Vidéken nagyobb az inflációs nyomás

Vágólapra másolva!
A vidéken élő, alacsony jövedelemmel rendelkező emberek és a nyugdíjasok vannak kitéve a legnagyobb árszínvonal-növekedésnek. Az inflációérzetet a társadalmi státus és az áruválaszték is befolyásolja a statisztikusok szerint.
Vágólapra másolva!

Különböző jövedelem-kategóriájú, illetve az aktivitás szerint csoportosított háztartások szempontjából kalkulál drágulási mutatókat a KSH. Ebből az derül ki, hogy tavaly a legnagyobb inflációt a nyugdíjasok szenvedték el, a sorban utánuk az alacsony jövedelműek következnek. A többi kategóriában az átlagossal megegyező, vagy annál alacsonyabb inflációt mutattak ki a statisztikusok.

A GfK Fogyasztói Bizalmi Index kutatás-sorozata szerint a kistelepüléseken élők 2005 decemberében, átlagosan 5,9 százalékos áremelkedést vártak a következő 12 hónapra. A vidéki lakosok esetében ez az érték magasabb, főleg a nagyvárosokban élők pesszimisták e téren.

A vizsgálatok helytállónak mutatják azt a feltételezést, hogy a nagyjából egyharmaddal az országos vásárlóerő-átlag fölött élő budapestiek, alacsonyabb inflációs nyomásnak vannak kitéve, mint a vidékiek. A GfK decemberi felmérése szerint a Budapesten élők ötöde úgy nyilatkozott, hogy szerinte az árak 2006 decemberére csökkenni fognak. Ehhez képest a 10 ezer fő alatti településeken csak minden tizennegyedik ember vélekedett így.

Kozák Ákos, a GfK Hungária ügyvezető igazgatója szerint a társadalmi státus is meghatározza, hogy mekkora árszínvonal-növekedést érzékelnek a fogyasztók. Az alacsonyabb társadalmi státusban élőknek általában erősebb "inflációérzetük" van. Az elérhető áruválaszték is befolyásolja az inflációt.

Az árak csökkenésében, vagy az árszínvonal mérséklődésében a központi intézkedéseken túl, a ma már minden területre kiterjedő diszkontosodásnak is szerepe van - ezt számtalan nemzetközi példa bizonyítja. A diszkontok őshazájának tekinthető Németországban, ezen áruházak nyomulása dezinflációs hatással járt. A jelenségnek kitüntetett területe a saját márkás termékek növekvő aránya, ami 2005-ben Magyarországon, a napi cikkek piacán, mintegy húsz százalékot jelentett. A nyáron - hála a saját márkáknak és a diszkontosodásnak - több tucat termék ára mérséklődött, ugyancsak leszorító hatást gyakorolva az inflációra - de csak ott, ahol ezek az áruházak elérhetők.

A napi fogyasztási cikkek árának növekedését illetően, a GfK megvizsgálta az európai uniós csatlakozást követő félévben a piacot. Akkor gyakorlatilag nem változtak a honi árak. Tavaly az ásványvizek ára átlagosan 6, a szénsavas üdítőitaloké 10, a pörkölt kávéé 7, a tartós tejé 11, a mosóporé pedig 4 százalékkal csökkent. Az ostya és a fogkrém ára 3-3 százalékkal növekedett.

A KSH kimutatásában, a jövedelem szerinti megoszlásban, az alacsony jövedelmű háztartások jelentik a tíz részre osztott, összes háztartás alsó, a magas jövedelműek a felső 10 százalékát. A közepes jövedelműek aránya húsz százalék.