Ha nincs megegyezés Brüsszellel, sikertelen lesz a kormány politikája - interjú Parragh Lászlóval

Az uniós források átcsoportosítása nélkül kudarcra van ítélve a kormány gazdaságpolitikája, ezért mindenképp meg kell győzni Brüsszelt a fejlesztések elkerülhetetlenségéről - mondta az [origo]-nak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, aki a kormányváltás óta a Mol és a Malév igazgatóságába is bekerült. Parragh szerint a forintnak stabilnak kell lennie, érdeksérelem nélkül pedig nem lehet megúszni a nagy átalakításokat. Interjú.

- Hétfőn a kormánnyal közösen tartott sajtótájékoztatón ismertette, hogy a Széchenyi-kártyával forgóeszköz-hitelt is felvehetnek a vállalkozók. Minden kívánságukat ilyen gyorsan teljesíti az új kormány?
Valóban évek óta szajkóztuk, hogy a vállalkozásoknak már nemcsak a fejlesztését, hanem lassan a puszta létét, működését lehetetleníti el, hogy nincs megoldva a finanszírozásuk. A forgóeszköz-hitel, illetve később a beruházásra, majd pedig az önerőre felvehető kölcsönök ezt a forráshiányt pótolhatják a Széchenyi-kártya segítségével.

- Miért pont most sikerült megvalósítani ezt a konstrukciót? Az előző kormányok gonoszak, netalán ostobák voltak, hogy nem vették figyelembe a vállalkozások kéréseit?
Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Azt rögtön leszögezem, hogy a kamara minden kormánnyal kereste, keresi az együttműködést. Ha úgy tetszik, tartjuk magunkat ahhoz a kínai közmondáshoz, ami szerint mindegy milyen színű a macska, csak megfogja az egeret, vagyis a hatékonyság a legfőbb szempont.

2000-től vagyok az MKIK elnöke, jó volt az együttműködésünk az akkori Orbán-kormánnyal, de remek viszonyt alakítottunk ki a 2002-ben hivatalba lépett Medgyessy-kabinettel is, Kiss Péter munkaügyi tárcavezetővel közösen dolgoztuk ki a szakképzés átalakítását. A Gyurcsány-kormánnyal sem volt bajunk egészen 2006 tavaszáig, amikor úgy ítéltük meg, hogy nem igazak a kormány által mondott számok. Személyes vitába bonyolódtam Gyurcsány Ferenccel, ő azt mondta, hogy tartható a 2006-ra kitűzött hiánycél, én azt állítottam, hogy 10 százalék is lehet. Szerinte az euró 2008-ban bevezethető lett volna, szerintem pedig lehetetlen vállalás volt. Ő növekedési pályáról beszélt, én lefelé csúszásról.

Gyurcsány álláspontja szerint az uniós források jó helyre mentek, a növekedést szolgálták, én pedig azt mondtam, hogy hibásan betonba és vasba öntjük az eurómilliókat, ravatalozók felújítására költünk, aminek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása ugye megkérdőjelezhető. Akkor és ott biztosan megroppant a bizalom egymással szemben, amit némileg konszolidálni tudtunk a Bajnai-kormánnyal, de velük meg a válságkezelés mikéntjében nem értettünk egyet.

- A mostani kormánnyal viszont szembetűnően nagy az egyetértés. Tényleg ennyire passzolnak az érdekeik?
Az már tavaly ősztől látható volt, hogy politikai váltás fog történni Magyarországon, ennek csak a mértékét nem lehetett biztosan tudni. Nem titkoltuk, hogy a kamara szerint is kívánatos volt a kétharmados arány, mert úgy véltük, csak ilyen felállásban kerülhetők ki a kicsinyes koalíciós alkudozások, amelyeken ideje volt túllépni, hogy világos, határozott, és gyors intézkedéseket hozhasson a kormány.

"Mindegy milyen színű a macska, csak megfogja az egeret"

- Az elmúlt években az akkor ellenzéki, most kormányon lévő Fidesztől, és a vállalkozóktól sem hallottunk mást, mint hogy a válságból való kilábalás alfája és omegája az adócsökkentés, azon belül is az élőmunka terheinek mérséklése. Erről most kevesebbet hallani. Megváltozott a véleményük?
Nem változott meg, most is fontosnak tartjuk az adók, járulékok csökkentését, de látjuk, hogy nagyon szűk a kormány mozgástere. Több sebből véreznek a bevételi tervek, kisebb lesz a társasági adóbevétel, a kevesebb eladott autó miatt a regisztrációs adót is túltervezték, az üzemanyagok értékesítésének 15 százalékos visszaesése miatt pedig jövedéki adóból lesz kevesebb. De ezeken kívül is számtalan példát tudnék még sorolni a költségvetést fenyegető problémákra.

