Spórház a város szélén

Vágólapra másolva!
Azt lehetne gondolni, hogy karácsony előtt tömegek hömpölyögnek az outlet-parkok utcáin, felmálházva a különböző regionális vagy világmárkák logójával ellátott plasztiktáskákkal. Pedig nem. Outlet-túránkon azt tapasztaltuk, hogy a mainstreamből kiszorult - főként ruházati - termékek rezervátumai mind Biatorbágyon, mind pedig az osztrák határ túloldalán, Parndorfban többnyire szinte konganak az ürességtől. Az is kiderült, hogy a kínálat igencsak korlátozott és az árak - bár elmaradnak a Kaertner strasse vagy a Váci utca árfekvésétől - korántsem turkaszinten mozognak. 
Vágólapra másolva!

Az outlet-túránkon megkérdezettek teljességgel eltérő véleménnyel vannak a központokról, sehol ne számítsunk azonban arra, hogy tuti a nagy fogás. A magyar-osztrák határtól alig 20 kilométerre lévő Parndorf Design Outlet giccsfaluban a közönség többnyire magyarajkú, az eladók kedvesek, szolgálatkészek, a termékek pedig mérethiányosak. Nagyon.

A magyarországi "fapados plázák" - a törökbálinti GL és a biatorbágyi Premier - jóval kisebbek, az eladók sem olyan kedvesek, mint odaát - tisztelet a kivételnek -, kevesebb a világmárka és a kávézó. A parndorfi egységgel összevetve azonban, mindezekkel együtt komoly előnyük, hogy - az outlet-kereskedelem dandárját adó - ruházati termékeknél messze nem annyira szélsőséges a méretválaszték.

A Premier terjeszkedik, a GL ürül. Előbbiben új és még üres boltok várják a kitelepülő márkákat. Utóbbiban a régi boltok körülbelül harmada üresen tátong. Egyik területén sincs a parndorfi betonépítményhez és a valódi plázákhoz hasonló fedett rész, ahol kabát nélkül lehet vándorolni a boltok között. A Premierben van viszont utcai gesztenyeárus.

Főleg kicsiknek és nagyoknak

Átlagméretűeknek nem éri meg a parndorfi utazás, nekik inkább az M1-es környékére érdemes menni ruhára vadászni, ott is legalább ugyanakkora eséllyel találnak olcsó és passzoló darabot, sőt. Az osztrák falu kereskedői ugyanis - legalábbis a kínálat alapján - többnyire az átlagtól eltérő méretűekre alapoznak. Cipőt viszont mindenki talál magára, amennyiben kedveli a sportcipőket vagy az egyszerű, divatmentes lábbeliket. A deszkás öltözék kedvelői is dúskálhatnak a választékban, tényleg olcsón.

A Budapestről és környékéről útrakelők tehát lehetőség szerint gyűjtsék össze a család apraját-nagyját - a szó legszorosabb értelmében -, ha Parndorfba készülnek. Egyrészt, mert csak akkor éri meg megtenni az utat és kifizetni az autópálya matricát magyar-, és külhonban, ha sokat vásárolnak az akciós termékekből és a többféle méretű és eltérő ízlésű családtagok között pedig valószínűbb, hogy akad olyan, akinek bejön a kínálat. A benzinpénz Budapest és Parndorf között 7000-7500, a matricák ára 3240 forint. Az autópályákat természetesen ki lehet kerülni, de az megdobja a benzinköltséget és az útidőt. Egy navigációs rendszer például először Sárvár felé terelt volna minket. Egy alig hosszabb útvonalon pedig 4,5 órát autózhattunk volna.

Sok, majdnem szép cipő

A cipőkre koncentrálva Parndorfban meglepően nagy mennyiségű boltban lehet nézelődni. A legtöbb helyen hivatalosan 50-70 százalékos leértékelések vannak. Ennek ellenére nehezen találni valóban 70 százalékkal olcsóbb darabot. A Vans az egyik kivétel, 10 eurótól lehet kockás-virágos-halálfejes bebújósat kapni, szinte minden méretben.

A legtöbb boltban azonban hasonló kínálat és mérethiány várja az érdeklődőket. Legolcsóbban néhányszor használható ultraviola-színű papucsot lehet venni (6 euró), a legdrágábbak a márkás (Timberland, Lacoste) cipők, határ a csillagos ég. Meglepő módon az itthon kevésbé keresett, leginkább külön polcra tett, csillogó, lakkos, 20 centis sarkú tünemények osztrák testvéreinknél a drágább kategóriába tartoznak. Áruk bőven száz euró fölé is kúszhat.

Makkos cipő jellegű lábbelik tömkelege kapható viszont 50-től 250 euróig. Valójában kevés olyan cipőt lehet látni, amit a fiatal vagy fiatalos vásárló szívesen hordana, eltekintve a sportcipőktől. Leginkább a "majdnem" kategória jellemzi a kínálatot.

