Sokan nem veszik ki pihenőnapjaikat

A munka elvesztésétől való félelem és anyagi szempontok állnak annak hátterében, hogy a dolgozók nem elhanyagolható része nem használja fel az összes igénybe vehető szabadnapját Magyarországon - állítják szakértők. A munkahelytől távol töltött napokat gyakran jövedelemkiegészítéssel, nyári idénymunkákkal vagy családi építkezéssel tölti sok alkalmazott.

Az alkalmazottak, különösen a kis magánvállalkozásoknál, féltik munkájukat. A jogilag előírt szabadság kivétele Magyarországon még mindig kockázatos vagy legalábbis sokan akként élik meg. Természetesen bizonyos területeken elkerülhetetlen a nyári szabadságok szabályozása, korlátozása. Ide tartozik az építőipar, valamint a nyári turistaszezontól erőteljesen függő vendéglátóipar. A nyári szabadságolások megvonása egy megkérdezett munkaszociológus szerint komoly problémákat okozhat. A gyermekeknek és a más területeken dolgozó hozzátartozónak a nyári időszak lenne megfelelő a pihenésre, míg a családfő gyakran nem tud elszakadni munkájától.

További jellemző gond a termelőipar összehangolt nyári leállása. Egyre több magyar gyárat zárnak be nyaranta két-két hétre, ilyenkor a cégek egyeztetnek a beszállítókkal és a megrendelőkkel. Az egységes leállásokat kényszerszabadságként élik meg a dolgozók. Mindehhez hozzátartozik, hogy a munkaadóknak mindig is jogában állt rendelkezni a dolgozók szabadsága felett. Ahol a cég nem függött jelentősen a szezonális hatásoktól, ott a munkaadó jellemzően nem élt ezzel a jogával. Azonban amennyiben összehangolt szabadságolásra volt szükség, gyakran adódtak nézeteltérések a nyaralások időzítése kapcsán. Többek között ez indokolta a Munka törvénykönyvének megváltoztatását, mely a munkaadó és a munkavállalók által meghatározható szabadságok arányát is szabályozza.

Azoknál a vállalatoknál, ahol folyamatos szolgáltatásra van szükség és a cég tevékenysége nem köthető évszakokhoz, sokkal kevésbé határozzák meg a szabadságolások idejét. A legtöbb, lapunk által megkérdezett vállalatnál nincs összehangolt "szabadságolási politika", a részegységek maguk döntenek dolgozóik elengedéséről, az egyetlen feltétel, hogy a munka folyamatosan haladjon.

Az 1990-es évek elejétől napjainkig jelentősen megnövekedett a hivatalosan szabadságon tölthető idő. A változás a köztisztviselőknél a legerősebb. Szakértők szerint elképzelhető, hogy a tisztviselők húzóerőként hatnak a többi munkaterület szabadságolásaira. A munkaidő csökkenése öszszefügg a munkanélküliséggel és a fizetésekkel. Jellemzően magas munkanélküliségi mutatók esetén szokták növelni a szabadságra fordítható időt, amennyiben ez mindkét fél számára kifizethető. Gyakran előfordul az is, hogy részmunkaidőben, több alkalmazottal oldják meg a munkákat. A szociológus szerint ameddig a kereseti szint nem mozdul el a mostani alacsony értékről, nem éri meg a négyórázás. A nyugati tendenciák is a szabadságnapok növelését, a napi vagy a heti munkaidő csökkentését ígérik hazánkban.

Kollányi Bence

(Népszava)