Hajdu Szabolcs kiöli a romantikát Vegasból

Hajdu Szabolcs egy vagyonát eljátszó, gazdag kelet-európai családról forgat filmet Las Vegasban. Visszatérő színészeivel, Dosztojevszkijből kiindulva próbálja megfejteni, hogy mit jelent ma a pénz és mit jelent ma a szerelem. Mindezt kis költségvetésből, magánpénzből egy furcsa, kétarcú városban.

Hajdu Szabolcs hónapok óta Las Vegasban él a családjával: ott írta és most ott forgatja The Gambler (A játékos) című, Dosztojevszkij kisregényén alapuló filmjét. Azt mondja, mióta kint van, csak egyetlenegyszer próbálta ki a szerencsejátékot, mert "eléggé ijesztő. Az is ijesztő, amikor az ember veszít, meg az is, amikor nyer. Fél perc alatt lesz ezer dollárból kétezer, vagy harmincezerből nulla". Egy hivatásos krupié is szerepel a filmben, aki maga is mesélt Hajdunak pár cifra történetet: a fickó látott már tizenötmillió dolláros nyereményt, de olyat is, hogy valaki egy-kétszáz dollárt vesztett, aztán kiment a vécébe és főbe lőtte magát.

A szerencsejátéknak fontos szerepe van a történetben, de csak eszköz a sztori elmesélésére. Egy gazdag kelet-európai borászcsalád érkezik Vegasba nyaralni, ahol először az utazásra szánt pénzüket veszítik el, aztán szépen elkezdik felélni a hátországukat is. A történet mégsem annyira a szerencsejáték csábításáról szól, sokkal inkább arról, hogy az emberek mit kezdenek a pénzzel. Hajdu szerint "ez egy jellegzetes kelet-európai probléma. Ha pénzhez jut egy olyan ember, aki diktaturában szocializálódott, akinek egész életében, folyamatosan megmondták, hogy mit és hogyan csináljon, az elképzelhető, hogy egyszerűen nem tudja használni. Azonnal elszórja, vagy gyermeteg vágyai kiélésére használja. Nem tud élni azzal a szabadsággal, amit a pénz megadhat. A filmben kevés a történés azon kívül, hogy nyernek és veszítenek a szereplőink, de a végpontra jutásuknak nem közvetlenül a játék az oka. Már az is következménye a szereplők kiüresedett életének, kétségbeejtő apátiájának".

Miközben a szereplők eljátsszák a pénzüket, egyre többet tudunk meg róluk: a borász családfőről, az asszisztenséről, a lányáról, egy öregedő nőről, aki eljött velük a nyaralásra és egy hozzájuk csapódó amerikai üzletemberről. Mindegyiküket olyan színész játssza, akit már láthattunk Hajdu filmjeiben: a pátriárka Ion Sapdaru, a Bibliotheque Pascal gyámügyese, a lányát Hajdu felesége és állandó színésznője, Török-Illyés Orsolya játssza, az asszisztens Andi Vasluianu, aki a Bibliotheque Pascal-ban is Orsolya szerelme volt, az idősebb nő Oana Pellea (Fehér tenyér, BP), az amerikai pedig az utcai mutatványosból színésszé avanzsált Shamgar Amram, aki a bordélytulajdonos Pascalt alakította.

A másik főtéma a szerelem, ami Török-Illyés és Vasluianu figurája közt jelenik meg: "Mi a szerelem és minek van? Csak elszabadult kémiai vegyületek melléktermékei vagyunk, és saját ösztöneinknek kiszolgáltatva mozdulunk egymás felé? Szaporodási ösztön? A természet az erejét próbálgatja rajtunk? Vagy jó lenne azt hinni, hogy ennél többről van szó? Itt vannak ők ketten és valamiféle vonzalom van köztük, de egyikük sem tudja pontosan, hogy ez micsoda. Idegesség és bizonytalanság, sok esetben agresszió, sokszor egyszerű szexuális vágy, vagy teljes érzelmi kiszolgáltatottság egymásnak".

