Tartósan magas üzemanyagárakra kell felkészülni

Vágólapra másolva!
Minden jel arra mutat, hogy fel kell készülni a tartósan magas üzemanyagárakra. Az olajtermékek drágulása mögött ugyanis komoly gazdasági tényezők húzódnak meg, s ezek egyhamar nem is változnak.
Vágólapra másolva!

Az év eleje óta eddig nem látott ütemben emelkedett a nyersolaj világpiaci ára, s ez értelemszerűen az üzemanyagok világpiaci jegyzésárát is felhúzta. Ráadásul a kilátások sem túl rózsásak, miután az olaj drágulása mögött komoly gazdasági tényezők húzódnak meg.

Az árat alapvetően a kereslet és a kínálat határozza meg, az elmúlt években azonban ahhoz szokhattunk hozzá, hogy csak a szezonális hatásoknak megfelelően mozogtak az árak. Ennek oka az, hogy gázolajból a fűtési szezonban használnak többet, így télen kell többet fizetni érte, míg a motorbenzinek esetében a nyár számít csúcs szezonnak, ekkor ugyanis jóval többet autóznak az emberek. Ez a két tényező tehát szinte automatikusan mozgatja minden évben az árakat, tavasztól a motorbenzinét, ősztől pedig a gázolajét emelve.

Nem tud lépést tartani a kitermelés az igényekkel

Az idén azonban belépett az az új tényező, hogy a kitermelés képtelen volt lépést tartani az elsősorban Ázsiában tapasztalható igénynövekedéssel, ezért emelkedett a kőolaj ára több mint 40 százalékkal 60 dollárig.

Az üzemanyagok ára pedig alapvetően követi a kőolajét, eltérés azonban lehet, hiszen a finomítói kapacitások nagysága, illetve az elmúlt években minőségfejlesztésre fordított beruházások eltérő ütemű drágulást is indokolhatnak. Márpedig az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások (egyre alacsonyabb kéntartalommal lehet csak üzemanyagokat forgalomba hozni) komoly beruházásokra késztetik a finomítóval rendelkező olajtársaságokat. Ez pedig természetesen megjelenik a végtermékek árában is.

Ráadásul a helyzetet az is bonyolítja, hogy a világ legnagyobb üzemanyag-felhasználója, az Amerikai Egyesült Államok nem rendelkezik elegendő finomítói kapacitással, ezért éves szinten óriási mennyiségű kőolajterméket vásárol a világ többi részéből. Ennek az a magyarázata, hogy az elmúlt években a még viszonylag alacsony kőolajárak mellett nagyon sok gazdaságtalanul üzemelő finomítót zártak be, újakat viszont nem építettek, hiszen néhány éve még mindenki inkább szabadulni akart ezektől a kapacitásoktól, semmint építeni vagy vásárolni. A helyzet változására viszont nem tudtak nagyon gyorsan reagálni, hiszen egy finomítói beruházás hosszabb időt vesz igénybe.