Megmentik a világot, örülhet Kelet-Európa

A G20-országcsoport londoni csúcstalálkozóján összesen több mint 1000 milliárd dolláros csomagot fogadtak el a kormány- és államfők. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 750 milliárd dollárnyi kiegészítő forrást kap, 250 milliárd dollárt a nemzetközi kereskedelem felfuttatására szánnak, a jelenleginél jobban szankcionálni fogják az adóelkerülést, és szigorítanak a pénzügyi szektor szabályozásán is.

• A válság híreit itt olvashatja el!

A londoni döntések közül a legfontosabb az IMF feltőkésítése és a kereskedelemösztönző alap felállítása. A megegyezés értelmében 500 milliárd dollárral és 250 milliárd dollárnyi SDR-rel nőhet az IMF mozgósítható tőkekészlete, és 250 milliárd dollár jut a globális kereskedelem újjáélesztésére is - derült ki a világ vezető ipari és fejlődő gazdaságainak csütörtöki londoni tanácskozásán.

A jelenleg 250 milliárd dolláros IMF-keretet tehát 500 milliárd dollárral kiegészítik, vagyis a valutaalapnak kemény valutában 750 milliárd dollár - az eddigi tartalék háromszorosa - áll majd rendelkezésére a világ rászoruló országai számára, azok folyómérleg- és adósságfinanszírozási problémái enyhítésére. Emellett egyetértés van arról is, hogy 250 milliárd dollárnak megfelelő értékben az IMF új pénzt is kibocsáthat saját "valutájában", azaz SDR-ben, de ennek a kibocsátásnak nincs nemzeti valutában alapja (azaz gyakorlatilag fedezetlen pénzkibocsátást jelent).

Az SDR-kibocsátással kapcsolatban több szakértő is rámutatott, hogy nemzetgazdasági szinten több jegybank - például a Bank of England - alkalmazza már ezt a likviditásteremtő módszert a recesszió enyhítésére. Ezt az egyébként inflációveszélyes pénzügypolitikai eszközt - hagyományosabb kifejezéssel lényegében a bankóprést - súlyosan recessziós időszakokban lehet bevetni, főleg olyankor, ha a gazdasági visszaesést deflációs kockázat is kíséri.

Örülhetnek a szegényebbek - például Magyarország

A 250 milliárd dolláros kereskedelmi alapra azért van szükség, mert a világkereskedelem "tudvalevőleg lefulladt". Nagy londoni elemző házak szerint a globális kereskedelem nemhogy "lefulladt", de az idén egyenesen összeomlik az elmúlt évek növekedési ütemeihez mérve.

A nagy kérdésekben annyira megosztottak voltak a világ vezető hatalmai, hogy néhány kisebb régió ebből sokat profitálhatott. Arra nem sok esély volt, hogy a német-francia páros legyőzze a brit-amerikai duót, de legalább az IMF erősítésében kompromisszumra jutottak, aminek többek között Kelet-Közép-Európa is nagy nyertese lehet - vélik elemzők.

A Valutaalap megerősödése és tőkéhez jutása ugyanis természetsen azon államok számára igazán jó hír, amelyek potenciálisan rászorulnak erre a pénzre - azaz többek között térségünk országai, és közöttük Magyarország számára is (a héten Bokros Lajos és Kopits György is arról beszélt, hogy jó eséllyel nem tudunk elkerülni egy újabb IMF-hitelt).

Szigorodó banki szabályozás, pozitív piaci reakció

Gordon Brown brit miniszterelnök a tanácskozás után elmondta, hogy az eddiginél szigorúbban fogják szabályozni a bankszektor fizetéseit és bónuszait, az egész fedezetialap-piacot, a nemzetközi hitelminősítők működését, miközben átalakítják az IMF vezetését és struktúráját is.

A világ vezető hatalmainak első emberei abban is megegyeztek, hogy egyeztetik a toxikus (rossz) banki eszközökkel kapcsolatos politikájukat, a világ legszegényebb országai pedig extra segítséget kapnak majd - ez utóbbira 6 milliárd dollárt különítettek el. A fejlesztési bankoknak 100 milliárd dollárt adnak majd.

