A gázhiány hozhatja össze Indiát és Pakisztánt

Gázkonferenciát tartanak Pakisztánban egy hónap múlva, hogy megoldást keressenek a térség energiaéhségére. A tervek szerint a konferencián véglegesítenék egy afgán-türkmén-pakisztáni földgázvezeték megépítését. Mivel amerikai nyomás miatt lehet, hogy kútba esik az Irán-Pakisztán-India vezeték, az üzletben Újdelhi is érdekelt lehet.

Gázvezeték építésbe kezdene Pakisztán, Türkmenisztán és Afganisztán. Iszlámábádban áprilisban rendeznek konferenciát a türkmén miniszterelnök-helyettes és az afgán, valamint a pakisztáni olajminiszter részvételével. Kormányzati források szerint Türkmenisztánnak bizonyítékot kell szolgáltatnia gáztartalékairól: e nélkül nem kezdődhet komoly tárgyalás a gázvezeték lefektetéséről. Ígéretei szerint Türkmenisztán a lehető legalacsonyabb áron szállítja majd a földgázt a pakisztáni megrendelőknek.

A konferenciára Iszlámábádba várják Máni Sankar Ájer indiai olajügyi minisztert is. A Pakisztán és India közti - olykor háborús fenyegetéssé súlyosbodó - határvita ellenére Pakisztán nem zárta ki, hogy Indiát is beveszik az üzletbe. Ehhez azonban Indiának garanciát kell szolgáltatnia békés szándékairól Pakisztánnak.

Noha Újdelhi hivatalosan nem jelezte, hogy részt kíván venni a földgáz-konferencián, az országot mindenképpen sürgeti az idő, hogy megfelelő forrást találjon, ahonnan kielégítheti egyre növekvő energiaszükségleteit. Az ország Iránnal próbált üzletelni - ez a vezeték is Pakisztánon át vezetett volna -, azonban ez az üzlet Amerika rosszallása miatt meghiúsulni látszik. A 2775 kilométer hosszú vezeték nyomvonaláról már 1996-ban megállapodtak a felek, azonban India és Pakisztán majdnem háborúba keveredett egymással 1998-ban, ezért a tervet csak most, a közeledő tárgyalások megindulásakor vették újra elő.

Az USA megpróbálja megakadályozni, hogy Irán ilyen hatalmas, stabil megrendelőkhöz jusson. Egyelőre mind India, mind Pakisztán kitart a négymilliárd dolláros projekt megvalósítása mellett. Lehetséges azonban, hogy ha a politikai nyomásgyakorlással nem ér célt, az Egyesült Államok egyszerűen elriasztja a befektetőket.

Az 1996-os Irán és Líbia elleni szankciótörvény feljogosítja Bush elnököt arra, hogy büntetőintézkedéseket vezessen be azon cégek ellen, amelyek húszmillió dollárnál többet fektetnek be a két ország energiaiparába. Az USA az Irán elleni szankciók megsértésének tekinti, ha a megépül a vezeték. Condoleezza Rice külügyminiszter már több ízben jelezte az üggyel kapcsolatban, hogy "jó okuk van fenntartani a szankciókat".

Ha nem sikerül üzletet kötni Iránnal, Pakisztán az USA által szalonképes diktatúrának tekintett Türkmenisztánnal üzletel majd. A pakisztániak valószínűleg nem bánják majd, ha India is beszáll az üzletbe, ugyanis a "transzferdíjakból" jelentős bevételt remélhetnek - az Irán-India projektben Pakisztán évi 600 millió dollárt kapott volna azért, hogy átengedi a gázt Indiába. A tervre valószínűleg Amerika is áldását adja, hiszen az bevételhez juttathatja Afganisztánt. A kérdés már csak az, hogy India legyőzve büszkeségét odakéredzkedik-e a tárgyalóasztalhoz.