EU-ítélet lesz a héten az iparűzési adóról

Vágólapra másolva!
Ítéletet hirdet csütörtökön az Európai Bíróság a magyarországi helyi iparűzési adó ügyében. Az uniós döntéstől több száz megrekedt per sorsa és becslések szerint mintegy 400 milliárd forint adófizetési kötelezettség teljesítése függ.
Vágólapra másolva!

A luxembourgi székhelyű bíróság ítélete ma még nem előlegezhető meg, de egy hasonló jellegű olasz adó ügyében tavaly kihirdetett - precedensként is emlegetett - döntés azt sugalmazza, hogy az adót kifogásoló cégekkel szemben az uniós bírák az államnak adhatnak igazat.

A kizárólag az uniós jogot vagy szerveket érintő ügyekkel foglalkozó bíróság két beadványt tárgyalt: az egyik a Zala Megyei Bíróságtól, a másik a Vas Megyei Bíróságon keresztül a Legfelsőbb Bíróságtól érkezett.. Az első alapügy azért indult, mert a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal több, 2005-ben hozott határozatával helybenhagyta a különböző önkormányzatok által a KÖGÁZ Rt., az E ON IS Hungary Kft., az E ON DÉDÁSZ Rt., a Schneider Electric Hungária Rt., a TESCO Áruházak Rt., az OTP Garancia Biztosító Rt., az OTP Bank Rt., az ERSTE Bank Hungary Rt. és a Vodafon Magyarország Mobil Távközlési Rt. számára a 2005. évi adóelőleg megfizetésére vonatkozóan kibocsátott fizetési meghagyásokat. A vasi közigazgatási hivatalt ugyanezért az OTP Garancia Biztosító Rt. perelte be.

Csak egy ilyen típusu adó lehet

Az unió elé terjesztett kérdések egyike az, hogy a csatlakozási szerződésben szereplő kitétel, miszerint Magyarország 2007. december 31-ig fenntarthatja a helyi önkormányzatok által meghatározott ideig nyújtott iparűzési kedvezményeket, értelmezhető-e úgy, hogy Magyarország átmeneti mentességet kapott az iparűzési adó fenntartására, vagy úgy, hogy a szerződés elismerte Magyarország jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is.

Azt is kérdezik a magyar testületek, hogy mely ismérvek alapján minősül egy adófajta nem forgalmi jellegű adónak - ez az egyetlen adónem ugyanis, amelyről részletes uniós szabályozás létezik, az pedig kimondja, hogy ilyen típusú adóból az EU-tagországokban csak egy lehet.

Az áfa kritériumairól a bíróság már korábban állást foglalt: olyan adónemről van szó, amely egyrészt tárgyi és személyi hatályát tekintve általános jellegű adó, másrészt összege az adóalanyok által értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások árával arányos, harmadrészt a forgalmazás, azaz a termékek és szolgáltatások értékesítésének minden egyes szakaszában fizetendő, negyedrészt pedig az értékesítés korábbi szakaszaiban fizetett adó a beszerzési árak elszámolásával vonható le úgy, hogy azt végső soron a fogyasztó viseli.

Az ítéletben a testület várhatóan azt vizsgálja, teljesülnek-e ezek a feltételek az iparűzési adó esetében. A júniusban tartott egyetlen tárgyalásnapon az érintett cégek képviselői úgy vélték, hogy igen, a kormány és az Európai Bizottság képviselői viszont az ellenkező álláspontra helyezkedtek.

Hasonlóan járhatunk, mint az olaszok

A brüsszeli bizottság véleményét láthatóan befolyásolta a bíróság már említett, korábbi ítélete a termelési tevékenységre kivetett olasz regionális adóról, amelyet tavaly ősszel - rácáfolva az előzetes várakozásokra és az eltérő véleményt képviselő előzetes állásfoglalásra (főtanácsnoki indítványra) - a bírák összeegyeztethetőnek találtak az uniós joggal, mert szerintük olyan jellemzőkkel bír, amelyek megkülönböztetik a hozzáadott értékadótól, és így nem minősíthető forgalmi adónak.

Megfigyelők szerint bár a két adófajta különböző, az olasz ügyet a bírák valószínűleg mégis bizonyos értelemben precedensnek tekintik a mostani esethez. Főtanácsnoki indítvány ugyanis nem készült, ami azt jelzi, hogy a testület úgy kezeli az ügyet, amely nem precedens nélküli, és lényegi jogi újdonságot nem tartalmaz.

Ami a magyar perben szereplő másik kérdést illeti, a cégek és az Európai Bizottság meggyőződése szerint az uniós csatlakozási szerződés érintett pontja nem értelmezhető úgy, hogy Magyarország átmeneti mentességet kapott volna az iparűzési adó fenntartására. A kormány szerint viszont "a csatlakozási okmány az iparűzési adókedvezmények fenntartásával elismerte Magyarország jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is".