Az olcsó kínai cipőkön töri a fejét a kormány

A következő hetekben dől el, hogy meghosszabítják-e az uniós tagállamok a kínai és vietnámi cipőkre kivetett extravámot, a döntés egyelőre előrejelezhetetlen. Hivatalos magyar álláspont még nincs: a vásárlók a vám eltörlésével járnának jól, a gyártók szerint pedig a magyar cipőipar ugyan már leépült, de a bérmunkában dolgozó cégeink nyugati exporpiacait még mindig érdemes megvédeni, ellenkező esetben több ezer állás kerülhet veszélybe.

Az év végén járnak le a kínai és a vietnámi cipőkre kivetett európai uniós antidömping intézkedések, az Európai Bizottság (EB) ennek megfelelően a napokban kezdeményezte a védővámok rendszerének felülvizsgálatát. A végső döntést a tagállamoknak kell majd kimondaniuk, és egyelőre nem egyértelmű, hogy meghosszabítják-e a 2006-ban bevezetett intézkedéseket. A vámok hatályát akár 15 hónappal is meghosszabbíthatják, a tagállamok november közepén szavaznak majd a kérdésől, végleges döntést pedig január 3-án hoznak. A döntéshez egyszerű többség kell, azaz legalább 14 országnak kell azonosan szavaznia.

A dömpingellenes vámok kivetését Olaszország kezdeményezte, és akkor az egész európai cipőipar támogatta a "Kínai Népköztársaságból, illetve Vietnámból származó egyes bőr felsőrésszel készülő cipők európai uniós behozatalára vonatkozó" megszorításokat. A vám mértéke a kínai termékekre 16,5 százalékos volt, a vietnami lábbelikre pedig 10 százalékot tett ki. A kérdés komolyságát és súlyát jelzi, hogy az érintett cipők uniós piaca mintegy 600 millió pár, az ipari szektorban pedig a gazdasági válság miatt amúgy is jelentős a visszaesés, és ebből adódóan a protekcionista hangok is felerősödtek.

Nincs még magyar álláspont

"Az Európai Bizottság még nem bocsátotta a tagállamok rendelkezésére értékelő anyagát és javaslatát, a magyar kormány pedig az EB anyagainak ismeretében alakítja ki hivatalos álláspontját" - közölte az [origo] kérdésére a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM). A kormány helyzete nem egyszerű, a magyar álláspont kialakításakor ugyanis egyrészről a magyar cipővásárlók és termelők alapvetően ellentétes érdekeit kellen összeegyeztetni, miközben arra is figyelni kell, hogy a vámoknak milyen hatása lenne a magyar cipőipar nagy részének munkát adó nyugati piacokra.

A magyar cipőpiac nagysága évi 33 millió pár, és ebből 20 millió pár fedi le az intézkedés hatálya alatt lévő, bőr felsőrésszel készülő lábbeliket. Az itthoni értékesítésből 5-6 millió pár európai uniós eredetű, elsősorban olasz, osztrák, német importból érkezik, a magyar gyártók részesedése 1 millió pár, a többi (nagyjából 26 millió pár) pedig az EU-n kívülről, jellemzően keletről érkező import. A magyar cipőipar 6500 főt foglalkoztat közvetlenül a gyártásban, további 1000 főt közvetetten a disztribúcióban és az értékesítésben.

Bonyolult a magyar helyzet

A magyar cipővásárlók abban érdekeltek, hogy minél alacsonyabb áron jussanak minél jobb cipőkhöz, vagyis vevői oldalról semmi nem indokolja, hogy vámokkal drágítsa meg az állam a behozott cipőket. A magyar gyártóknak ezzel szemben az az érdeke, hogy a lehető legjobb helyzetbe kerüljenek a külföldi versenytársakkal szemben - azaz elvileg a magyar cipőiparnak támogatnia kellene a kínai és a vietnámi cipőkre kivetett vámokat, hisz ezzel drágábbá és kevésbé keresetté válnak az onnan behozott cipők. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mégpedig több okból kifolyólag sem.

Mi is az az antidömping?

Az antidömping eljárásnak az a célja, hogy megvédje a belföldi piacokat a költségeket sem fedező áron kínált importtal szemben. Az ilyen behozatalt jellemzően piacszerzési cél vezérli, a vámokat alkalmazó országnak pedig a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint be kell bizonyítania, hogy az értékesítési ár valóban alacsonyabb az összköltségnél és hátrányosan érinti a hazai cégeket.

Először is a magyar termelés a közepes és magasabb árfekvésű szegmensben, a kínai és vietnami import az alacsony és közepes árfekvésben jelenik meg, azaz a magyar gyártóknak nem igazán versenytársai az ázsiai üzemek - legalábbis a magyar piacon. A helyzetet ugyanis az is bonyolítja, hogy a magyarországi termelés döntő része exoprtra megy: a cipőgyártók 5,5 millió párt adnak el évente a nyugat-európai piacokon, és mindeközben jelentős mennyiségű bőr felsőrészt állítanak elő beszállítóként olasz, osztrák és német cégeknek.

