A gyűlölt szakma: APEH-ellenőrnek álltunk

Az APEH-ellenőrzés hírére a többségnek bezárt éttermek, menekülő kínai árusok és milliós büntetések jutnak eszébe. Az [origo] munkatársai egy napra revizornak álltak. A gyűlölt szakma veszélyei, trükkjei, hiedelmek és tévhitek.

Két fiatal nő - és egy kicsit lemaradva az előzőektől még kettő az [origo]-tól - nézelődik egy tóparti vásárban. Az egyik helyen egy férfialsógatyát vásárolnak, majd tovább-ballagnak egy kínai árushoz, ahol ezerért övtáskát választanak. Amíg nem mutatkozunk be, nincs semmi kötelezettségünk, és ügy sincs - magyarázza az egyik, majd szemmel intenek nekünk, hogy következik a kereskedők rémálma, közlik a kínai eladóval, hogy az APEH-től vannak.

Kedvesen, de határozottan kérik az üzlet és a tulajdonos papírjait, aki rezzenéstelen arccal szedi össze a dokumentumokat, meg sem szólal. Csak akkor tudnak magyarul, ha minden rendben van, vagy ha érdekükben áll - mondják a revizorok. Mivel esetünkben az eladó - egyben tulajdonos - adott nyugtát a vásárlásról, és a stand minden papírja rendben volt, a jegyzőkönyv kiállításán kívül nem indul ügy. Miközben a revizorok kitöltik a papírhegyet, beindul a riasztási lánc a vásárban. Mindenhol "rólunk" van szó. A büfénél arról vitatkoznak, hogy mikor voltak itt utoljára "ezek", egy kereskedő pedig felkerekedik, hogy a legtávolabbi sarokba is elvigye a hírt.

Ilyenkor már hiába megyünk bárhova, nyugtát mindig kapunk majd, ráadásul megjegyzik az arcunkat is, úgyhogy egy darabig másik párnak kell erre a helyszínre jönnie ellenőrizni. A kölyökállat-kereskedőt azért megnézzük, és kiküldünk majd valakit - teszik hozzá a revizorok.

Gyorsan megy a hírlánc

Még visszatérünk ahhoz a standhoz, ahol az alsónadrágot vettük, és ott is megnézik a cég papírjait, és az alkalmazottak után kérdezősködnek. A kínai asszony válasza mindenre igen, látszólag zavarban van, és teljesen elfelejtett magyarul. A revizor felolvassa neki a jegyzőkönyvet, és megkérdezi, hogy érti-e az egészet.

A válasz ismét igen, csak akkor fagy le a mosoly az asszony arcáról, amikor a büntetés és a szabálysértés szót meghallja. Vissza is kérdez, az ellenőr ismét elmondja, hogy nem történt szabálysértés és hatósági eljárás nem indul. A nő nem nyugszik meg, végül az [origo] segítségével: "nincs baj, minden OK", széles mosoly jelenik meg az arcán, és megered a nyelve is. Júniusban is voltak itt, akkor sem volt baj, nehéz nap ez is - mondja. Az egyik revizor viszont elárulja, azért őt szúrták ki, mert egy héttel ezelőtt nem adott nyugtát. Akkor viszont magánszemélyként nem tehetett semmit az ellenőr.

A hírlánc sokkal gyorsabb, mint mi, és kevesebben is vagyunk, mint az árusok. Rengeteg trükköt kidolgoztak már a riasztásra. Egy vásárcsarnokban például, ha az ügyeletes takarítót hívják az igazgatói irodába, akkor az azt jelenti, hogy APEH-esek vannak a piacon. De hívtak már zsebtolvajoknak is a hangosban - mesélik az ellenőrök. Az lenne a legjobb, ha egyszerre sokan mennénk egy területre, de nagyon kevesen vagyunk, és nehéz a többi hatósággal összeegyeztetni egy ilyen akciót. Amikor teljes a csapatom, összesen hat pár tud kimenni ellenőrizni - teszi hozzá az osztályvezető.

