Idei szabadságunkat nem vehetjük ki jövőre

Az idei szabadságunkkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy ne maradjon belőle, 2008-ban ugyanis már nem biztos, hogy kivehetjük. Ennek oka, hogy az Alkotmánybíróság tavaly decemberi határozatában alkotmányellenesnek minősítette a Munka Törvénykönyvének azt a rendelkezését, amely lehetővé teszi szabadság átvitelét a következő évre.

Nem ritka az olyan munkavállaló, aki már évek óta nem volt szabadságon. Pedig a szabadságot pénzben nem lehet megváltani, csak a munkaviszony megszűnésekor, így a ki nem vett szabadságok egyszerűen elvesznek, hiába járnak a munkavállalónak.

Bár a szabadsághoz joga van a munkavállalónak, természetesen nem köteles kivenni. Egyébként az évi rendes szabadság mindössze egynegyedével rendelkezik szabadon a munkavállaló, a többit elvileg a munkáltató oszthatja be, de kettőnél több részletben csak a munkavállaló kifejezett kérésére adhatja ki. A Munka Törvénykönyve arra is lehetőséget ad, hogy ezt a részt akár ne adja ki a tárgyévben. A jogszabály ugyanis " kivételesen fontos gazdasági érdekből" lehetővé teszi, hogy következő év június 30-ig kitolja az előző évi szabadságolást. Kollektív szerződésben pedig akár egy évvel is elodázható a szabadság kiadása.

Az Alkotmánybíróság azonban egy tavaly decemberi határozatában 2007. március 31-i hatállyal megsemmisítette ezt a rendelkezést. Továbbra is lehetőség van azonban arra, hogy a betegségéből felgyógyuló vagy más akadályoztatás (pl. gyed, gyes) megszűnését követően visszatérő munkavállalók, az ismételt munkába állást követő 30 napon belül igénybe vegyék ki nem vett szabadságukat.

A Munka Törvénykönyvnek szabadság kiadására vonatkozó rendelkezéseit támadó indítványt már évekkel ezelőtt benyújtották az Alkotmánybírósághoz. Az indokolás elsősorban azt emeli ki, hogy nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a fizetett szabadság, mint alkotmányos alapjog korlátozásának elkerülhetetlenségét. Ezt önmagában a "kivételesen fontos gazdasági érdek", illetve a korlátozásnak csupán a formáját meghatározó, de szempontjait nem tartalmazó rendelkezés (a kollektív szerződés) nem támasztja alá.

Ki dönt a szabadságról?

A hatályos munkajogi szabályozás értelmében a szabadság kiadása előtt a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni. Ez után is azonban csak az alapszabadság negyedét köteles a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni. A munkavállaló legalább 15 nappal a szabadság tervezett időpontja előtt köteles tájékoztatni a munkáltatóját, hogy szabadságra akar menni. A szabadság háromnegyed részével azonban a munkáltató rendelkezik, azaz adott esetben azt is megteheti, hogy nem engedi el a tervezett időpontban szabadságra munkavállalóját. Aki pedig új munkahelyen kezd, a munkaviszony első három hónapjában nem rendelkezhet szabadságával, azaz csak akkor mehet szabadságra ezidő alatt, ha azt munkáltatója megengedi.

A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles közölni a kiadás időpontját a munkavállalóval. Amennyiben a kiadott időpontot mégis megváltoztatja, az ebből eredő kárt köteles megtéríteni a munkavállalónak (kára származhat például a munkavállalónak, ha a kiadott szabadságolási ütemterv alapján befizeti utazását, majd a munkáltató döntése miatt mégsem tud elutazni). Az egyhónapos szabály a munkavállalók érdekeit védi, ugyanis így nem fordulhat elő, hogy például anyaghiány miatt leáll a termelés, és azonnali hatállyal kényszerszabadságra küldi a dolgozókat a munkáltató. A szabadságra ugyanis távolléti díj jár, míg az állásidőre munkabért köteles fizetni a munkáltató.

A munkáltató arra is jogosult, hogy a már megkezdett szabadságot megszakítsa, azaz szabadsága alatt munkába hívja a dolgozót, ehhez azonban kivételesen fontos érdeket kell igazolnia. Ilyenkor nem számít be a szabadság idejébe sem a munkahelyre utazással, sem a visszautazással, sem pedig a munkával töltött idő, ráadásul az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket, és a munkavállaló kárát is köteles megtéríteni a munkaadó.

Pénzügyek

A szabadság kiadására vonatkozó igény három év alatt évül el. Jogszabályt sért a munkáltató, ha a ki nem adott szabadságot pénzben kívánja megváltani, szintén szabálytalan, ha következő évi szabadságot előre kiveteti a munkavállalóval.

A szabadság pénzbeli megváltását csak akkor engedélyezi a jogszabály, ha megszűnik a munkaviszony. Az is előfordul, hogy a munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne, ilyenkor a különbözetre kifizetett bért a munkavállaló köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.