Óvatos lépésekkel közelíthet Kuba a piacgazdasághoz

Vágólapra másolva!
Fidel Castro távozása komoly változásokat hozhat a kubai gazdaság számára is, kérdés persze, hogy az egykori forradalmár, visszavonulása után a háttérből meddig lesz még képes a befolyását érvényesíteni. Kuba a gazdaság nyitottságát tekintve csak Észak-Koreát előzi meg, és bár a havannai statisztikai hivatal az utóbbi években 10 százalék fölötti GDP-növekedésről számolt be, a valóságban még mindig a klasszikus hiánygazdaság tüneteit mutatja.
Vágólapra másolva!

Akár Fidel 77 éves öccsét, Rault, akár Carlos Lage alelnököt nevezik ki az államtanács fejévé, az ország ismerői szerint megindulhat egy lassú reformfolyamat. A fő esélyesnek számító Raul állítólag a kínai és vietnami gazdaságfejlesztési utat preferálja, amely a piacgazdasági elemeket kommunista politikai kontrollal vegyíti.

A 2006 óta Fidelt helyettesítő Raul Castro nyilvánosan elismerte, hogy a gazdaságban változtatásokra van szükség, a teendők megfogalmazásához pedig a nyílt vitát javasolta. A nyílt vitából aztán a kommunista párt helyi szervezeteiben zajló megbeszélések lettek, amelynek eredményeit egyelőre elemzik. Állítólag a kormány gazdasági szakemberei már a vita indulása előtt is tanulmányozták a lehetséges reformok hatásait.

Kuba gazdasága kétarcú, amelyben két elkülönülő rendszer működik egymás mellett. A szocialista, pesó-alapú ág ingyenes oktatást, térítésmentes egészségügyet, teljes foglalkoztatottságot, munkanélküli támogatást, rokkant- és nyugdíjasellátást, és az alapvető szükségleteket biztosítja: ételt, lakást, közszolgáltatásokat és bizonyos kikapcsolódási lehetőségeket igen olcsón.

A szabadpiaci jellegű, nagyrészt a dollárra támaszkodó gazdaság a turizmusban, a nemzetközi és exportvezérelt szektorokban működik, és eltartja a szocialista gazdaságot. Az állam továbbra is kontrollálja a gazdaság nagy részét, és a külföldi tőkét csak óvatosan engedi be vegyesvállakozásokba. A külföldi társaságok csak állami ügynökségeken keresztül foglalkoztathatnak alkalmazottakat, amely kemény valutához jut ebből, a dolgozók viszont csak ennek mintegy 5 százalékát kapják meg pesóban.

Legyengülve és elzárva

A kubai gazdaság 1989 és 1993 között legkevesebb 35 százalékkal csökkent, a szocialista blokk felbomlása miatt, és ma sem érte el a korábbi szintet. A gazdasági válságot csillapítandó a kormány a kilencvenes évek közepén néhány piacorientált reformot vezetett be: az ország megnyílt az idegenforgalom és korlátozottan a külföldi befektetések előtt, a dollárt fizetőképessé nyilvánították, ezen kívül 150 foglalkozási területen engedélyezték a vállalkozói státuszt. Elvileg lehetővé tették a külföldi többségű vegyesvállalkozások alapítását is, de ez a gyakorlatban nem működött.

Gazdasági nyitottságban Kuba csupán Észak-Koreát előzi meg. Az üzleti, befektetési, pénzügyi szabadság gyenge, ahogyan a tulajdon- és munkajog is. A politikai befolyás a bíróságokon is érvényesül, a magántulajdont pedig szigorúan szabályozza az állam. Ráadásul Kuba az 1990-es évek végétől visszavonta több piacbarát rendelkezését. Tovább szigorították a vállalkozói szektor szabályozását, és emelték a rá vonatkozó adókat és büntetéseket. Az állam igyekezett a magánszektort visszatéríteni a közszférába, ami az adóbevételek csökkenését, és a feketegazdaság erősödését hozta. Fidel Castro 2003-ban újra központosította a döntéshozatalt, és megszüntette az USA-dollár elfogadhatóságát. Nem hivatalos becslések szerint a kubai gazdaság 40 százaléka a szürke és fekete zónában működik, és a korrupció is elterjedt. Az élelmiszert vagy jegyre adják, vagy roppant drága, gyakran pedig üzemanyag- és gyógyszerhiány is nehezíti az életet.

