Átalakulnak az állami monopoljogok?

A magyar modell akkor lehet sikeres, ha az Európa-ház rendjéhez, normáihoz igazodik - jelentette ki a közgazdász vándorgyűlésen előadást tartó Csillag István. A retorikájával ellentétben tavaly józan gazdaságpolitikát folytatott a pénzügyi kormányzat, mivel csak a termelékenység növekedésével arányos jövedelempolitikának engedett teret - állította a Pénzügykutató vezető munkatársa.

A költségvetésnek is szüksége van összhangzattanra. Csillag István, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgató-helyettese a székesfehérvári 39. közgazdász-vándorgyűlés tegnapi, gazdaságpolitikai szekciója előadójaként a zenei hasonlatot a szakma nyelvére lefordítva kijelentette: a költségvetési összhangzattan a jó, színvonalas kormányzástudomány szabályrendszerének felel meg.

Az állami gazdaságpolitika testet ölt négy, kizárólagos, védett monopóliumban. Az első az adókivetési jog. Magyarország esetében az export és az import együttesen nagyobb, mint a megtermelt GDP. Csillag szerint inkább arról lehet beszélni, hogy az államhatáron belül működő vállalatok jelentik a magyar gazdaságot, így az adókivetés állami monopóliuma abban az értelemben veszélyben van, hogy a legkülönbözőbb helyeken mutatják ki a jövedelmeket. A pénzkibocsátás kizárólagos állami szerepét nevezte az előadó a második szempontnak, melyet az euró lényegében megszüntet, hatását pedig Magyarország is érzi. Az államháztartás adóssága, költségvetési finanszírozási módszere - a harmadik monopólium - ugyancsak korlátozódni látszik a külső környezet, a "szomszédjogok" alapján. A szabályozás - a negyedik monopólium - is mind több szempontból alárendelődik a nemzetközi normáknak. A magyar modell akkor lehet sikeres tehát, ha az Európa-ház rendjéhez, normáihoz igazodik.

A Pénzügykutató Rt. vezérigazgató-helyettese szerint a kormányzat józan gazdaságpolitikát mutatott tavaly. Az más kérdés, hogy a retorika másról szólt. A gazdasági növekedés nominális és cserearányromlással csökkentett mértéke körülbelül másfél százalékponttal tért el egymástól. Így azok a kifogások, hogy a magas nominális gazdasági növekedés ellenére a reáljövedelmek növekménye alacsony volt, csupán azt fejezték ki, hogy - az összhangzattan jegyében - a termelékenység növekedése behatárolta a jövedelempolitika mozgásterét. Az országban működő nemzetközi vállalatok érzékelték a konjunktúra-ciklus változását. Beruházásaiknál, rendeléseiknél módosításokat hajtottak végre. Erre is kénytelen volt reagálni a kormányzat.

A nemzetközi gyakorlatban látható adócsökkentési politika nem véletlen jelenség. Arra vezethető vissza, hogy a magánosok általában értelmesebben használják fel a jövedelmeket, mint a politikai állam. Ezt az adófilozófiát ajánlotta megfontolásra az előadó, majd az egyéni megtakarítások szerepének felértékelődését magyarázta. Újszerű szolidaritásra van szükség, ami összhangban van az adó csökkenő mértékével, ennek következtében a személyesen szabadon felhasználható jövedelmi hányad bővülésével, illetve az öngondoskodási formák elterjedésével. Csillag István kitért arra, hogy a folyó költségvetési kiadások aránya csökken: az állam képes útépítésről, vasúti beruházásról gondoskodni. Az infrastrukturális fejlesztéseknek sokkal nagyobb az egyéni jólétre gyakorolt hatásuk, mint a választások előtti nagyarányú béremelések formájában megjelenő pénzosztásoknak.

Gergely László

(Magyar Hírlap)