Kislexikon

Abszolutizmus
Parlamentáris intézmények nélküli újkori kormányzási forma: az uralkodó egyszemélyben hozza a törvényeket, és rendelkezik végrehajtásukról.

Államnacionalizmus
Ideológia, melynek értelmében az állam egy bizonyos nemzettel azonosítja magát.

Bibó István (1911-1979)
A Szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, és 1938 novemberétől az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1956. október 31-től részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében. November 3-án pártja jelöltjeként államminiszterré nevezték ki Nagy Imre koalíciós kormányába.

1957. májusában letartóztatták, a Legfelsőbb Bíróság 1958. augusztus 2-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Az 1963. évi amnesztiával szabadult. 1971-es nyugdíjazásáig a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában dolgozott. Nyugdíjas évei alatt munkáit rendezte, fordításokat vállalt, kisebb műveket publikált. 1979. május 10-én halt meg Budapesten.

A Valóság 1945. októberi számában jelent meg A magyar demokrácia válsága című nagy vitát kiváltó cikke. A következő években főként a Válaszban jelentek meg nagy elemző tanulmányai a közelmúlt és a jelen nagy kérdéseiről.
Főbb művei:
A magyar demokrácia válsága (1945)
A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)
A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme (1947)
Az államhatalmak elválasztása egykor és most (1947)
Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (1948)
Harmadik út. Politikai és történeti tanulmányok (London, 1960)

Eötvös József (1813-1871)
Iskoláit Budán végezte el, 1826 - 31 között bölcsészetet és jogi előadásokat hallgatott. Fejér megye tiszteletbeli aljegyzője, majd a bécsi magyar kancellária fogalmazója volt. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája. Az ezt követő időszakra tehető irodalmi munkássága. A reformkorban a centralista kör vezetőjeként a központosított közigazgatás és a felelős magyar kormány politikai programjával lépett fel.

1848-ban a Batthyány kormányban elvállalja a vallás- és közoktatásügyi tárca vezetését. Bécsi, majd müncheni emigrációja után 1850 végén költözött vissza Magyarországra. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként, tudományszervezőként nagy szerepet vállalt a modern magyar tudomány megteremtésében. 1867-től haláláig kultuszminiszter volt; neki köszönhető a kötelező és ingyenes népoktatás törvényben való bevezetése és az első valóban modern iskolarendszer kiépítése.

Főbb művei:
A karthauzi (1838-41)
A falu jegyzője (1845)
Magyarország 1514-ben (1847)
Reform (1847)
Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról (1850)
A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az államra (1851-1854)
A nemzetiségi kérdés (1864)

Etnotörténelem
A nemzeti történelemnek az adott nemzet történészei által kialakított elbeszélése, amely a nemzeti öntudat ébresztését vagy növelését tartja fő céljának

J. G. Herder (1744-1803)
Német evangélikus lelkész, nyelvész, filozófus. A Weimari Nagyhercegség egyházi vezetőjeként tevékenykedett. Nagy kortársának, Immanuel Kantnak és a felvilágosodás pánracionalizmusának ellenfeleként a kultúra szerves sokrétűségét hangoztatta. Filozófiájának alapja sajátos történelem- és nyelvszemlélete. Az emberi nem történetét alapjaiban a természeti folyamatokkal rokonította. Nyelvfilozófiájában, szemben számos kortársával, a nyelv nem isteni, hanem természeti és közösségi eredetét vallotta. E két elméleti pilléren nyugszik organikus népfelfogása, amellyel a 19. század elejének formálódó nacionalizmusaira döntő hatást gyakorolt.

Főbb művei:
Értekezés a nyelv eredetéről (1772)
Az emberi művelődés újabb történetfilozófiája (1774)
Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról (1874-1791)

Jászi Oszkár (1875-1957)
Jogász képzettségű tisztviselő, társadalomtudós. A Huszadik Század című szociológiai folyóirat alapítója majd szerkesztője, a Társadalomtudományi Társaság vezetője. A modern magyar szociológiai tudomány egyik megalapítója. 1914-től a megalakuló Országos Polgári Radikális Párt vezetője. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyi minisztere. A Tanácsköztársaság idején emigrált. Bécsben, majd az USA-ban telepedett le. Ohio államban az Oberlin College professzoraként tevékenykedett. A második világháború alatt az Amerikai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke volt. Hamvai 1991-ben tértek haza.

