Az euró ellenére maradnak bajok Szlovákiában

Óvatos várakozással tekintenek a szlovák állampolgárok január első két hetére, amíg lezajlik a korona technikai lecserélése az euróra. Az "elég a mának a maga baja" rövid távú izgalmai mellett azonban érdemes hosszabb távra előre gondolkodni, miként hat az euró bevezetése a szlovák gazdaságra, és hogyan befolyásolja az új tag megjelenése az euróövezet pénzügyi hatékonyságát.

Szlovákia számára azért viszonylag szerencsés az euró 2009-es bevezetésre, mert pénzügyileg a kis országok esetében igen jelentősen kiszolgáltatott időszakban tűnik el az az árfolyamkockázat, amely a kis volumenű nemzeti devizák spekulációs kitettségéből fakad.

Az elmúlt hónapokban elsősorban a forint-, zloty-, lej- és töröklíra-jövedelemmel rendelkezők tapasztalhatták meg ezt a fajta árfolyam-érzékenységet a kelet-európai térségben. A közös deviza bevezetése nyomán szimplán már devizapiaci mennyiségi okokból stabilizálódik a szlovák külkereskedelmi és tőkeáramlási viszony, legfőképp a legfontosabb partnerországait többé-kevésbé lefedő eurózóna felé - vélekedik Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági tanszékének adjunktusa.

Probléma lehet a várakozásokkal

Az indulást az is megkönnyíti, hogy bizonyos alapvető termékek (energia, mezőgazdasági termények) esetében erős árcsökkenési időszakot él át a világ. Nem is az esetlegesen az euró bevezetését drágításra felhasználó kereskedőkkel - akik a pénznemváltást használnák fel áremelésre, velük szemben amúgy is erélyesen lép fel a szlovák közigazgatás tanulva a 2001-es negatív nyugati és a 2007-es sikeres szlovén technikai tapasztalatokból - lenne komoly baj, hanem az éves inflációs várakozásokkal - mutat rá elemzésében Kutasi Gábor.

A szlovák jegybank (NBS) és a pénzügyminisztérium 2009-re pillanatnyilag 3,5 százalékos fogyasztói áremelkedést prognosztizál, ami a csökkenő tendenciája ellenére is még 75 százalékkal meghaladja az Európai Központi Bank (EKB) által elfogadhatónak tartott - 2 százalékos - átlagos euróövezeti áremelkedési mértéket. Szlovákia ugyan kicsiny gazdaság az úgynevezett Euro-16 országcsoportban, mégis felfelé húzza az átlagot. Nem is a konkrét ország, hanem maga a keleti uniós tagállamokban jelentkező tendencia az, ami miatt az EKB egyre inkább úgy tekint erre az országcsoportra, mint az euróövezet árstabilitását veszélyeztető jelentkezők.

Még csak nem is az a probléma, hogy 2009-ben a keleti tagállamok inflációja jelentősen magasabb, mint a nyugatiaké, hanem hogy ez a különbség tartósnak látszik, mégpedig a nemzeti gazdaságpolitikák rövid távú gondolkodása miatt. Mint azt Csaba László professzor (CEU) a legutóbbi Pénzügyi Szemlében kifejti, az inflációs különbség szinte egyáltalán nem a kevésbé fejlett országok termelékenységének és jövedelmének felzárkózásából származik, hanem a gazdasági növekedés kilengéseit nem csillapító, nem ellensúlyozó gazdaságpolitika következménye. A Moody's nemzetközi hitelminősítő intézet decemberi elemzésében felhívja a figyelmet arra, hogy Szlovákiában alábbhagyott a reformlendület.

Általában a keleti uniós tagállamokban - Magyarország kivételével, amely teljesen egyedi szerkezeti problémákkal küzd - nem hajlandók a gazdaságpolitikai irányítók a szárnyaló kereslet és a GDP-növekedés tompítására. Ez azért volna indokolt, mert így a növekedés egyenletesebben, hosszabb távra kitolható azzal, hogy a bővülés feltételeit biztosító termelési tényezők is egyenletesen javulnak és bővülnek.

