Titokban maradhatnak a svájci magyar számlák

Vágólapra másolva!
A banktitok lehet a mostani válság egyik fő áldozata, Washington és Párizs is elérte, hogy kiadják adókerüléssel gyanúsítható állampolgárainak adatait a svájci pénzintézetek. Magyarországon eddig semmi jele annak, hogy hasonló lépésre szánnák magukat az adóelkerülés ellen amúgy fellépő budapesti hatóságok, pedig akár kaphatnának is adatokat az alpesi számlákról.
Vágólapra másolva!

Az utóbbi hetekben két állam, az Egyesült Államok is Franciaország is elérte, hogy adatokat kapjanak a banki ügyfelek titkait évszázadok óta féltve örző Svájcból.

A két ország hatóságai a gazdasági válságra és az adóelkerülésre hivatkozva írták felül az eddigi szabályokat, elsőként Washington, nem sokal utána pedig Párizs jelentette be, hogy megkapja az adóelkerüléssel gyanúsított állampolgárainak számlaadatait Svájctól.

Amerikai és francia példa

Az amerikai esetben az egyik legnagyobb svájci bank, a UBS kényszerült arra, hogy kiadja egyes amerikai ügyfeleinek adatait az USA adóhatóságának, a híres-hírhedt IRS-nek. Erről két egyezmény is született nemrégiben: egyrészt az amerikai igazságszolgáltatás a bankkal kötött egyezséget, másrészt Svájc és az USA között egy államközi szerződés is született.

Eredetileg az amerikai IRS 52 ezer UBS-ügyfél adatait kérte. A mostani egyezmények ennél azért kevesebbről szólnak, de azért nem minden kérdés tűnik lezártnak. Így például a svájci sajtó szerint egyelőre csak tízezer ügyfél adatait adja át a UBS, és abból is csak 4450-et szolgáltat a bank, a többit a maguktól jelentkező ügyfelek, illetve azok a kliensek tesznek ki, akik a bankot kérik fel arra, hogy továbbítsa az IRS-nek az információkat. Ez a folyamat 2010 januárjáig is elhúzódhat, sőt, az amerikaiak akár további adatokat is kérhetnek.

A francia költségvetési minisztérium, a Bercy háromezer, adóelkerüléssel gyanúsítható francia állampolgár nevét szerezte meg a svájci hatóságoktól, a kérdéses számlákon összesen 3 milliárd eurót tartanak. Franciaország eddig soha nem kapott ilyen adatokat Svájctól, nem véletlen, hogy ezt Eric Woerth, a párizsi költségvetési miniszter is aláhúzta, és kivételesnek nevezte az adatszerzést.

Woerth a franciaországi bankok vezetőivel is találkozik, hogy egyeztessen azon számlatulajdonosok adatainak kiadásáról, akik adóparadicsomokba utaltak jelentősebbb összegeket. A francia kormányzat bízik a bankok együttműködésében, de ha erre nem lenne hajlandóság, akkor akár az átutalt összeg 50 százalékát kitevő adót is kivethetőnek tartanak Párizsban.

Úgy fest, Magyarországot nem érdekli

Az adóelkerülőkkel szemben a magyar hatóságok is felvennék a harcot, de a svájci bankszámlák titkai egyelőre a jelek szerint mégsem érdeklik Budapestet.

A bankügyekkel foglalkozó Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) azt mondták, hogy a szervezet nem egyének adóügyeivel foglalkozik, nem a közterhek, járulékok befizetését ellenőrzi, ez az APEH és más állami szervezetek feladata. "Ilyen ügyekben jelen pillanatban a felügyelet nem vizsgálódik" - mondta el az [origo]-nak Binder István, a PSZÁF szóvivője.

Ausztria is engedett

Megállapodtak augusztus végén a külföldiekre vonatkozó banktitok enyhítéséről az osztrák pártok, engedve a nemzetközi nyomásnak. A módosítás az adócsalás gyanújával, külföldi hatóságok által elrendelt vizsgálatokban való együttműködést könnyíti meg.