Természetesen a revizorok is találékonyak. Egy tóparton az egyik lány bikiniben kért valamit a büféstől, és amikor bemutatkozott, a tulajdonos csak annyit kért, árulja el, hogy hol tartja a jegyzőkönyvet. A törülközőbe volt csavarva - hangzik a válasz.

Gyűlölt szakma a miénk, a kereskedők azt gondolják, hogy kizárólag az ő dolguk megnehezítése a célunk. Minden van: anyázás, életveszélyes fenyegetések, sokszor elszaladnak a helyszínről, vagy széttépik a jegyzőkönyvet. Akadt olyan eset, hogy bezárták a revizort az üzlethelyiségbe, sőt régen az is előfordult, hogy várták a sarkon, és leütötték egy léccel. A múltban volt olyan eset, hogy egyik nap két, amúgy párban dolgozó revizor lakásába is betörtek, és csak ebbe a két lakásba az egész városban - nehéz azt feltételezni, hogy véletlen volt az egybeesés - mesélik.

Mindent ki kell vizsgálni

Három fő ellenőrzési irány van. A próbavásárlás, az alkalmazottak bejelentése és az árueredet. Ehhez jön hozzá az összes közérdekű ügy kivizsgálása. Minden lakossági bejelentést ki kell vizsgálni, annak ellenére is, hogy többségük személyes ellentéteken alapul. Ilyenkor a vizsgálatok során ugyan az ellenőrök nem mondhatják meg az ellenőrzöttnek, hogy kinek a bejelentése alapján vizsgálják, sőt azt sem, hogy bejelentés történt, az "áldozatok" általában pontosan tudják, hogy ki az ellenlábasuk. Amikor pedig ezt a gyanút a bejelentettek közlik a bejelentővel, gyakran előfordul, hogy az az APEH ellen fordul, és feljelenti a revizorokat. Ilyenkor pedig minket is vizsgálnak. A legkisebb hiba is a fejébe kerülhet az embernek - mondják. Ha kiderül, hogy sérült az adótitok, nagy baj van, de erre nemigen akad példa.

A revizorok hétvégén, éjszaka, ünnepnapon is dolgoznak, amiért a túlórát nem fizeti a hivatal, de csúsztathatnak napokat. Az egyik ellenőr például szinte minden hétvégét vállalt nyáron, hogy legyen szabadsága a következő vizsgaidőszakra. A kereset sem akkora, mint az átlagember képzeli - magyarázta egyikük. Én 73 000 forintot viszek haza, de van olyan lány, aki csak 65 ezret. Ezt sokan általában nem hiszik el, és számtalanszor üvöltik utánunk, hogy gennyesre keressük magunkat. A költőpénzzel, amit kapunk - 5000 forint körül havonta -, jegyzőkönyvvel el kell számolni. Nagy részét visszaadjuk, de egy kávé vételárát nem kérhetjük vissza, ha egy éttermet ellenőrzünk.

Kukatetőtől a ló faráig

Egyikünk sem revizornak készült - mosolyog a két nő. Nem nagyon van munkahely a régióban. A férfiak még könnyebben el tudnak helyezkedni, mint mi, ezért a szakma kezd elnőiesedni, pedig mi is nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha van egy férfi mellettünk. Ha baj van, futunk, nem tudunk mást tenni.

A hatóság elleni erőszakért ugyan börtönbüntetés jár, de ha például a kereskedő nem adja át az iratait, rendőrt kell hívnunk, mi nem kényszeríthetünk senkit. Egyszer a motorháztetőn, esőben kellett megírni a jegyzőkönyvet, miközben a kereskedő éppen a munkavállalói könyvvel próbált trükközni. Ez nem kirívó eset, született is egy mondás: az operatív revizor a kuka tetejétől a ló faráig bárhol tud írni.
Az [origo] razziáját végül mindenki túlélte - kereskedő, revizor és újságíró is. Minket sem megverni, sem elkergetni nem akartak. Lesújtó pillantásokat természetesen kaptunk, és amikor a revizorok már elmentek, akkor is összesúgtak a hátunk mögött.