Főbb művei:
A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (1912)
A Monarchia jövője. A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok (1918)
Magyar kálvária - magyar feltámadás (1920)
A Habsburg-monarchia felbomlása (1929)

Kultúrnacionalizmus
Törekvés egy nemzeti közösség nyelvének és más kulturális javainak fenntartására és gyarapítására.

John Locke (1632-1704)
Angol filozófus. Független értelmiségiként csatlakozott az angol polgári forradalom korának whig elitjéhez. A kormányzatról írott munkája a politikai liberalizmus első klasszikus szövege. Az emberek természetes egyenlőségét vallotta. Tulajdonelmélete az első munkaérték-elmélet. A Dicsőséges Forradalom előtt, programszerűen fejtette ki politikai nézeteit arról, hogy a kormány legitimitása a törvényességen és a nép beleegyezésén alapul: e nézeteivel a népszuverenitás elvének első megfogalmazója. Az emberi értelemről írott nagy munkája az empirizmus ismeretelméleti irányzatának alapműve.

Főbb művei:
Levél a vallási türelemről (1689)
Két értekezés a kormányzatról (1689)
Értekezés az emberi értelemről (1690)
Gondolatok a nevelésről (1693)

Nagycsalád
A társadalom legkisebb közössége az ókorban és a középkorban. A családfő fennhatósága alatt több nemzedék, oldalági rokonság, ház körül dolgozó alárendelt személy él együtt.

Nukleáris család
A polgári társadalom legkisebb közössége. Egy házaspár érzelmi és gazdasági közössége a gyermekek felnevelése érdekében.

"Organikus" nemzetfelfogás
Tudományos modell, amely a nemzetet az eleven szervezet analógiájára írja le.

Palacky-vita
Frantisek Palacky (1798-1876) cseh történész 1848-1849-ben több tervezetet is előterjesztett az osztrák birodalom átalakítására. Ezek a meglevő határokra nem voltak tekintettel, hanem az etnikai megoszlást kísérelték meg figyelembe venni. Eötvös bírálta ezeket az elképzeléseket.

Proto-nemzetkarakterológia
Kezdeményei annak a szellemi irányzatnak, amely a magyar nemzetről a jellemző jegyek alapján igyekezett minél átfogóbb és érvényesebb leírásokat adni.

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)
Tizenhat éves korában elhagyta szülővárosát, Genfet. Majd kis kerülővel Párizsba érkezett, ahol elnyerte a dijoni Akadémia pályázatának fődíját, amelyben kifejti, hogy a civilizáció, a művészetek és a tudományok fejlődése inkább rombolta, mintsem javított az erkölcsöket.

Írásai (Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól, A társadalmi szerződésről, Emil stb.) egyre fokozódó értetlenséget váltottak ki kortársai körében, olyannyira, hogy menekülni volt kénytelen a kontinensről, és a neves angol filozófus, David Hume pártfogoltjaként Angliában talál menedéket. Azonban csak egy rövid időre, mert elhatalmasodó üldözési mániája saját jótevője ellen fordítja, és visszaűzi Párizsba.

Utolsó éveit Ermenonville-ben töltötte nagy, magányos sétákkal és elmélkedéssel. A Nagy Francia Forradalom idején az általa kifejtett népszuverenitás doktrínája a hivatalos állami ideológia rangjára emelkedett. Hamvait 1794-ben a nagy rivális, Voltaire mellett helyezték el a párizsi Pantheonban.

Szecesszionalizmus
A szeparatizmusnál szelídebb elszakadási törekvés, amely a nemzetek közötti együttélés szabályait racionális alkuk eredményeképpen alakítja ki.

Szeparatizmus
A nemzeti kisebbség törekvése az anyaállamtól való elszakadásra, a kisebbség által lakott területtel együtt.