A nagy lehetőség miatt szorulhat a Mol

Vagy az orosz tulajdonost szorítja ki, vagy megtartja az ellenségesnek ítélt vendéget, de lemond a kitörési lehetőségről - ez a dilemma áll a Mol előtt, ha igaza van azoknak a német lapoknak, amelyek szerint a Szurgut kiszállna a Molból a horvát INA olajcégért cserébe. A Mol pozícióit ugyan több szerződésben vállalt biztosíték is védi, de az is biztos, hogy oroszoknak nagyon kéne egy adriai főhadiszállás.

Sajtóértesülések szerint az orosz Szurgutnyeftyegaz felkínálhatja a Mol Nyrt.-nek, hogy visszavonul Magyarországról, ha a magyar cég átadja a horvátországi INA-ban meglévő részvényhányadát, és ezzel átengedi a stratégiai szempontból kiemelten fontos horvát kikötőket és vezetékhálózatot az orosz energetikai cégnek, illetve a Szurgut egyik szövetségesének.

A hírt közlő német lapok nem közölték a forrásaikat, és a Mol sem kommentálta az INA esetleges eladásával kapcsolatos híreket, amikor az [origo] munkatársa erről kérdezte a magyar olajvállalatot. Az ezzel együtt valószínű, hogy amennyiben az orosz szándékok valósággá válnak, annak komoly hatása lenne a Molra, a magyar gázellátásra és a régiós energetikai piac egészére is. A Mol vezetőinek elsősorban azt kellene eldönteniük, hogy vajon az jár kevesebb veszteséggel, ha az INA kikerül a magyar cég portfoliójából, és így kiszáll a magyar cégből a felvásárlási szándékkal érkezett Szurgut, vagy pedig ha az orosz felvásárlási veszély fennmarad, de a horvát cég (az adriai gázszállításokból adódó lehetőségekkel együtt) szintén a Mol kezében marad.

"Oroszország energetikai cégei az orosz állami érdeket érvényesítik, a politika és a gazdaság összefonódása ebben a szegmensben nyílvánvaló. A horvátok orosz-ellenes álláspontja abból adódhat, hogy Moszkvának a térségben Szerbia a legfontosabb szövetségese" - fogalmazott az [origo]kérdésére Nanovfszky György diplomata, aki 1992 és 1998 között Magyarország moszkvai nagykövete volt. Az orosz cégeket nem lehet egyetlen szervezetként kezelni, a vállalatoknak (és a vállalatvezetőknek) ugyanis vannak saját érdekeik is, de a stratégiai kérdésekben a nyugalmazott nagykövet szerint egyértelműen a geopolitikai érdekek dominálnak.

Alternatív adriai útvonal

Az INA jelentősége abból adódhat, hogy Horvátország az egyik olyan potenciális piac, ahonnan Közép-Európa ellátható gázzal - mégpedig nem orosz eredetű gázzal, azaz a horvát tengeri kikötőknek ellátási szempontból stratégiai jelentsége van. Vladimir Socor, az egyik legbefolyásosabb, Oroszországgal és Kelet-Közép-Európával foglalkozó washingtoni agytröszt, a Jamestown Alapítvány elemzője egy friss elemzésében arra mutat rá, hogy az orosz tőkének egyértelműen az a célja, hogy ezt az alternatív ellátási útvonalat elvágja, és ezzel növelje a régió kiszolgáltatottságát Moszkva irányában. A térségben az adriai kikötők miatt amúgy épp a horvátok orosz-függősége a legkisebb, ami Zágráb tárgyalási pozíciót nagyban erősíti Moszkvával szemben.

A Mol ugyan maga is orosz felvásárlási célpont, de egyes vélemények szerint az INA önmagában is érdekelheti az orosz nagyvállalatokat és a hozzájuk kötődő orosz politikai elitet. A magyar olajtársaságnak irányítási joga van a horvát cégben, az orosz energetikai cégek pedig épp a magyar részvénycsomagra, illetve az abból adódó jogosultásokra vágynak. Socor szerint az orosz fél horvát oldalról is számíthat segítségre, a Mol ugyanis az utóbbi időben több kritikát is kapott vezető horvát politikusoktól.

Az INA egyes részeinek "átadása" rövid távú pénzügyi szempontból nem feltétlenül elvetendő a Mol szemszögéből, az idén januárban kötött részvényesi megállapodás szerint ugyanis a horvát kormánynak ugyan át kellett volna vennie július 1-ig az INA gázüzletágát, de ez eddig nem történt meg - márpedig ez a szegmens a piaci árak bevezetésének elhalasztása miatt komoly veszteséget termel a magyar cégnek (Zágráb évekkel kitolta az árak liberalizálását, így egy ideig ezen a téren nem is lehet változásra számítani).

Megosztott a horvát politikai elit

Socor elemzésében rámutat, a horvát politikusok tudják, hogy mekkora a tét: nem véletlen, hogy az előző horvát kormányfő, Ivo Sanader szoros energetikai szövetséget kötött Magyarországgal, a jelenlegi miniszterelnök-helyettes, Damir Polancec pedig arra is ráérzett, hogy az energetikai kulcsszerep nem mellékes az ország uniós csatlakozása szempontjából sem. Az új miniszterelnök, Jadranka Kosor a jelek szerint azonban még nem igazán döntötte el, hogy melyik oldalra is álljon a kérdésben, egyelőre ugyanis nem nyilatkozott a kérdésben. Nem ilyen visszafogott az ország elnöke, az orosz-barátnak tartott Stjepan Mesic, aki több alkalommal is élesen kritizálta a Molt az INA-val kapcsolatban.

