Társaságban, amikor szóba került, hogy hova megyek nyaralni értetlenül néztek rám. Mit csinálsz Koszovóban? Mi van ott? Agyon akarod magad lövetni? Én ugyanilyen értetlenséggel álltam ehhez a kérdéshez. 2017-ben még mindig az van az emberek fejében, hogy a Balkánon agyonlőnek. Pedig Koszovóba fapados járat megy hetente többször Budapestről. A mi pénztárcánknak nagyon olcsó, és nyitott, barátságos emberekkel lehet találkozni. Mintha az ország most szabadult volna egy hosszú rabság alól és mindenki élvezné a szabadság minden másodpercét.
2008. február 17.-én az USA és az EU többségének támogatásával egyoldalúan kikiáltott Koszovói Köztársaságba. Azzal tisztában voltunk, hogy 193 független ország közül csak 111 ismerte el. Többek közt Szerbia és az ENSZ a mai napig. ENSZ irányítás alatt álló területnek tekintik Szerbia szuverén területén. Szerbia alkotmánya Koszovó Autonóm Tartománynak nevezi a területet. Kíváncsiak voltunk, hogy zajlik az élet egy olyan országban, ahol a legnagyobb bevételi forrás a cigi és benzincsempészet mellett a hazautalt pénz.
Koszovóban talán a legnagyobb a balkáni Amerika kultusz. Az ország függetlenségét segítő USA szerepe nem csak érzelmi, hanem sok helyen kézzel fogható nyomot is hagyott az országban. Jó példa erre a Prizrenben az Arasta-mecset helyén felállított Think Big! Emlékmű a város közepén. A XV. századi mecsetet 1963-ban semmisítették meg a város modernizációja ürügyén Fotó: Polyák Attila - Origo
Prizren 80 kilométerre fekszik a fővárostól Pristinától és Koszovó legszebb településének számít történelmi épületeivel, mecseteivel és a város fölé magasodó oszmán kori várával Fotó: Polyák Attila - Origo
Pristina kevés látnivalója közül talán a legismertebb a Newborn emlékmű, melyet az ENSZ székházzal szemben állítottak fel Koszovó függetlenné válásának emlékére. Hogy ne legyen egyhangú rendszeresen átalakítják, átfestik, aktualizálják. Jelen helyzetében az E-Born felirat olvasható ki belőle, talán a legfiatalabb generációra utalva Fotó: Polyák Attila - Origo
A fővárossal való első találkozás kissé nyomasztó képet festett, de a javarészt szürke épületek közt emelkedő mecsetek tövében nyüzsgő emberek arcvonásai nem erre az érzésre erősítettek rá Fotó: Polyák Attila - Origo
Különösen szembetűnő, hogy rengeteg fiatal él a főváros mindennapjait. Az ország átlagéletkora rendkívül alacsony és elképesztő pozitív kisugárzás éri a látogatót minden egyes interakcióban. A helyiek rendkívül segítőkészek, nyitottak és vidámak. Mintha az ország most szabadult volna egy hosszú rabság alól és mindenki élvezné a szabadság minden másodpercét. Az éjszakai élet is nagyon aktív, a bárok és az éttermek teli voltak minden nap. Pristinának is megvan a bulinegyede, igaz az csak egy utca hat bárral, de azt minden nap megtöltik a fiatalok Fotó: Polyák Attila - Origo
A fiatal muszlim országban a sztereotípiák ellenére a nők nem hordanak csadort. Nagyon ritkán lehet látni az iszlám öltözködési törvényeknek megfelelő viseletet hordó nőket. A fiatalok követik a nyugati trendeket és divathullámokat meglovagolva a legextrémebb ruhakölteményeket is fel lehet fedezni a Pristinai éjszakában Fotó: Polyák Attila - Origo
Az ország turisztikailag még nem egy felkapott hely. Sokakban él még a háború emléke, a tévhit, hogy itt a közbiztonság nem a legjobb. Tény, hogy a Szerb határ menti falvakban, városokba lehetnek még feszültségek, de az ország nagy részén semmiféle veszély nem fenyegeti az odalátogatót Fotó: Polyák Attila - Origo
Az országot 90%-ban szunnita muszlimok lakják. Második legnagyobb vallás a katolikus mintegy 65000 fővel. Egy mecset tövében fotózkodó ifjú pár látványa is érezteti a háború utáni békés együttélésre való törekvést Fotó: Polyák Attila - Origo
A népesség nagy részét, közel 90%-át albánok teszik ki. Az ország északi kis területén él még számottevő szerb közösség Fotó: Polyák Attila - Origo
Az országban a háború után elkezdődött az újjáépítés, ami akkora lendületet adott az építőiparnak, hogy az a mai napig is pörög. A fővárosban egye magasabbra törő épületek emelkednek, vidéken a települések közt is emeletes lakóházak nőnek ki a földből és biztosítanak majd több generációnak lakhatást. A fővárosban rengeteg bolt kínálja az építkezéshez nélkülözhetetlen termékeket. Van utca ahol csak csillárokat lehet kapni, a következőben pedig 5-6 bolt kínálja a fürdőszoba felszerelést. De egy kapualjban kovácsoltvas kerítéseket készítettek Fotó: Polyák Attila - Origo
Az állam viszont erőforrások hiányában szenved és rendkívül magas a korrupció. Emellett ipara szinte nincs. A kétmilliós ország fő bevételi forrás a cigaretta és üzemanyag csempészet mellett a nyugati államokban dolgozók hazautalt pénze. Az utak állapota viszont jó, bár azt még meg kell még oldaniuk, hogy autópályára ne lehessen lovaskocsival forgalommal szemben felhajtani Fotó: Polyák Attila - Origo
Átlátszó fóliába csomagolt szobor egy udvaron. Koszovó sem kivétel azalól az alapvetés alól, hogy minden a részletekben rejlik. A folyamatosan épülő város összképe ilyen apró részletekből áll össze és válik teljessé Fotó: Polyák Attila - Origo
A reptérről Pristinába vezető úton az első dolog, amire felkapja az ember a fejét egy három emeletnyi Bill Clinton kép egy panelház oldalán. A koszovói emberek háláját mutatja az USA 42. elnöke iránt, aki segítette őket a függetlenné válásban Fotó: Polyák Attila - Origo
Egy török KFOR katona készít közös képet a híres török énekes-producerrel Serhattal Prizrenben. Koszovó nagyvárosaiban évente számos fesztivált rendeznek Fotó: Polyák Attila - Origo
A száraz nyár miatt teljesen kiszáradt az ország leglátogatottabb természeti kincse a Mirusha-vízesés Fotó: Polyák Attila - Origo
A néhol teljesen szürreális képet festő ország szemmel láthatóan épül és lakói próbálják megtalálni helyüket a világban. Kérdés még vajon lesz-e valaha mindenki által elismert ország, tudják-e rendezni viszonyukat Szerbiával. Hosszú út áll még előttük, de az akarat és a lendület megvan hozzá Fotó: Polyák Attila - Origo