Kezdődik a harc az európai főbankári posztért

Komoly nemzetállami vetélkedést hozhat az Európai Központi Bank (EKB) elnöki posztjáért folyó küzdelem. A legtöbb esélye a német Bundesbank elnökének van arra, hogy a francia Trichet-től átvegye a stafétát, de az olasz jelölt is képbe kerülhet. A jelölésig még több mint egy év van hátra, de már megindult a spekulálás, hisz az Európai Unió egyik legbefolyásosabb posztjáról van szó.

Korai még erről találgatni - a londoni Financial Times (FT) és az amerikai Bloomberg hírügynökség szerint mind a német kormány, mind pedig az eurózóna vezetője, Jean-Claude Juncker így reagált arra a felvetésre, hogy valóban a német jegybank első embere, Axel Weber lehet az Európai Központi Bajk (EKB) következő elnöke. Az európai jegybank elnöki széke jövőre üresedik meg, addig tart ugyanis a francia Jean-Claude Trichet mandátuma.

A találgatás valóban korainak tűnik, hisz a jelölésig is még több mint egy év van hátra, de semmiképp sem meglepő, hogy megindult a spekulálás, hisz az Európai Unió (EU) egyik legbefolyásosabb posztjáról van szó. A találgatásokban mindig központi szerepe van az adott bankár nemzeti hovatartozásának, ami arra utal, hogy a nemzetállami logikán alapuló nagypolitika dönti majd el, kinek a vezetésével hozzák majd 2011-től a kamatdöntéseket Frankfurtban.

Német lesz-e a frankfurti bank?

A legesélyesebb jelöltnek valóban a német Bundesbank feje, Axel Weber tűnik. Az EKB-nak eddig nem volt német vezetője, pedig a frankfurti központtal működő bank sokak szerint az egykori német központi pénzintézet alapjain jött létre - legalábbis abban az értelemben, hogy a kontinensen azt a szigorú és mindenek előtt az infláció leszorítására koncentráló politikát, amit az EKB alapokmánya is tartalmaz, korábban csak a német központi banknál lehetett látni.

Az EKB-t korábban a holland Wim Duisenberg, majd pedig a francia Jean-Claude Trichet vezette, a kinevezések ha kimondva nem is, de áttételesen mindenképp a túlzott német befolyás látszatának elkerülését szolgálták. A jelek szerint azonban Berlinben úgy ítélik meg, hogy ideje véget vetni a látszatokra figyelő politizálásnak, és bár még nincs hivatalos álláspont, de egyre több jel utal arra, hogy Weber mögé állhat a német politika egésze.

A helyettesen is múlik

Az elnökválasztás nagypolitikai vonalára utal az is, hogy Weber esetleges jelölése már az EKB elnökhelyettesének választásakor is felmerült. A legesélyesebb jelölt Vitor Constancio, a portugál jegybank első embere, akit állítólag a németek is támogatnak - az ok egyszerű: ha Constancio lesz az alelnök, akkor a déli államok olyan pozíciót kapnak, ami mellé már nem pályáznák meg az elnöki széket, így az egy északi tagállamhoz kerülhetne (Lucas Papademos alelnök utódjáról a végleges döntést márciusban hozzák meg, a jelölés pedig február közepén esedékes).

Az észak-déli párharc azért fontos szempont, mert Axel Weber nagy ellenfele az EKB-elnökségért folytatott harcban az olasz bankár, Mario Draghi lehet, akinek így az esélyeit jelentősen csökkentené egy portugál alelnöki poszt. Constancio esélyeit amúgy az is növeli, hogy Franciaország (amelynek most Trichet nyolc éves elnöksége miatt most biztos nincs esélye elnököt adni) szintén támogatja a jelöltet.

A két fő rivális: Mario Draghi és Axel Weber

Weber esélyei mellett szól továbbá, hogy a luxemburgi kormányfő, Jean-Claude Juncker lett újra az eurót használó tagországok pénzügyminisztereiből álló eurócsoport vezetője. Ez azért jó hír a német kandidáló számára, mert az uniós aritmetika szerint így a Benelux-államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg) szintén kiestek az alelnököt adók sorából, vagyis így sem a luxemburgi jegybank elnöke, Yves Mersch, sem pedig a belga bankár, Peter Praet nem állhat majd áttételesen sem Weber útjába.

A két fenti bankár nem csak országuk földrajzi elhelyezkedése miatt jelenhetne problémát Webernek, hanem azért is, mert Merschet ugyanolyan "héjának" tartják, mint Webert, szemben a "galambok" közé sorolt és növekedéspártinak gondolt Constancióval. A fenti logika alapján nem is meglepő, hogy Olaszország Merschet támogatja, az ő megválasztása ugyanis épp az olasz Draghi esélyeit javítaná.

A franciák is beleszólnak

Az ugyan bizonyos, hogy nem francia lesz az EKB következő elnöke, de a francia politika így sem hagyja majd szó nélkül az elnöki szavazást. A Financial Times arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben Weber lesz a jegybank elnöke, akkor két német bankár is helyet kapna az EKB igazgatótanácsában, Weberen kívül ugyanis a testület tagja Jürgen Stark, az EKB vezető közgazdásza is. Az szinte bizonyos, hogy ezt Párizs nem fogadná el, így ha Weber lesz a befutó, akkor Starknak jó eséllyel távoznia kell - a helyét pedig természetesen egy francia bankár foglalhatja el a párizsi tervek szerint.

Az EKB vezetőinek megválasztását a nemzetállami osztozkodási logikán túl az is bonyolítja, hogy a lisszaboni szerződés értelmében az alelnöknek és az elnöknek is meg kell kapnia a tagállamok minősített többségét (16 tagállamból 11), illetve az egyes államok szavazatainak minősített többségét is (209 szavazatból 155). Az első kitétel miatt a kisebb államok favoritja is képbe kerülhet (hisz sok kis államból hamar összejön a szükséges 11 szavazat), míg a második szerint szükséges a nagy tagországok támogatása is (mivel minél nagyobb egy állam, annál több szavazata van).