Konkrét esetekkel próbálják megfogni az OTP-t holokauszt-túlélők

Összesen 2 milliárd dollárra perel több magyar bankot egy szervezet arra hivatkozva, hogy a második világháború során részt vettek a zsidók kifosztásában. A keresetlevél szerint a pert kezdeményező emberek több esetben bizonyítani tudják, hogy kinek milyen bankfiókból mennyi pénze tűnt el a holokauszt idején. Az OTP szerint a kereset csúsztat, és a Holokauszt Emlékközpont történésze szerint is vannak benne pontatlanságok és túlzások.

Szerdán megkapta a keresetlevelet az OTP Bank attól az amerikai bíróságtól, ahol a Magyar Holokauszt Áldozatai nevű szervezet pert indított a pénzintézet ellen. A felperesek összesen 2 milliárd dollárt és annak kamatait követelik magyar, illetve a magyar piacon jelen levő pénzintézetektől, az OTP-n kívül az alperesek között van a Magyar Nemzeti Bank, az Erste Bank, az MKB, illetve a Creditanstalt.

A kereset szerint a bankok részt vettek a világháborús népirtásban, azt támogatták és bűnrészeseivé váltak, illetve a nemzetközi jog megsértésével anyagi haszonra tettek szert - vagyis részt vettek a zsidóság kifosztásában. A periratban szerepelnek konkrét esetek is, a felperesek megnevezik, hogy melyik bankfiókban helyezték el a vagyontárgyaikat és melyikben nem találták meg azokat később - ezek közül jelenleg több is az OTP-hez tartozik.

Az OTP szerint alaptalanak a vádak, mégpedig egyszerűen azért, mert a bank jogelődjét, az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalatot 1949. március 1-jén jogelőd nélkül hozták létre - vagyis a banknak nem is lehet köze az 1944-eseseményekhez.

Konkrét esetekkel érvelnek

Az OTP jogelődjét 1949-ben alapították, ekkor a Nemzeti Bank mellett létrehoztak három speciális állami pénzintézetet is: a beruházások finanszírozására a Beruházási Bankot, a külkereskedelem finanszírozására a Külkereskedelmi Bankot, a lakossági betétgyűjtésre és hitelezésre pedig az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalatot, amelynek neve később OTP-re változott. Az OTP-nek annyi kapcsolata van a keresetlevélben megnevezett, 1944-ben még működő és a felperesek által nevesített bankokkal, hogy az OTP jogelődjét az államosított pénzintézetek fiókhálózatából és a Postatakarékpénztárból hozták létre.

Erre hivatkoznak a felperesek is, akik szerint a bankok felelőssége abból adódik, hogy jelenleg ezekhez a pénzintézetekhez tartoznak azok a fiókok, amelyekben a pert indítók felmetői elhelyezték a vagyontárgyaikat a holokauszt időszakában. Az OTP neve is több esetben feltűnik a dokumentumban. Ilyen például Meira Müller esete, akinek a nagyapja a keresetlevél szerint Sárospatakon élt, és a Sárospataki Takarékpénztárban és a Postatakarékpénztárban is volt számlája - ezek most a felperes szerint az OTP-hez tartoznak, bár az nem derül ki a keresetből, hogy ez azt jelenti-e, hogy ugyanazon a helyen működik OTP-fiók, ahol korábban a takarékpénztárnak volt fiókja.

A Szegő Zsuzsannaként született Shoshana Gertler azért pereli az OTP-t, mert bankigazgató apjának számlája volt a Sajószentpéteri Takarékpénztárban, ez a bank pedig most Szegő szerint az OTP hálózatának része. Ő a munkahely elvesztése miatt is perli a pénzintézetet, apját ugyanis származása miatt elbocsátották.

Egy másik sértett Gad Bar Levav, aki apja, Gutfreund Dezső örököse: ő a ma az OTP-hez tartozó hatvani Heves Megyei Takarékpénztárnál tartott számlák miatt perel és a beadvány szerint 1944-ből származó iratokkal támogatja a pert. Andrew Gergely-Jungreisz, aki a per indítása óta elhunyt apjának, Isidor Gergely-Jungreisznek a jánoshalmi Általános Takarékpénztárnál tartott számlái miatt vesz részt az eljárásban. A Deutsch és Keller nagykereskedelmi boltot és a Victoria Cafét üzemeltető Keller Ferenc és Deutsch Olga gyermeke, Keller László egy, ma az OTP-hez tartozó székesfehérvári bankfiókban vezetett számla miatt kér kártérítést.

