Indul a magyar emissziókereskedelem

Vágólapra másolva!
Bár Európában már 2000-ben elfogadták, nálunk csak idén indulhat el az üvegházhatás csökkentése érdekében a szén-dioxid-kibocsátási kvóták kereskedelme. Az emissziókereskedelem üzletnek sem utolsó, amit néhány héten belül már Magyarországon is meg lehet tapasztalni.
Vágólapra másolva!

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1992-ben Rio de Janeiróban összehívta a II. Földkonferenciát, ekkor fogadták el az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét, amelyhez Magyarország is csatlakozott (másik 187 ország társaságában). Az ebben részes felek 1997-ben, Kiotóban elfogadták az úgynevezett Kiotói Jegyzőkönyvet, amelyhez hazánk szintén csatlakozott.

Ezek az államok vállalták, hogy üvegházhatású gázkibocsátásukat adott idő alatt, meghatározott mértékben csökkentik. Bár a világ legnagyobb légszennyezője, az Amerikai Egyesült Államok nem írta alá a Kiotói Jegyzőkönyvet, az EU magára nézve érvényes szabályként kezeli a dokumentumot. Az elsődleges feladat az energiafogyasztás visszaszorítása, a termelés energiahatékonyságának növelése, elsősorban a környezet védelmének értelmében.

A jegyzőkönyv az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan 5 százalékos csökkentését írja elő, a különböző államokra nézve differenciált mértékben. Hazánk üvegházhatású gáz-kibocsátásának 6 százalékos csökkentését vállalta a 2012-ben lejáró, ötéves periódus végéig. A csökkentés mérésének bázisa Magyarország, mint "átmeneti gazdaságú állam" tekintetében eltér az általánostól, hiszen a viszonyítás alapja az 1985-87 közötti időszak átlaga (szemben az általános 1990-es szinttel). Mivel ekkor a gazdaság jelentős részét nagy károsanyag-kibocsátású, nehézipari üzemek alkották, a bázis viszonylag magas. A szocialista nehézipar ellehetetlenülésével nagyban csökkent az ország emissziója (kibocsátása), bár a közlekedési eredetű kibocsátás valamelyest egyensúlyozta ezt. Ezért Magyarország, várhatóan különösebb erőfeszítések nélkül képes lesz megfelelni kiotói kötelezettségvállalásának.

Az Európai Unió régebbi tagállamai szigorúbb, 8 százalékos csökkentést vállaltak, más részről számukra a viszonyítási alap az 1990-es kibocsátási szintjük. Ez utóbbi eleve magasabb volt hazánkénál, ráadásul a gazdaság sem omlott össze, így nem csökkent automatikusan az üvegházgáz-kibocsátás. Az Uniónak hatékony lépéseket kell tehát tennie annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalásának.

Az Európai éghajlatváltozási politika

Fotó: EPA
A globális felmelegedés egyre komolyabb probléma

E lépések végrehajtása érdekében indította el az Európai Unió az Európai éghajlatváltozási politikát ("ECCP") 2000-ben. Az ECCP hangsúlyos eleme az úgynevezett rugalmassági mechanizmusok alkalmazása, azon belül is a kibocsátásiegység-kereskedelem, az ETS. Ez egyelőre csak a széndioxid (CO2) kereskedelmére vonatkozik. Az ETS 2005. január 1-én megkezdte működését, hogy 2008. január 1-től, a Kiotói Jegyzőkönyv által lefedett időszakban már "élesben" is tudjon működni. Ebből is látszik, hogy az első időszakot (2005-2007) amolyan próbaidőszaknak tekintik.

Az EU üvegház-kibocsátási egységek kereskedelméről szóló irányelvét ("Irányelv") 2003 októberében fogadták el, Magyarország uniós csatlakozásának napjától pedig hazánkra is vonatkozik, így az Irányelv által kialakított kibocsátáskereskedelmi rendszert hazánkban is be kell vezetni. Az EU által megalkotott Irányelv hatályos Magyarországon is, így annak rendelkezéseit át kellett ültetni a magyar jogba. A kibocsátáskereskedelmi rendszer minden részletét az EU nem szabályozván, azt maguknak a tagállamoknak kell megalkotniuk. A CO2-kibocsátás-kereskedelemmel összefüggő állami teendőket Magyarországon a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium végzi.

Az Irányelv értelmében a tagállamoknak meg kell határozniuk ipari létesítményeik összes szén-dioxidkibocsátásának éves felső határát (aminek természetesen évről évre kisebbnek kell lennie a bázisidőszak szintjénél, hogy elérhesse a célt). Magyarország jelenleg, mintegy 94 millió tonna szén-dioxid-kvótával gazdálkodhat.

A megengedett összkibocsátást ezután kibocsátási jogosultságok, úgynevezett kibocsátási egységek formájában szét kell osztani az egyes létesítmények üzemeltetői között. Az összkibocsátás felső határát, illetve a kibocsátási egységek ágazati szétosztását a Nemzeti kiosztási tervben kell meghatározni. A Nemzeti kiosztási terv megalkotása után létre kell hozni a kibocsátási engedélyezési rendszert; ez már létező környezetvédelmi engedélyezési rendszerre épül. Az egységek konkrét intézmények közötti szétosztása egy bizonyos kibocsátási jegyzék (vagy kiosztási terv) alapján történik, amelybe a cégeknek kellett kérelmezniük regisztrációjukat; ez egyébként még 2005-ben is folyamatban volt. Az ellenőrző rendszerek, a kibocsátáskereskedelmi nyilvántartás létrehozása intézményi fejlesztéseket, és új jogszabályokat igényel.