A piacok pozitívan fogadták a bejelentéseket, az amerikai tőzsdék több mint 3 százalékos emelkedésben voltak magyar idő szerint fél hatkor. A New York-i tőzsde szárnyalása a szakértők szerint mindenekelőtt a G20-döntéseknek volt köszönhető.

Fejenként 7 perc alatt történelmi megállapodás

A mostani megegyezés nagy nyertese az IMF, de a politikusok szinte mindegyike optimista volt a megegyezést követően. Nicolas Sarkozy francia elnök a BBC szerint azt mondta, hogy "többet sikerült elérni, mint amire számítani lehetett", Angela Merkel német kancellár pedig úgy fogalmazott, hogy a megegyezés "egy nagyon-nagyon jó, csaknem történelmi jelentőségű kompromisszumot jelent".

Londonban tehát meglepően sok dologban meg tudtak egyezni a nagyok, de ez természetesen inkább az előkészítő munka sikerét mutatja - mint minden nemzetközi megállapodás esetében.

A MarketWatch ugyanis kiszámolta, hogy nagy vitára nem is nagyon volt idő. A tanácskozás elvileg 480 perces volt, de ebből 260 perc a hivatalos időbeosztás szerint a vendégek érkezésére, az ebédre és fotózásra ment el. Maradt tehát 220 perc tárgyalni, ami - feltételezve, hogy az összes meghívott politikus és nemzetközi szervezeti vezető ugyanannyit beszélt - fejenként 7 perces felszólalási lehetőséget jelentett.

Amerikai-brit vs. német-francia

Szakértők szerint amerikai-brit és német-francia érdekek csaptak össze Londonban, és a jelek szerint sikerült kompromisszumos megoldást találni. Bár az amerikaiak és a britek az egységről és a megértésről beszéltek mindvégig, valójában inkább azt szerették volna, ha a németek és a franciák bőkezűbben finanszíroznák az angolszász államokban kialakult válság leküzdését.

Az Egyesült Államokból kiindult és Londonban továbbgöngyölített példátlan ingatlan- és hitelválság, majd az ebből fokozatosan kialakuló makrogazdasági visszaesés leküzdését a németek és a franciák pénzével ellensúlyoznák részben Washingtonban, Londonban, sőt az elmúlt napokban Japán is ezt az álláspontot támogatta.

Berlin és Párizs azonban mérsékelten lelkesedett a nagy összeborulásért, az amerikai pénzügyi ellenőrzési rendszer fogyatékosságai miatt kialakult helyzetet a nemzetközi pénzügyi rendszer szigorúbb kontrolljával orvosolták volna inkább.

A vita a sorrendről folyt

Valójában a vita a sorrendről folyt: Amerika és Nagy-Britannia nem akarta, hogy korlátozzák bajba jutott nagybankjait, ők előbb pénzt akartak a németektől és a franciáktól, a szigorúbb ellenőrzést pedig későbbre hagyták volna. Párizs és Berlin azonban úgy vélte, ha megint beleöntenek pénzt a nemzetközi bankrendszerbe, annak sokszor bottal üthetik a nyomát, és maga az amerikai vezetés is kínos helyzetbe került nemrégiben, amikor kiderült, hogy a százmilliárd dollárokkal kisegített bankok vezetői saját maguknak fizettek jutalmakat. Mindezek után Amerikában extra adók kivetéséről kezdett tárgyalni a kongresszus.

A franciák és a németek ezért előbb a szigorítást szerették volna keresztülvinni. Christine Lagarde francia pénzügyminiszter elsősorban az adóparadicsomok elleni fellépést sürgette, és ebben az ügyben azonnal mellé állt az Európai Bizottság vezetője, José Manuel Barroso is. Barroso szerint a homályos bankügyletek megrendíthetik a bizalmat. Barroso hangsúlyozta: a nyitott piacok létét támogatják, de a nyitott piacokon is vannak szabályok.