A kormánynak így csak arra van módja, hogy a szűk keretek között csoportosítson át bizonyos adónemeket, hogy ez majd mikor érheti el az élőmunka terheit, azt a politikának kell eldönteni.

- Az utóbbi hetekben a Mol és a Malév igazgatóságába is bekerült, a kormányt pedig gyakran éri az a kritika, hogy a saját embereit nevezi ki vezetőknek, függetlenül a leváltottak képességeitől, eredményeitől.
Ezt a saját ember kifejezést nem tudom értelmezni. 2002-től, a szocialista kormányok idején a GySEV és az Eximbank-Mehib igazgatóságának tagja voltam. Tudomásom szerint akkor is az volt a kiválasztás szempontja, hogy az illető külsősként valami többletértéket tudjon hozzáadni a cég működéséhez például, hogy jártas legyen a makrogazdasági ismeretekben, vagy hogy legyenek jó nemzetközi kapcsolatai.

Senki nem várta tőlem, hogy az ország második vasúttársaságának alelnökeként ahhoz értsek, hogy milyen váltóberendezéseket kell vásárolni. Abban viszont segíteni tudtam például, hogy a Szentgotthárd-Szombathely vonal 50 milliárdos beruházásához minél több uniós forrást szerezhessünk.

- A Malévnél mit tud majd segíteni? Húsz éve egyfolytában vergődik a társaság, egyik kormány sem tudott mit kezdeni a magyar légitársasággal.
Egyelőre annyit látok, hogy hihetetlenül nehéz feladat lesz, aminek számtalan előre nem látott buktatója van. Ami viszont reményt keltő számomra, hogy nagyon jó csapatból áll a Malév igazgatósága és felügyelő bizottsága is. (A Malév igazgatóságának magyar tagjai: Urbán László elnök, Bienerth Gusztáv, Parragh László, Winkler János - a szerk.)

- Kanyarodjunk vissza a vállalkozásokhoz, állandó vitatéma a forint árfolyama. A cégeknek milyen eurókurzus lenne jó?
Ezt így nem lehet megmondani, az exportőröknek nyílván a gyenge forint a jó, a belföldön működőknek, értékesítőknek pedig fordítva, az erős forint a kedvező. Szerintem az a legfontosabb, hogy stabil legyen a forint.

- Az utóbbi két hónapban nem a stabilitásról ismerszik meg a forint.
Így van. Teljesen más gazdaságfilozófiát vall az Orbán-kormány elődjeinél, s ez a gazdaságpolitikai fordulat sokaknak nem tetszik, jelentős üzleti érdekek sérülnek. Ugyanakkor csak a növekedés teremthet hosszú távon is fenntartható egyensúlyt. Ezt én is így gondolom, s ez egyben a stabil forint alapja is.

"Most is fontosnak tartjuk az adók, járulékok csökkentését"

- Mit gondol az euróról? Csehország és Lengyelország például egyáltalán nem sietteti a közös pénz bevezetését.
Ez is klasszikus gazdaságfilozófiai kérdés. El kell dönteni, hogy akarjuk-e vagy sem. Ha igen, akkor minden feltételt és cselekvést ennek kell alárendelni. Ezt tették a szlovákok, és már eurójuk van. A csehek és a lengyelek másképp gondolják. Mindkét út lehet helyes, de jól kell csinálni. Mindkét esetben elengedhetetlen azonban a költségvetés stabilitása és a hiány alacsony szinten tartása.

- Jövő évtől egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadót vezet be a kormány, és mivel az egyik sarokpont, hogy senki nem járhat rosszabbul, így elkerülhetetlen lesz az alacsony bérek, a minimálbér emelése is. Mi erről a kamara véleménye, illetve milyen feltételek mellett egyeznének bele a bérek emelésébe?
Nem ismerjük a pontos elképzeléseket így előzetes számításokat sem tudunk végezni. Ráadásul nem vagyunk tagjai az OÉT-nek, így a mi "beleegyezésünket" nem is fogják kérni. A minimálbér adómentessé tételét már bevezetésekor élesen bíráltuk, mert már akkor látszott, hogy ez rendszerhibát eredményez. A közteherviselés filozófiája alapján ezt mindenképpen rendbe kell tenni. Ugyanakkor több százezer ember jövedelme esetében valós feszültség keletkezik, amit kezelni kell, hiszen ha nem tesszük, úgy ők megpróbálják a munkaadóikra hárítani a többletterhet s ez munkahelyek megszűnéséhez vezethet főleg az egyébként is elmaradott, depressziós térségekben. A megoldást több eszköz együttese alkalmazásában látom.