A magyar beszállítóknak és bérgyártóknak nagyon nem mindegy, hogy miként alakul nyugat-európai gyárak helyzete, a magyar vállalatoknak ugyanis csak akkor mehet jól, ha a vevőiknek is jól megy. Az exporttermelésből az adódik, hogy a magyar cégek szempontjából nem is az az igazán fontos, hogy a magyar készcipő-piacon versenytársaik-e az ázsiai termékek, hanem az, hogy az esetlegesen olcsóbbá váló kínai cipők nem szorongatják-e meg a magyarokkal bérgyártató nyugatiakat.

Meg kell védeni az exportpiacainkat!

A fentieken túl azt is látni kell, hogy a magyar gyártást 70 százalékban olasz, osztrák, német tulajdonban lévő vállalatok állítják elő, azaz egy-egy cég álláspontját nem feltétlenül csak a magyar piaci helyzet határozhatja meg, hanem esetlegesen a külföldi tulajdonos egyéb érdekeltségeinek pozíciója is. Könnyen elképzelhető, hogy egy magyar cipőcég azért lobbizik, hogy a magyar kormány a vámtételek fenntartására szavazzon, miközben ez nem is az adott cég érdekeit szolgálja, hanem az otthoni pozícióit féltő anyavállalatét.

"A hazai piac gyakorlatilag minimális, és nem is igazán bővül, ezért Magyarország számára ebből a szempontból a dömpingár monitoringja és a védővám fenntartása az EU-ban nem lenne feltétlenül szükséges" - erősítette meg a Bőr- és Cipőipari Egyesülés (BCE) igazgatója, Várszegi Árpád az [origo]-nak. A BCE első embere szerint ennek ellenére szolidaritásból és főleg exportpiacaink védelme miatt Magyarországnak támogatnia kell az EU védővám-politikáját, hiszen a magyar cipőipar ma már többnyire bedolgozóként, bérmunkában exportálja termékeit.

A magyar termelőknek tehát elemi érdeke, hogy exportpiacait megvédje a sokszor dömpingáron érkező távol-keleti importtól, márpedig ennek egyik módja az extravám fenntartása. "Amennyiben a magyar beszállítók nyugati piacai sérülnek, akkor a magyarországi gyártás lecsökkenhet, és több ezer ember veszítheti el az állását" - fogalmazott Várszegi, aki szerint az ázsiai termékek versenyelőnye hatalmas, hisz olyan áron érkeznek Európába, amelyek még a magyar gyártmányok önköltségének is csak egyharmadát teszik ki.

Átalakult az európai cipőpiac

A fenti logika alapján az EU-nak fenn kellene tartania a védővámok rendszerét, a tagállami voksolás végeredménye azonban korántsem biztos, a Wall Street Journal (WSJ) szerint egyelőre több esélye van annak, hogy a vámok eltörléséről dönt majd az Európai Unió. A kínai és vietnámi importot helyzetbe hozó vámeltörlési lehetőség mögött nem a szabad piaci eszmék térhódítását vagy épp az ázsiai munkások iránt érzett európai felelősséget kell keresni, hanem színtiszta üzleti logikát: a globalizálódó ipar miatt ugyanis egyre több az olyan európai cipőipari vállalat, amelyik Ázsiában gyárt és onnan szállít a nyugati piacokra, márpedig ezeket ugyanúgy hátrányosan érinti a vám, mint a kínai központú gyárakat. (Több kereskedő vagy Kínában gyártat eleve, vagy maguk a nagy nyugati gyárak rendelik meg az ázsiai termékeket, amelyeket aztán saját márkanévük alatt árulnak.)

A WSJ szerint európai cipőcégek 2006 és 2009 között 800 millió eurónyi vámot fizettek be, a vámellenes koalíciónak pedig többek között olyan tagjai vannak, mint a Magyarországon is ismert olasz Diesel vagy a 15 ezer embert foglalkoztató dán Ecco Sko.

A vámrendszer fenntartása ellen szól, hogy bár a kínai és vietnámi behozatal növekedését megállították a 2006-os intézkedések, de az indonéz és a thaiföldi import ezzel egyidőben rögtön meg is emelkedett, azaz a vámok nem oldották meg a szektor versenyképességi problémát, csak másik irányba terelték a behozatalt. A hatékony szabályozást nehezítette, hogy az importált áruk sokszor "Made in EU" feliratot viselnek, és csak később derül ki, hogy valahol Ázsiában gyártották őket, természetesen anélkül, hogy a vámot megfizették volna.