Kérdéseinkkel az APEH-et és a Pénzügyminisztériumot (PM) is megkerestük egy héttel ezelőtt. Az adóhatóság arra hivatkozva nem reagált, hogy ez a pénzügyi tárca hatáskörébe tartozik, a minisztérium pedig nem is válaszolt a felvetéseinkre.

A svájci számla önmagában nem adócsalás

Kétségtelen, hogy nem egyszerű az adócsaló számlatulajdonosok beazonosítása. Svájci bankszámla nyitásának ugyanis nagyon sok oka lehet, és ezek közül csak egy az adóelkerülés. Elég csak arra gondolni, hogy amikor tavaly októberben zuhanórepülésbe kezdett a forint, sokan svájci frankba, illetve svájci bankszámlákra vitték át megtakarításaikat. Ezt feltehetően nem adócsalási szándékból tették, egyszerűen csak biztonságban szerették volna tudni a pénzüket.

A svájci számla önmagában tehát nem jelent semmi rosszat. "Ha azonban az adóhatóság(ok)nak információjuk lenne arról, hogy mekkora a számla forgalma, illetve honnan érkezik a számlára pénz, akkor abból már komoly következtetéseket lehetne levonni" - mondta László Csaba, a KPMG partnere, volt pénzügyminiszter.

Zug kanton: alacsony adók, sok cég

Az adózási szempontok figyelembe vétele sem bűncselekmény, sőt, egy jól működő vállalat esetében az adózási környezet figyelemmel kisérése szinte alapkövetelmény. Ismert példa Zug kanton esete, itt nagyon alacsonyak az adók - és nagyon sok a külföldi cég is. "Zug olyan, mint egy világváros" - mondja Rybaltovszki Péter, a Crystal World Wide off-shore cégalapítással foglalkozó tanácsadócég ügyvezetője, aki szerint Zugban nem egyszerűen bankszámlát nyitnak az emberek, hanem ide cégek is előszeretettel telepednek. Méghozzá működő cégek, amelyek persze figyelnek az adózási szempontokra, ahogyan ezt a világon mindenütt, minden cég teszi - jegyzi meg az ügyvezető.



Különösen az adóbevallásokkal összevetve lehet érdekes egy svájci bankszámla-kivonat, hiszen ha egy itthon minimálbérre bejelentett vállalkozóról kiderül, hogy sokmillió eurós vagy svájci frankos pénzmozgások vannak a számláján - esetleg egzotikus szigeteket is "útba ejtve" -, akkor gyanítható, hogy nem mindenről számolt be az APEH-nek önként az érintett.

Nincs elvi akadálya

Elvileg nincs tiltva, hogy két ország egymás között pénzügyi információkat cserél. "Adatvédelmi szempontból nem aggályos egy ilyen adatcsere, ennek azonban célhoz kötötten, a konkrét ügyet pontosan megnevezve kell történnie" - mondta egy adatvédelmi szakértő az [origo]-nak.

A cserét törvényi szinten kell szabályozni, ilyennek számíthat a nemzetközi egyezmény kihirdetése Magyarországon. Azt is hozzátette a szakértő, hogy az érintett magánszemélyek beleegyezése is szükséges ehhez az adatcseréhez, kivéve, ha bűncselekményről, illetve a terrorizmus elleni nemzetközi felderítésről van szó.

Kétségtelen, hogy Magyarország Svájccal szemben nem tud olyan befolyással fellépni, mint mondjuk az Egyesült Államok vagy Franciaország, de a magyar állam is sokat megtudhatna - ha akarna - polgárainak svájci bankszámláiról. Így például a francia módszer nálunk is elképzelhető, vagyis a hatóságok lekérdezhetik a hazai bankokat, hogy történtek-e jelentősebb összegű átutalások magyar magánbankszámlákról Svájcba. Persze aki komolyabb összeget mozgat, az sokszor előbb Németországba vagy Ausztriába utalja a pénzét. Egy ilyen megbízhatóbbnak tűnő köztes állomás beiktatása már nem is jelent ugyanis olyan többletköltséget - mondta az [origo]-nak egy név nékül nyilatkozó pénzügyi szakértő.

