Felemás eredményt produkált a Széchenyi terv

Vágólapra másolva!
A Széchenyi terv egyéves évfordulóján joggal állapítható meg, hogy a legnagyobb magyarról elnevezett nagy ívű gazdaságfejlesztési program nem teljesítette mindenestől a kormány által hozzá fűzött reményeket - igaz egyáltalán nem is mondott csődöt. A 2001-re vonatkozó makrogazdasági adatok gyakorlatilag cáfolják azt a kormányelképzelést, miszerint a költségvetés költekezése "saját lábára" állíthatná exportfüggő országunk gazdaságát.
Vágólapra másolva!

A Széchenyi terv nélkül 2001-ben 3-3,5 százalékos lenne a várhatóan 5 százalékos gazdasági növekedés - nyilatkozott tavaly többször is Matolcsy György gazdasági miniszter, amikor az amerikai recesszió nyomán kialakult világgazdasági lassulás hazai hatásairól beszélt. Mint utóbb kiderült, a Széchenyi tervvel együtt is erőteljesen lassult a növekedés, vagyis a majd' 15 ezer milliárd forintos bruttó hazai össztermékkel (GDP) jellemzett magyar gazdaságot a 300 milliárdos támogatási keretű program sem tudta ettől megóvni.

A bruttó hazai össztermék 2001-ben 3,8 százalékkal bővült csak az egy évvel korábbi 5,2 százalékos ütem után. És ami ennél is aggasztóbb: a beruházások bővülési üteme 7,4-ről 3,5 százalékosra mérséklődött. A lakásprogramon és az autópálya-építésen keresztül az építőipart a többi iparágnál jobban támogató Széchenyi terv még az építőipari beruházások terén is csak azt tudta elérni, hogy 2000-ben mért 6,7 százalékos növekedés ne csökkenjen 6,0 százalék alá 2001-ben.

Márpedig a gazdaságfejlesztési terv időzítése a recesszió hatásainak begyűrűzése szempontjából sem volt rossz: azok a pályázók, akik az év első felében nyertek, éppen a második félévben kezdhették meg az építkezéseket és az eszközvásárlásokat. Erre utal az is, hogy láthatólag egyre többen fejezik most be azokat a fejlesztéseket, amelyekre támogatást igényeltek, így gyorsul a kizárólag utólag, a számlabemutatásra folyósított pénzek utalása is. (A tavalyi év végén még csak körülbelül 2,5 milliárd támogatási pénzt vehettek fel elkészült beruházásaikra a vállalkozók, önkormányzatok és magánszemélyek, azóta azonban már 11,5 milliárdra duzzadt fel ez az összeg.) Magyarán: a GM célelőirányzataiból támogatott beruházások éppen akkor élénkítették a gazdaságot, amikor erre szükség volt, hiszen a vállalkozások saját forrásai lényegesen jobban számítanak ebből a szempontból, mint az állami pénzek. Az eltérő mértékű saját részt igénylő pályázatokra elköltött 1 állami forintra ugyanis a tárca adatai szerint átlagosan 4 forintot tettek hozzá a vállalkozók. A Gazdasági Minisztérium kezelésében lévő vállalkozáserősítési, turizmusfejlesztési, bérlakás-, regionális gazdaságfejlesztési, energiatakarékossági és aktív foglalkoztatási programokon nyert 10710 pályázatra összesen megítélt 119 milliárd állami forint így 463 milliárd értékű beruházás megvalósulásához járult hozzá. A benyújtott pályázatok száma 13697 volt.

Persze kérdéses, hogy valóban a Széchenyi tervnek köszönhetők-e ezek a beruházások, vagy megvalósultak volna a Széchenyi terv nélkül is, ám ennek eldöntése gyakorlatilag lehetetlen. Sok vállalat vélhetően a támogatások nélkül is megpróbálta volna bővíteni kapacitásait, de elképzelhető, hogy csak később vágtak volna bele, vagy csak kisebb beruházást vállaltak volna. Ám az a tény, miszerint a vállalkozásoknak megítélt 72 milliárd forint felét a közép- és nagyvállalatok nyerték el arra utal, hogy a beruházások vélhetően a támogatások nélkül is megvalósultak volna. Különösen igaz ez a versenyképességet növelő pályázaton nyertes beruházásokra, amelyek összegének több mint 60 százalékát külföldi tulajdonú cégek kapták. Talán ez az egyik oka annak is, hogy a jelenlegi Fidesz-vezetők a párt kormányon maradása esetén komoly reformokat terveznek a Széchenyi tervvel kapcsolatban. Pokorni Zoltán elnök szavaiból ugyanis az derült ki, hogy a Széchenyi terv elsősorban a 10-50 főt foglalkoztató középvállalatokat támogatná, míg a kisebbeket a Széchenyi hitelkártya-konstrukció, a nagyokat pedig a Széchenyi alap révén segítenék.

Egy ilyen változtatás azonban vélhetően elsöpörné a terv imázsának és pályázatainak népszerűsítésére elhelyezett csaknem 1 milliárd forint értékű reklámkampány hatását. A heves politikai és pártreklámetikai vitákat kiváltó tévéreklám- és plakátsorozat fő szakmai célpontjai csak a kisvállalkozók lehetnek, hiszen a közép- és nagyvállalatok nem a reklámokból értesülnek az ilyen lehetőségekről, hanem pályázati tanácsadóiktól. A több mint egymillió hazai mikro-, kis- és középvállalkozások között pedig jó néhány "új vevőt" találhatna magának a minisztérium, hiszen nehéz elhinni, hogy mindössze 13697 olyan beruházás van Magyarországon, amely támogatásképes. Márpedig a Széchenyi terv kétségkívüli előnye a korábbi programokhoz képest, hogy egy néven fogja össze a támogatásokat, és így az állami támogatások igénybevételének népszerűsítését is lehetővé teszi. A korábbi gazdaságfejlesztési koncepcióknak is az volt ugyanis az egyik legmakacsabb problémája, hogy nem tudták szétosztani a rendelkezésre álló pénzeket, mert nem pályáztak elegen. A 2002-es év végén azonban előreláthatólag már nem lesz ez ekkora probléma: eddig több mint nyolcezren adtak be pályázatot. Más kérdés, hogy a 8227 pályázó közül eddig csak 190 nyert.

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a sárvári gyógyfürdő építésének bokrétaünnepségén vette védelmébe a Széchenyi tervet. (A 4,2 milliárd forint értékű beruházást a kormány 2 milliárddal támogatta.) Kijelentette: a Széchenyi terv nem a kormányé, hanem az egész nemzet fejlesztési terve, ezért nem helyes azt - a hatalomba való visszakapaszkodás reményében - leértékelni, és ezzel emberek milliói munkájának, erőfeszítésének eredményét támadni.

A sárvári beruházásról szólva hangsúlyozta: olyan beruházásról van szó, amelynek ötlete magyar fejből pattant ki, magyar tervezők készítették el, magyar cégek vesznek részt benne, és magyar embereknek adnak munkát.

Dóra Melinda Tünde

(Magyar Hírlap)