Socor szerint a mostani helyzet egyértelműen az oroszoknak kedvez, a vevő azonban nem is föltétlenül a Szurgut lenne, hanem inkább a Gazprom, a gázipari óriáshoz tartozó GazpromNyefty vagy az olajipari Lukoil, ez utóbbi cégek ugyanis aktívan érdeklődnek már egy ideje a horvát piac iránt (az már a Mol-bevásárlásnál is felvetődött, hogy a Szurgut csak stróman szerepet tölt be, akkor a Rosznyefty és a Lukoil neve merült fel háttércégként).

Kulcskérdés a gázvezetékek használata

Moszkva szeptemberben azt is felvetette, hogy Zágráb is csatlakozzon az orosz gázt Európába juttató Déli Áramlathoz - ez sokakat azért lepett meg, mert Horvátországnak nincsenek energiaforrásai és a csatlakozási költségek is elképesztően magasnak ígérkeztek. Socor szerint a lényeg a részletekben rejlett, a tárgyalásokon felvetődött ugyanis az is, hogy a Déli Áramlat révén Oroszországnak joga lenne a létező és az épülő horvát gázvezetékek használatához is, azaz többek között ahhoz is, amely Magyarországot és Horvátországot köti majd össze 2010 végétől.

Az összekötő vezeték évi 6,5 milliárd köbméter gáz szállítására lesz alkalmas és stratégiai szempontból nagy jelentőséggel bír, hisz lehetővé teszi, hogy Közép-Európába szállítsanak a horvát Krk-szigetre érkező cseppfolyósított gázból (LNG). A horvát LNG-projekt egyik résztvevője amúgy épp az INA, illetve ebből adódóan maga a Mol.

A két országot összekötő vezeték amúgy a Mol regionális stratégiájának része, a magyar cégnek ugyanis az a célja, hogy egységes közép-európai gázpiacot hozzon létre - vagyis, hogy a különböző regionális piacok ne szétszabdalva működjenek, hanem össze legyenek kötve. Ez lehetővé tenné, hogy az országok egymás között is kereskedhessenek a gázzal, illetve hogy egy nagy szereplőként vonzó befektetési célpontjává váljanak a nem-orosz energetikai óriáscégeknek is.

Moszkvának ez nem érdeke, és épp ezt mutatják a horvátországi tervek is. Az orosz tőke lefoglalná magának a gázcsövek használatát, visszaszorítaná az LNG-projekteket, hátráltatná a regionális hálózat kialakítását és elvágná Közép-Európát a nem-orosz forrásoktól - fogalmaz a Jamestown szakértője.

Egyelőre nincs sok realitása

A felvetett tranzakció egyelőre nem tűnik reálisnsak. Egyrészről a Mol az INA megvásárlásakor vállata, hogy öt évig nem adja el a részvényeket, a moratórium pedig a legextrémebb esetben sem csökkenhet két év alá, azaz egy jó ideig nem nagyon van jogi lehetőség az INA-csomag értékesítésére.

A privatizációs szerződésből ezen felül az is kiderül, hogy a Mol egyedül semmiképp sem adhatja el az INA-pakettet. Zágráb feltehetően épp az orosz befolyástól való félelem miatt elővásárlási jogot írt elő magának ellenséges felvásárlás esetére, márpedig a jelek szerint a horvát kormány nem akarja eladni az INA-t az orosz befektetőknek, és ellenséges közeledésnek tartana egy esetleges orosz ajánlatot. A horvát állam támogatása nem csak azért kell, hogy gazdát cserélhessen a pakett, hanem azért is, hogy a későbbiekben is jól tudjon működni a vállalat, hisz törvényi úton viszonylag könnyen el lehet lehetetleníteni az állami szabályozástól nagy mértékben függő olajcégeket.

A Molnak sem feltétlenül lenne érdeke az INA eladása és a Szurgut kiszorítása, hisz ahogy az OMV-vel szemben meg tudta védeni magát a magyar cég, úgy feltehetően a Szurguttal szemben is meg tudná védeni magát. Miró József, az Erste elemzője szerint az orosz pakettel kapcsolatban sokkal inkább kisebb adásvételekre lehet számítani, de nem olyan nagyságrendűekre, mint az INA eladása - felvetődhet például, hogy a Szurgut megállapodik a Gazprommal, amely ennek révén a Moltól vesz gáztározót, és egyéb hasonló tranzakciók sem kizártak.

Az INA-ban meglévő részesedés eladása ezen felül nem is illeszkedik a Mol stratégiájába, már a horvát vállalat megvásárlásakor egyértelművé tették, hogy középtávon a Molnak az INA jelentheti a kitörési utat, így a horvát olajcégből való kiszállás a részvényesek számára értékromboló tényező lenne. A horvát pakett értékesítésének esélyét az is csökkenti, hogy a régióban célpontot kereső külföldi cégek számára az INA és a Mol együttesen vonzó, elsősorban a rendelkezésre álló finomítói kapacitások miatt, így a két cég szétválasztása nem különösebben logikus.