Ami az üzleti életet illeti, az [origo] tudomása szerint ritka, hogy valakinek a svájci bankszámlája miatt Svájcból érkezett hivatalos információk alapján kezdeményeztek volna eljárást. Vagyis Svájcból különleges esetben alighanem kicsiholható információ, de az azért igen ritka, hogy Svájc legyen a kezdeményező fél egy célvizsgálat indításakor.

Szintén lehetősége lenne a magyar államnak arra, hogy a svájci kapcsolatok felderítésére a hazai private banking-tevékenységet ellenőrizze. (A private banking, a privát bankolás a leggazdagabb, legvagyonosabb kliensek vagyonának kezelését, befektetéseinek intézését jelenti.) A private banking azonban nálunk nem olyan nagyságrendű, mint a nyugati országokban, így ezt a törékeny hazai piaci szegmenst könnyen romba is dönthetné egy alaposabb APEH-vizsgálat.

Az APEH-nek lehetne mozgástere

Egyes vélemények szerint a svájci számlák létezéséről a magyar adóhatóság igen egyszerű módszerrel szerezhetne információkat. Az APEH nyugodtan feltehetné a vagyonadóhoz szükséges bevallásban az ingatlanokról, luxusautókról és vitorlásokról szóló információk mellett azt a kérdést is, hogy van-e az adózónak külföldi bankszámlája, cégtulajdona. Ehhez azonban az őszi törvénykezési csomagban meg kell teremteni a jogi feltételeket.

Magyar-svájci szerződés a kettős adóztatásról

Magyarország és Svájc között létezik egy szerződés, amely a kettős adóztatás elkerülését szolgálja. Ez az egyezmény egyébként az adózó számára lehetőséget ad, hogy egyeztetési eljárást kezdeményezzen a két ország hatóságai között, hogy tisztázzák: az adott ügylet után melyik országban és mennyi adót kell fizetni. Ennek az egyezménynek van éppen ezért néhány olyan kitétele, amely az adóhatóságok közötti egyeztetésre vonatkozik. Így például a megállapodás kimondja: "a Szerződő Államok illetékes hatóságai (...) egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek". Magyarország és Svájc "tanácskozhatnak egymással arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az egyezmény nem tartalmaz". Az viszont valószínüleg nem véletlen, hogy az egyébként szokásos információcserére vonatkozó bekezdés hiányzik ebből az egyezményből. Általában ezek alapján tudnak az egyes országok megkereséssel élni egy másik ország adóhatósága felé, ha arra gyanakodnak, hogy állampolgáraik, cégeik az adott országon keresztül szeretnék az adófizetést elkerülni.



László Csaba elmondta, hogy általában minden állam arra törekszik, hogy a saját állampolgárai, illetve a nála működő cégek otthon adózzanak. Ha egy külföldi érkezik, arra azonban gyakran más szabályok vonatkoznak, és nemcsak Svájcban. Anglia például különleges adókedvezményeket adott orosz milliárdosoknak, nem véletlen tehát, hogy Londonban szinte kisebb negyedeket alkotnak a volt Szovjetunió területéről érkezett üzletemberek.

Svájcban is van példa erre: ott ugyanis a helyi adóhatósággal meg lehet állapodni, és a külföldiek fix összegű adót vállalhatnak, amit ha befizetnek, nyugodtan zsebre tehetik a jövedelmük tetemes részét. Nem véletlen, hogy számos sportoló és világsztár Svájcba költözött, legalábbis papíron, hiszen itt komoly adóelőnyöket élvezhetnek.