A csoki ás a farmer nagy sztár

A magyarok, akik ezen a szerda délutánon is többségben voltak, a cipőboltokban alig lézengtek. Itt a középkorú otthonosan "grűszgottoló" nézelődők voltak többségeben. A legtöbb hazánkfia a csokiparadicsom Lindtben és a nagy hírnévnek örvendő Body Shopban válogatott, nem véletlenül.

A csokiimádók fél, háromnegyed áron vehetnek táblás édességet és találhatnak Magyarországon csak hírből ismert csodákat. Karácsonyfára akasztható csokiesernyők például mindenféle ízben sorakoztak a gyerekek legnagyobb örömére. A magyar hagyományok ezek szerint könnyen keverhetők a stájer ízléssel. Találtunk macskanyelvet, ami lassan hiánycikknek számít itthon, valamint rengeteg giccset, porcelán angyalkát és kristálypoharat. Szaloncukor nincs.

A Body Shopban bevásárolhatunk a rokonság női tagjainak karácsonyra. Egy kisebb csomag - benne testápoló, testpermet és tusfürdő - például alig 12 eurót kóstál. A kínálat sajnos itt sem lenyűgöző, mivel azonban Magyarországon még nincs ilyen üzlet, a létezőből válogatva is könnyen lekötelezhetünk egy kevésbé "nyugatjáró" nagynénit.

Farmert ezzel ellentétben minden mennyiségben lelhetünk. Jók és relatív olcsók például a Mustangok, a magyar árakhoz képest 2-3 ezer forintot spórolhatunk velük. Ráadásul minden méretben, színben és szabásban kínálnak a szolgálatkész eladólányok. A Cross-ban pedig méretben és színben az egyéb kínálathoz képest, egyedülálló gyapjú pulóvereket is találhatunk. A sokak által kedvelt S'Oliver boltban blézerakcióba szaladtunk bele, a hangulat egy minőségibb turkálóra emlékeztetett. Ráakadhatunk egy-két olcsóbb darabra, de a 60 euró körüli nadrág sem számít drágának.

Kisgyerekesek hátrányban

A gyerekboltokban van választék, egy kismama szerint azonban a szezonális termékekből ott is hiány van. Az egész üzletsort bejárva sem talált sapkát a pár hónapos babának. Véleménye szerint az osztrákok egyébként sem gondolnak itt a kisgyerekes szülőkre. Az összes vendéglátóipari egységben lehet dohányozni, a pelenkázni a női WC-ben lévő, lenyitható műanyag szerkezeten lehet csak, a négyóránkénti etetésre pedig nem talált megfelelő helyiséget.

A Premierben szintén a női WC-ben akad lehetőség a pelenkázásra, igaz, ott már egy asztalka hivatott segíteni a kismamákat. A kisebb GL-ben pedig külön helyiség van szintén asztalkával és egy mosdóval felszerelve. Utóbbiban ráadásul a nagyobb csemeték és a nyugodtan vásárolgatni vágyó szülők örömére játszóházat is üzemeltetnek.

Parndorf és a GL között nehéz párhuzamot vonni azon kívül, hogy a szemfüles vásárló kiemelhet egy-egy olcsóbb darabot. A magyar komplexum elhagyatott, megszűnni készülő hangulatot áraszt, unatkozó eladókkal és alig lézengő érdeklődőkkel. A legnagyobb forgalom - legalább három vásárló - a két fehérnemű üzletben, a Calzedonia-ban és az Intimissiben volt.

A parndorfi rezervátum kistestvére, a Premier inkább tűnik rokonnak az osztrák piactérrel, már csak kinézetéből adódóan is. Amíg azonban nyugaton jellemzően az alacsonyabb vásárlóerejűek mennek outletelni, addig Magyarországon főleg az amúgy is plázákba járó közönség nézelődik, akár programnak is tekintve a kiruccanást. A leárazások terén hasonló kiírásokkal találkozhatunk mindhárom egységben, az osztrák árak esetében azonban valamelyest nagyobb az árrés. Az egyébként is felsőbb árkategóriás üzletek outlet változatában egyik országban se számítsunk turkálós árakra. A középes árfekvésű boltokban bízhatunk a szerencsében és a szemfülességben.

Összefoglalva tehát: Parndorfba az ország északnyugati részében élőknek, az átlagmérettől eltérőknek vagy a Magyarországon nem létező világmárkák kedvelőinek érdemes elindulni. A GL-ben a nyugalomra vágyók, a Premierben pedig a plázahangulatot könnyen viselő, ráérő közönség érezheti jól magát. Karácsony előtt, az eladók szerint főleg a hétvégeken számíthatunk tömegre.