Utcahosszal jobb a szlovák besorolás, mint a magyar

Mindamellett egyáltalán nem aktuális arról beszélni, hogy a szlovák inflációs könnyelműség mennyire rontja Magyarország, Lengyelország, vagy Csehország eurócsatlakozási támogatottságát az Európai Unió monetáris intézményeiben. Az említett országoknak ugyanis egyelőre saját gazdaságpolitikájuk a legnagyobb hátráltatója a belépésüknek. Ne feledjük, hogy például a Standard and Poor's adósság-besorolásában a szlovák és a magyar államkötvények között négy fokozat a különbség az előbbi javára (A+ vs. BBB).

A szlovák esetben a gazdaságpolitikai lazítás azt jelenti, hogy a válság ellenére is 4 százalék feletti GDP-növekedési várakozások mellett a kormány a 2009-es költségvetési egyenlegre vonatkozó célkitűzését a korábban tervezett többletről 2,08 százalékos deficitre módosította. A kereslet lehűtésének elmaradása pedig oda vezet, hogy Szlovákia - akárcsak a balti országok vagy a bolgár és román gazdaság - külső adóssága folyamatosan bővül.

A 2007 végétől számított elmúlt egy évben a nettó szlovák külső adósság nagyjából megkétszereződött az importtöbblet és a külföldi megtakarításokból finanszírozott szlovákiai fogyasztás és beruházás következtében. Ugyanakkor a szlovák gazdaság számára nem vált jelentősen olcsóbbá a hitelfinanszírozás, az NBS alapkamata decemberben ugyanis mindössze 25 bázisponttal volt magasabb, mint az EKB alapkamat (2,50 vs. 2,25 százalék).

Padlóra kerül a járműpiac

A legfontosabb kérdés talán most mégis az, hogy a szlovák gazdaságpolitika fel tudja-e használni az euró bevezetését a világgazdasági válság sokkhatásainak ellensúlyozására, ezáltal középtávon is megőrizni a foglalkoztatottság és a munkaerő-piaci aktivitás szintjét. A szlovák gazdaság szerkezeti gyengéje, hogy nagyon nagy arányban a gépjármű gyártásra épül az exporttermelés.

Márpedig az új gépkocsik világpiaca 2009-ben két tényező miatt is erősen visszaeshet. Az egyik, hogy akár a háztartások, akár a vállalatok számára az egyik legegyszerűbb átmeneti megtakarítás, ha a járműpark lecserélését elhalasztják egy-két évvel, hiszen ezek hosszabb élettartamú, ugyanakkor viszonylag nagy értékű eszközök.

A másik ok, hogy az előző évek értékesítési felfutása a pénzügyi szektor által olyan hitelformák kialakításának volt köszönhető, amik egyre alacsonyabbá tették a járművásárlás azonnali költségeit. Ugyanakkor a pénzpiaci válság következtében a hitelintézetek gyors ütemben szigorítják a finanszírozási feltételeket, vagyis újra megdrágul az ilyen jellegű beruházás induló költsége.

Nem történt meg a szemléletváltás

Szlovákia lehetősége tehát abban állna, ha továbbra is magas szinten képes tartani a beáramló beruházásokat. Ebben az évben ez bizonyosan működni fog, és az euró bevezetése - mint már szó volt róla - jelentősen mérsékelheti az árfolyamkockázatot még akár a világ eurózónán kívül érkező beruházásait tekintve is, feltéve, ha például a dollár vagy a jen árfolyama viszonylag stabilabban mozog az euróhoz viszonyítva, mint tette azt korábban a keresztárfolyamokon keresztül a korona esetében.

Szlovákiának azonban van még egy szerkezeti problémája (amely egyébként ugyancsak a keleti uniós tagállamok sajátossága), hogy a beruházások következtében bővülő munkahelyek betöltése egyre kevésbé lehetséges a jelenleg inaktív vagy munkanélküli munkaerő-tartalékból, a termelékenység és minőség szempontjából megfelelő belső munkaerő nagy része ugyanis már le van kötve.

Amennyiben a fent említett három - gazdaságpolitikai, ágazati és munkaerőpiaci - szerkezeti problémát nem számolják fel, ki fogják kezdeni a dinamikus növekedést, és ennek jelei már most láthatók. Nyilván, majd ha már kényszerpályára kerül a gazdaságpolitika, előbb-utóbb újabb reformok indulnak meg, de az euró technikai bevezetése nem hozta meg a minőségi szemléletváltást. A "húzd meg, ereszd meg!" politikája a keleti tagállamok jelenlegi éllovas országában is folytatódik.