Tíz év alatt talpra álltak az ázsiai kistigrisek

Tíz évvel ezelőtt, 1997. július másodikán a thaiföldi központi bank lebegtetni kezdte nemzeti pénze, a baht árfolyamát, miután az árfolyamot spekulatív támadások érték. A lépés pénzügyi és gazdasági összeomlást idézett elő, amely gyorsan átterjedt a régió más gazdaságaira is. Így kezdődött az 1997-1998-as ázsiai pénzügyi krízis. Hatásai és a kormányok rá adott válaszai meghatározták a térség gazdaságait az elmúlt évtizedben.

Tíz éve a GDP-növekedési ráták meredeken estek, egyre több társaság ment csődbe, főleg, amelyek túlzottan kitették magukat a külföldi devizák árfolyamkockázatainak, és végül a legrosszabbul érintett országokban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetésével költséges és politikailag megalázó kiigazítás vált szükségessé. A pénzügyi krízis legfontosabb előidézői között meg kell említeni a rögzített és félig rögzített árfolyamokat az olyan országokban, mint Thaiföld, Indonézia és Dél-Korea. Ezenfelül a hatalmas folyószámla-deficitek lefelé nyomták ezeknek az országoknak devizaárfolyamait. Ez felbátorította a spekulatív támadásokat; a magas belföldi kamatlábakat, amelyek a társaságokat arra sarkallták, hogy alacsonyabb kamatú, súlyos külföldi kölcsönöket vegyenek föl. A belföldi hitelezés gyenge ellenőrzése és bizonyos esetekben az emelkedő államadósság szintén hozzájárultak a válsághoz, hatásait pedig súlyosabbá tették.

A hibás árfolyampolitika segített ugyan meggyorsítani a pénzügyi válságot, a túlzó és alig-alig felülvizsgált külföldi hitelfelvétel azonban ezt katasztrófaszerűvé tette. Amint túlságosan drága lett a spekulánsok támadásainak elhárítása, az árfolyamokat lebegtetni kezdték. Ez eredményezte azután a thai baht óriási esését, a dél-koreai von és az indonéz rúpia jelentős mértékű gyengülését a dollárral szemben. Például, míg 1996-ban egy amerikai dollár még körülbelül 2,342 rúpiát ért, addig 1998-ra az indonéz pénz esése következtében egy USA-dollárért már 10,014 rúpiát adtak. Így azok a társaságok, amelyek nagy és fedezetlen külföldi kölcsönöket vettek föl, most lehetetlenül magas törlesztőrészletekkel szembesültek. A pánikba esett tőke menekült, ami azonban csak súlyosbította az árfolyam elértéktelenedését, és az eladósodott vállalatokat még szörnyűbb helyzetbe hozta. A válság által okozott rossz adósságokból való kikecmergés és a bajba jutott tőke helyzetének rendezése a legnagyobb feladatok közé tartozott a döntéshozók számára ezután sok évig.

Napjainkban a legtöbb ázsiai gazdaság fizetési mérlege figyelemre méltó többlettel rendelkezik, és jókora tartalékokat építettek föl külföldi valutában, amellyel elvileg a jövőben megvédhetik saját devizájukat a spekulatív támadásoktól. (Valójában azonban sokszor túlzottan ebbe az irányba mentek el az ázsiai gazdaságok, és gyakran a szükségest messze meghaladó készleteket hoztak létre.) A bajba jutott kölcsönök száma csökkenni kezdett, és kiterjedt gazdasági reformokat hajtottak végre. Így aztán, annak ellenére, hogy az 1996-97-ben ható negatív körülmények közül néhány újra felbukkant a térségben, a továbbiakban már nem lesz olyan könnyű a társaságoknak olyan szorult helyzetbe hozni magukat, ahogyan azt egy évtizede tették.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a régió többé nem néz szembe alapvető gazdasági kockázatokkal. Az utóbbi néhány évben új egyensúlytalanságok és problémák jelentkeztek, részben összefüggésben az USA fizetési mérlegének masszív hiányával és az ázsiai központi bankok óriási pozícióival az amerikai kölcsönkötvényekben és váltókban. Nézzük, hogyan boldogultak az egyes érintett gazdaságok!

Thaiföld

Forrás: [origo]

Egy évtizeddel a pénzügyi válság kirobbanása után Thaiföld egy másik válság közepén találta magát, ezúttal azonban politikai jellegűben. Bár a gazdaság kisebb veszteségeket most is elszenvedett az üzleti bizalom csökkenése miatt a 2006 szeptemberi katonai puccs miatt, mindemellett a thai gazdaság alapjai általánosan erősek. Az ország külföldi számlái ma sokkal könnyebbek: a fizetési mérleg 1997 óta egy évet leszámítva folyamatosan többletet termel; a külföldi valutatartalékok már 71 milliárd dollárnál járnak, szemben az 1997-es 26 milliárd dollárral. A külső adósságok szintje élesen csökkent, a magánszektor rövid távú adósságai pedig a kölcsönök helyett inkább az áruhiteleket részesítik előnyben immár. A thai pénz, a baht jelenleg kilencéves csúcson áll a dollárral szemben. A bankszektor is talpra állt, a nemfizető kölcsönök arány a teljes állományon belül 4-5 százalékra csökkent, míg tíz évvel korábban ez még közel volt az 50 százalékhoz. A bankszektorban 2004 óta komoly konszolidációs folyamat zajlik.