A versenyhatóság a bankváltással kapcsolatos ágazati vizsgálatának eredményei alapján úgy véli, hogy az ügyfelek választási szabadsága csak a szerződéskötéskor érvényesül, így a szolgáltatóknak csak ebben az időpontban kell versenyezniük, és a hosszú távú szerződés ideje alatt nem érvényesül a "verseny jóléti hatása".
A hivatal szerint a verseny fokozása érdekében az egyoldalú szerződésmódosítások szigorú újraszabályozására mellett szükség van a "végtörlesztési díjak" maximálására, továbbá összehasonlítható árinformációkra, és az állami támogatások hordozhatóságára.
A vizsgálat szerint az egyoldalú szerződésmódosítások jelenlegi gyakorlata "egyrészt tartamában túlzottan széleskörű, másrészt formájában nem biztosít lehetőséget az érdemi összehasonlításra", így a fogyasztók nem tudnak érdemben reagálni az általuk esetlegesen elfogadhatatlan változásokra.
A versenyhatóság ennek kiküszöbölésére olyan szabályozást javasol, amely csak objektíven igazolható, a banküzem szempontjából külső eseményre hivatkozással engedélyezi az egyoldalú szerződésmódosítást.
A GVH számításai szerint a bankváltás rendkívül magas közvetlen fogyasztói kifizetésekkel jár, amelyek minimális értéke akár a hitel jelenértékének 4-10 százalékát is eléri. A hivatal ezért kezdeményezi ennek az "egyik legjelentősebb díjnak" a maximalizálását.
A bankok összehasonlítása érdekében a versenyhatóság javasolja továbbá egy független és ellenőrizhető összehasonlító internetes portál létrehozását, valamint indítványozza a devizakockázatok megjelenítését a hitelek összehasonlítását szolgáló teljes hiteldííj-mutatóban (THM).