A cigányok, romák magyarországi helyzete mindig szóba kerül, amikor Európa valamelyik pontján etnikai vagy etnikai színezetű feszültségek, konfliktusok robbannak ki - miként legutóbb Párizsban, korábban például Szlovákiában. Szorongunk: nem Magyarország lesz-e a következő? Rossz a lelkiismeretünk, hiszen a "mi" cigányaink is valamiképpen még mindig idegenek közös hazánkban, előítéletek, gyakran diszkrimináció áldozatai, túlnyomó többségük szegénységben, sőt nyomorban tengődik, esetleges segélyekre utalva. Akár az okokat, akár a kiutat keressük, az iskola, a képzés fontosságához jutunk el.
I. Két érv az iskolázás fontossága mellett
II. Az iskola funkciói
Az oktatási rendszer mindenki által ismert funkciója az, hogy valamilyen képzettséghez juttassa a résztvevőket. Van azonban egy másik, nem kevésbé fontos és a sikeres képzést megalapozó funkciója is, amit a pedagógusok nevelésnek, a szociológusok, szociálpszichológusok szocializációnak neveznek.
III. A közösség és a család
Mindenképpen tekintetbe kell vennünk, amikor a cigányságról beszélünk, hogy olyan népcsoportról van szó, amely a környező társadalomhoz hasonlóan társadalmi-gazdasági szempontból is rétegzett, ám a környező társadalom etnikai homogenitásával szemben etnokulturális értelemben is az. Míg azonban a társadalmi struktúráról többé-kevésbé megbízható ismeretekkel rendelkezünk, addig a cigány, roma népesség etnikus jellemzőivel kapcsolatban ilyen ismeretek alig állnak rendelkezésünkre.
IV. Oktatáspolitikák
Az "együtt vagy külön" kérdésnek leginkább az oktatáspolitika formálásában van gyakorlati jelentősége. Integráltan vagy szegregáltan folyjék-e az oktatás, melyik a nagyobb sikerrel kecsegtető megoldás a cigány, roma közösség számára?