Pontatlanságok és önellentmondások

Februárban a MÁV ellen indítottak hasonló keresetet a holokauszt túlélői és az ő leszármazottaik, mert állításuk szerint bizonyítható, hogy a magyar vasúttársaság részt vett a magyar zsidók deportálásában. Abban a perben a MÁV-tól több mint 1 milliárd dollár kártérítést követelnek, az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek szerint azonban több valótlan állítás is szerepel a periratban (erről itt olvashat részletesen).

Csősz László, a Holokauszt Emlékközpont történésze szerint a bankok elleni keresetet gondosabb szakmai előkészítés előzte meg, mint a MÁV elleni februárban indított és még folyamatban lévő ügyben. "Ezúttal alaposabban áttekintették a szakirodalmat, a történelmi adatokkal való érvelés nagyjából megfelel a valóságnak" - mondta Csősz, hozzátéve, hogy azért "ebben is akadnak pontatlanságok, sőt önellentmondások is: a beadvány például egyszer 5, másszor 10 százalékra teszi a zsidóság arányát a korabeli Magyarországon, és helytelenül adja meg a gettósítás kezdeti időpontját is (április 28-a, 16-a helyett).

Nem fekete-fehér a helyzet

A történész szerint az 1944-ben működő bankoknak van felelőssége a zsidóság kifosztásában, de szerinte pontosabb azt mondani, hogy a pénzügyi intézmények csak csatornái, eszközei volt az eseményeknek, nem önálló döntéseket hoztak, hanem állami utasításokat hajtottak végre, ráadásul nem sokkal később ezeket is kifosztották. Csősz László szerint a magyar állam, amely átadta a zsidókat a náci Németországnak, vagyonukat igyekezett a határokon belül tartani. Ennek a törekvésnek a részeként zárolták a zsidók bankszámláit és vagyonát. A zsidó vagyon elrablásának koordinálására külön kormánybiztosságot is létrehoztak.

A vagyon bejelentéséről és zárolásáról szóló, 1944. áprilisi kormányrendelet szerint a zsidók értékei a Pénzintézeti Központhoz tartozó bankok és hitelintézetek hatáskörébe kerültek. Csősz szerint a perirat egyik hibás pontja például az, hogy a Magyar Nemzeti Bankot is kártérítésre köteleztetné, pedig az nem tartozott ebbe a kategóriába. Itt csak az addig is ott kezelt zsidó letétek kerültek zár alá.

A kormánybiztos által koordinált és a pénzügyőrség által végrehajtott akcióban a pénzintézetek csupán azzal vettek részt, hogy a helyi takarékpénztárakba helyezték el az értékpapírokat, ékszereket, nemesfémet és készpénzt a hatóságok. A bankok tehát a pénzt nem ellopták, hanem állami utasításra befogadták. A periratban "össznemzeti összeesküvésben" való részvétellel vádolják a bankokat a felperesek, ez a történész szerint szintén túlzó megfogalmazás. A bankrendszer államosítása és a jogutódlás komplex kérdését is meglehetősen leegyszerűsítve kezeli a beadvány.

Tovább árnyalja a képet Csősz László szerint, hogy az értékek nagy része nem maradt a bankoknál, mivel többségét összegyűjtötték és az elhíresült "aranyvonaton" nyugatra szállították. Ami a fiókokban maradt, annak a jelentős részét az orosz megszállás során vitték el. További kutatások tárgyát képezi, hogy mekkora értékű vagyon maradhatott a magyarországi pénzintézetek fiókjaiban. "A magyar zsidókat sokan és sokféle módon rabolták ki" - mondta a történész, aki szerint emiatt is vitatható, hogy az összes kárként leírt 2 milliárd dollárért az akkori bankrendszer lenne felelős.

A tőzsde nem foglalkozik a perrel

Nincs hírértéke az OTP részvényárfolyama szempontjából - értékelte az amerikai bíróságon indított per tőzsdei hatását Blahó Levente, a Raiffeisen Bank részvényelemzője. Hasonlóan fogalmazott az [origo] kérdésére Kuti Ákos, a Cashline szakértője, aki elmondta: nincs semmi konkrét szám vagy döntés, amiből ki lehetne indulni. "Egy per, ami több évig is elhúzódhat és a kimenetele is kérdéses, nem befolyásolja a kurzust. Mással van elfoglalva a piac" - mondta Kuti Ákos és hozzátette: a bankadó OTP-re eső része és a hitelportfóliónak a forint elmúlt hetekben látott gyengülése miatti esetleges romlása sokkal jobban foglalkoztatja a befektetőket.

Csütörtökön délután 1 órakor az OTP részvény 5092 forintot ért a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), ami 1,3 százalékos gyengülést jelentett napi szinte, az egész piacot lefedő BUX index ugyanekkor 1 százalékos mínuszban volt.