társadalom elöregedésének második szakasza alatt ugyanis a hozamok emelkedésre vannak ítélve, ami azt is jelenti, hogy az államadósság finanszírozása is megdrágulgat - ez különösen azon országok, például Magyarország esetében lehet problematikus, amelyeknek már most, a globális hozamemelkedés megkezdődése előtt is gondjai vannak az állampénzügyekkel.

"A nagyobb szülési kedv jelenthet megoldást"

A megtakarítás egyensúlytalanság hosszú távú negatív hatásaival egyelőre kevesen foglalkoznak - feltehetően azért, mert egyelőre az állami nyugdíjpillér rövid távú fenntarthatósága is fejfájást okoz, amit jól mutat, hogy az utóbbi pár év nem annyira a demográfiáról, hanem sokkal inkább a pénzügyi egyensúlyról szólt (ezzel kapcsolatos cikkeinket itt, itt és itt találja). Nagy Csaba például nem hiszi, hogy a probléma közvetlenül hatna a magán-nyugdíjpénztári szektorra, szerinte a szakmán belül sem téma ez.

"A hozamok és kockázatok szerinti differenciálásra már most is nagy súlyt helyeznek a pénztárak, és szó van arról, hogy a jelenlegi, háromféle portfólió mellett kialakítanak egy negyedik, a bankbetétekhez hasonló kockázatú, ennek megfelelően alacsonyabb hozamú portfóliót, amelyre a nyugdíjba menetel előtt két évvel lehetne áttérni" - mondta a pénztárszövetségi elnök.

"Rövid távon az aktivitási ráta növelése segíthet a nyugdíjrendszeren, a több foglalkoztatott ugyanis több befizetőt is jelent, ez segíti a nyugdíjkassza egyensúlyát" - mondta az [origo]-nak Mészáros József, a KDNP alelnöke, aki 2000 és 2002 között a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot vezette, azóta pedig az egyik kidolgozója volt az ellenzéki párt nyugdíjtörvény-tervezetének.

Mészáros szerint ezzel együtt jogosak a demográfiai aggodalmak. "Középtávon a nagyobb szülési kedv jelenthet megoldást, mivel olyan rendszert még nem találtak ki, amely a következő generációk nélkül is működik" - fogalmazott a politikus, aki úgy véli, az egyensúly fenntartása érdekében fontos, hogy a nyugdíjrendszer pozitív üzenetet közvetítsen, vagyis megérje részt venni benne.