Andi Vasluianu és Török-Illyés Orsolya a The Gambler című filmben | Még több kép

A film nagy része Vegas régi kaszinónegyedében, a Downtownban játszódik, olyan elegáns és patinás hotelekben és kaszinókban, mint a Golden Nugget, a Plaza vagy a Venetian. De Hajdu hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy ezek a jellegzetes, sok filmből ismert helyszínek szerepelnek nála is, "ha az ember itt él, akkor látja, hogy rendkívül hétköznapi ez az egész, és ebből vissza akarok adni valamit. Az a gengszterromantika, ami a Vegasban játszódó amerikai filmekben általában megjelenik, ebben nem lesz. Megjelennek a túlzások, de próbálunk ezek mögé látni. Még nem tudom, pontosan milyen lesz a film hangulata, de az első muszterekből az derül ki, hogy ez egy minden ízében európai gondolkodású film lesz itt Amerikában".

A kaszinók világa mellett feltűnik majd a filmben Vegas másik, ritkán látott arca is. A zálogházak, amelyek előtt hosszú sorok kígyóznak, és az elszegényedett emberek: "a város keleti részében az a körülbelül hatszázezer "zombi" él, aki elveszítette a pénzét, és itt rekedt. Bádogvárosokban, lakókocsikban élnek, és valószínűleg még mindig a kaszinózásból tartják fent magukat, mert egy-két dollárral lehet nyerni pár dollárt, amiből tudnak venni maguknak valami ennivalót. Ahogy mászkálunk az utcákon és filmezünk, ezek az emberek vesznek minket körbe. A külsejükön látszik, hogy lehet, hogy valaha voltak valakik. Ebbe a közegbe van beágyazva a történet".

Oana Pellea a The Gambler című filmben | Még több kép

A Dosztojevszkij-írásból végül csak a történet váza maradt meg, a forgatókönyv fejlesztése során Hajdu a sztoriban és a hangulatban is eléggé eltávolodott az alapanyagtól: "irtottam a forgatókönyvből a kisregény vadromantikáját, és ami megmaradt, azt a forgatáson próbálom kiirtani. Minden olyat kiveszünk, ami túlzás az érzelmi reakciókban, próbáljuk a történetet ehhez a korhoz adaptálni".

A film magyar-amerikai koprodukcióban jön létre, magyar részről a Hajdu Szabolcs, Taschler Andrea, Lovas Nándor és Réti Péter által alapított Mirage Film Studio, amerikai részről Szabolcs testvérének, Hajdu Zoltán Miklósnak az Art Films LLC nevű cége a gyártó. A film egyik producere, Taschler Andrea meséli, a projektre Szabolcs testvérének sikerült finanszírozót találnia. Ő évek óta Vegasban dolgozik személyi edzőként, és az egyik kliense felajánlotta, hogy beszáll befektetőként a filmbe, anélkül, hogy ismerte volna Szabolcs munkásságát. Egyelőre körülbelül 300 ezer dollárból dolgoznak, de ez csak a film első felének a leforgatásához elég. Ha megszerezték a hiányzó pénzt, ősszel folytatják majd a forgatást. Annak ellenére, hogy a tervezett 750 ezer dolláros teljes költségvetés még Magyarországon is alacsonynak számít, Taschler szerint a film, amelyet Nagy András operatőr fényképez, vizuálisan legalább olyan nagyformátumú lesz, mint a Bibliotheque Pascal.

Andi Vasluianu a The Gambler című filmben | Még több kép

Az alacsony költségvetés és a különleges helyszínek miatt eredetileg úgy gondolták, részben gerillamódszerekkel dolgoznak majd, de aztán menet közben rájöttek, hogy nem kell kockáztatniuk: "Elképesztő helyszíneket tudtunk megszerezni nagyon kevés pénzből is. Itt teljesen más az emberek hozzáállása a filmkészítéshez, mint otthon, hasra esnek attól, hogy játékfilm. Az pedig különösen nagy szó, hogy 35 mm-re forgatunk, itt mindenki digitális kamerát használ. Az itteni stábunk nagy része még életében nem látott film nyersanyagot".