- Említette a növekedést. A meghirdetett űj Széchenyi-terv szinte kizárólag uniós forrásokat használna fel, három év alatt 1000 milliárd támogatást juttatna a vállalkozásoknak. Mire lesz ez elég?
Az optimális az lenne, ha általános konjunktúra idején kapnák a pénzt a vállalkozások, ezzel szemben még mindig a depresszió jellemzi inkább a gazdaságot, tehát inkább a kapacitások kihasználatlansága a jellemző, s nem a beruházások iránti igény. Mivel a növekedésben egyharmadnál nagyobb súlyt nem kaphat a hazai fogyasztás élénkülése, ezért a kitörést a külpiac erősítése, így az exportra termelők beruházásainak serkentése is jelentheti.

Itt megismételhetem azt a példát, amivel az előző kormányokkal is vitatkoztunk, hogy micsoda kidobott pénz 3,8 milliárd forintot a komáromi vár felújítására költeni, mennyivel hasznosabb lenne, ha abból a pénzből a környéken a Suzuki vagy a Nokia gyár beszállítóit fejlesztenénk. Ott követtek el súlyos hibát az előző döntéshozók , hogy az uniós pénzek felhasználásánál úgy viselkedtek, mintha egy fejlett ország lennénk, amelyik számolatlanul szórhatja a pénzt közösségi beruházásokra, miközben a gazdaságunk teljesítménye töredéke a többi uniós országénak. Mi egy felzárkózó ország vagyunk. Ráadásul az eddig elköltött uniós pénzek többnyire rossz hatásfokkal hasznosultak.

"Ez a gazdaságpolitikai fordulat sokaknak nem tetszik, jelentős üzleti érdekek sérülnek"

- Hogy mire használjuk fel a közösségi forrásokat, ahhoz az uniónak is lesz szava. Ön szerint meggyőzhető lesz Brüsszel?
Igen. De a források átcsoportosítása, másfajta felhasználása nyílván csak úgy mehet át Brüsszelen, ha meggyőzzük őket arról, hogy ez segíthet a gazdaság erősödésében, gondjaink megoldásában, s ha teljesen átlátható, ellenőrizhető szisztémát tudunk bemutatni.

- Mi történik akkor, ha Brüsszel esetleg nemet mondana a források átcsoportosítására?
Akkor sikertelen lesz a gazdaságpolitika, más forrás ugyanis nincs a fejlesztésre. Az állam, a lakosság, a vállalkozások is súlyosan eladósodottak, külső forrás, újabb hitel már nem vonható be ezért, nem marad más csak az uniós pénz. De azt Brüsszelben is érzékelik ezt s tudják, hogy valamit tenni kell a magyar gazdasággal.

- Más elvárás, feltétel is lenne azért. Korábban állandóan a nagy elosztó rendszerek elkerülhetetlen átalakításáról beszélt a kormány, a szakértők, sőt az ellenzék is. Ma erről sem hallunk semmit. Megúszható-e ez, és egyáltalán elképzelhető-e bármilyen átalakítás úgy, hogy azzal senki ne járjon rosszul?
Véleményem szerint biztosan nem kerülhető meg az oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, önkormányzatok, adórendszer működésének átalakítása. Abban is biztos vagyok, hogy érdeksérelem nélkül az átalakítások nem úszhatók meg. Az viszont már a politika feladata, hogy meghatározza: milyen mértékű átalakításokat hajlandó és képes megtenni, és közben mennyire képes kárpótolni legalább részben az átalakításban kárt szenvedőket. Hiszek abban, hogy a következő években jelentős rendszer átalakítások következnek. Ha ez nem történik meg, úgy válságról válságra fogunk bukdácsolni s nem tudunk felzárkózni Európához.

Szoros kapcsolatban a vállalkozókkal

A Fidesz a 2010-es választásokat megelőzően is látványosan jó kapcsolatokat ápolt a vállalkozókkal, illetve szervezeteikkel. Idén márciusban Orbán Viktor, akkor még miniszterelnök-jelöltként a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségénél járt, s a Demján Sándor vezette VOSZ hat pontjából ötöt el is fogadott (erről itt olvashat részletesen).