A cukortól a szállodaiparig

A gazdaság fő húzóágazata évtizedeken keresztül a cukoripar volt. Ám a kilencvenes években a világpiaci árcsökkenés, az egyre elavultabbnak számító termelés és az elmaradott infrastruktúra miatt az ágazat teljesítménye nagyot zuhant. A kormány a cukormalmok majd felét bezáratta, az ágazatban dolgozók közül pedig 100 ezer embert elbocsátottak. Ekkor kezdtek nagyobb figyelmet fordítani az idegenforgalom gazdasági lehetőségeire, amely hamarosan túlnőtt a cukoriparon. A külföldi tőke nagyrészt a cukoriparban és a turizmusban van jelen, de az állam is épít szállodákat.

A pénzküldemények is nagy szerepet játszanak a kubai gazdaságban, és jócskán hozzájárulnak a legutóbbi számok szerint 45,5 milliárd dolláros gazdasághoz. Ezek leginkább egyesült államokbeli emigráns családoktól érkeznek, akiknek az USA törvényei évente 1200 dollárig engedélyezik a kubai pénzküldést.

Az állam korábban dollár-boltokat is nyitott, ahol élelmiszert, háztartási és ruházati cikkeket vásárolhatnak a kubaiak a zöldhasúért. Az idegenforgalomnak is tulajdonítható dollárforgalom már meghaladja a pesóét. A szociális szakadékot viszont csak szélesítette a dollár, mivel azok, akik hozzájutnak, életszínvonalukat tekintve egyre távolodnak a pesóval kifizetett honfitársaiktól. Nem ritka, hogy orvosok, mérnökök, tudósok dolgoznak pincérként, vagy taxisofőrként - itt ugyanis a turisták gyakran fizetnek USA-dollárral.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

Kubai kihívásra kubai válasz

Az utóbbi időben évtizednyi szűkölködés után beindult némi fejlődés. Ebben nagy szerepe van a venezuelai segítségnek, és a Kínával való kereskedelemnek is. Kevesebb az áramszünet, és több a busz az utcákon - írja az Economist. Ennek ellenére a helyi statisztikai hivatal valószínűleg csupán némi manipulációval tud 2004 óta erős gazdasági növekedést jelenteni, 2005-ben, és 2006-ban pedig már jóval 10 százalék fölötti GDP-bővülést jelezni.

A munkanélküliség papíron mindössze 1,9 százalékos. Az export főleg cukorból, nikkelből, dohányból, halból, gyümölcsből, kávéból és gyógyászati termékekből áll. Míg azonban a kivitel mindössze 2,1 milliárd dollárt tett ki a legutóbbi adatok szerint, az import közel 8 milliárd dollárra rúg, és elsősorban üzemanyag, élelmiszer, gépek és berendezések, valamint vegyszerek tartoznak fő tételei közé. Jelenleg 15 milliárd dollár fölött van a külső államadósság.

Kuba új vezetőjének gazdasági problémák sorát kell majd kezelnie. Az International Republican Institute 2007-ben végzett kubai közvélemény-kutatása szerint a válaszadóknak több mint háromnegyede úgy véli, hogy a jelenlegi kormány nem képes megoldani a szigetország legégetőbb gazdasági kérdéseit. Sokak szerint az ország arra a pontra jutott, amikor változtatni kell.

Raul Castro pedig mintha nem zárkózna el annyira a külföldi befektetésektől. Az állami gazdaságirányítás várhatóan továbbra is megmarad, még ha valamivel több teret is szánnak a magánkezdeményezésnek, piacnak és áraknak. A Fidel Castro által "neoliberális méregnek" nevezett külföldi modellek helyett a hivatalos álláspont szerint a változások "kubai válaszokat fognak tartalmazni a kubai valóságra". A távlati irány a legtöbb szakértő szerint mégis a piaci modell lehet, amit kisebb lépésekkel közelíthet meg Kuba, ahogyan az például az 1980-as években Magyarországon is történt.