G-20: Európa vesztett

Csökken előreláthatólag az európai államok szavazati joga az IMF-ben, vagyis a Nemzetközi Valutaalapban, nem sikerült a klímaváltozás elleni küzdelmet sem erősíteniük kontinensünk képviselőinek, és a bankárbónuszok elleni német-francia fellépés sem hozott igazi áttörést. A világ húsz legnagyobb gazdaságának erőviszonyai átrendeződőben vannak, és a legnagyobb nyerteseket Ázsiában kell keresni.

A húsz legnagyobb gazdaságot tömörítő G-20 váltja fel az eddigi G7-G8-as találkozókat. Ezzel a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország a pénteki pittsburghi csúcstalálkozón gyakorlatilag elismerte, hogy a feltörekvő országok egyre nagyobb súlyt képviselnek a világgazdaságban és a világpolitikában is.

Az USA beleegyezett immár abba, hogy a G-20 állandó tárgyalássorozattá alakuljon át, és ezáltal különösen Kína, India és Brazília befolyása erősödhet meg a globális ügyek intézésében - ez talán a legfontosabb eredménye a pittsburghi találkozónak, amely pénteken zárult.

Átalakuló erőviszonyok

A tárgyalásokat kommentálva az erőegyensúly átalakulásáról írt az amerikai New York Times és a német Spiegel Online is, ami nem véletlen: a Spiegel például kénytelen volt elismerni, hogy a válság nem is mindenütt válság, hanem elsősorban az észak-amerikai és európai hatalmak estek vissza gazdaságilag az elmúlt időszakban, míg Kína, India és Brazília legfeljebb csak lassítottak a növekedési ütemükön. (Kínában például pénteki hírek szerint jelentősen esett ugyan az export, de például augusztusban az eladott autók száma nyolcvan százalékkal ugrott meg az egy évvel azelőttihez képest.)

Miközben a németek és az amerikaiak a stratégiai problémákat elemezték, a francia hírforrások a részletek iránt mutattak nagyobb érdeklődést. Így a francia La Tribune a bankárok fizetésének korlátozásáról, és az ösztönzőrendszerük átalakítását tartja az egyik legfontosabb témakörnek.

Kompromisszumok

A francia lap szerint kompromisszum született, hiszen Berlin és Párizs szigorú felső határt szabott volna a bankárbónuszoknak, Washington és London viszont ennél engedékenyebbnek mutatkozott. Végül a maximálás elmaradt, viszont a végső megállapodásban szerepelt az is, hogy a bankárok jutalmait hosszú távú célok eléréséhez kötnék, nem a rövidtávú haszonszerzést ösztönöznék. Sőt, bevezetnék a jutalom megvonását is, ha később kiderül, hogy rosszul döntöttek a bankvezetők. (Ez is része a hosszabb távú gondolkodásnak, egy ideig ugyanis nem fizetnék ki a pénzintézeti vezetőknek járó a bónuszokat, megvárva azt, hogy milyen hatásai lesznek a bankárok döntéseinek.)

A klímaváltozás megfékezésében is vereséget szenvedtek az európai-kontinentális törekvések. Az egyre nagyobb befolyású fejlődő országok meg tudták akadályozni az erőteljesebb fellépést, és inkább általánosságban fogalmaznak az erről szóló G-20-as dokumentumok, és nem szabnak meg szoros határidőket.

Ez elsősorban a gyors gazdasági növekedést felmutató India és Kína számára előnyös, őket így továbbra sem lehet rábírni az erősen környezetszennyező iparágak megzabolázására.

Európa, a nagy vesztes

Európa a nagy vesztese tehát a G-20 találkozónak, ugyanis a hírek szerint az uniós tagállamok közül csökken többnek is a szavazati joga az IMF-ben, a Nemzetközi Valutaalapban. A fejlett országok összességében 5 százaléknyi szavazati jogot adnak át a feltörekvő gazdaságoknak - a pittburghi dokumentumok szerint. Várhatóan a legjobban Kína és India befolyása növekszik a közeljövőben ezek után az IMF-ben.

A csúcstalálkozón felvetődött egy olyan ötlet is, amellyel a franciák hozakodtak elő pár nappal a megbeszélések előtt, de Németországban a szociáldemokrata párt köreiben is sok híve van ennek. Az úgynevezett Tobin-adóról van szó, amely a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatását vezetné be. A G-20 a hírek szerint most az IMF-fel vizsgáltatná meg a Tobin-adó bevezetésének lehetőségét.